Szerelmem I.

38.rész(+16)

Lilla POV

Persze nem tudtam elaludni. Pedig micsoda egy jóéjt-puszi volt. Bizsergető. Mindenhol. Tovább hallgattam a zenét és a második szám a PERFECT MAN volt. A tökéletes férfi. Ment a zene, néztem a táncot és ... Mi lenne ha? Már rég nem éreztem a késztetést, dehát felnőtt nő vagyok, nincs abban semmi, ha... Ez teljesen természetes dolog...Hát megtettem. Kétszer is. Kicsit jobb volt, el tudtam aludni. De olyan forró álmom volt, hogy ébredés után úgy éreztem, mint aki egy percet sem aludt. Ébresztéskor csak gyorsan bekopogtam az ajtaján és már mentem is tovább, mert ha berántott volna, tuti hogy rámászok. Jobb ez így. Aztán lesiettem a konyha biztonságába.
- Jó reggelt!- érkeztek meg lassanként, kómásan.
- Jó reggelt!- köszöntöttem őket hasonlóan.
- Noona, nagyon nyúzottnak tűnsz.- mondta Tae.
- Nem aludtam jól- húztam a szám, de nem fordultam el a tojástól.
- Jimin-ssi sem. Félálomban hallottam, hogy mászkál.
- Ja, lejöttem innivalóért, nem tudtam elaludni.- mondta nyűgös hangon.
Szóval neki sem segített a jóéjt-puszi. Pedig micsoda egy "puszi" volt, emlékeztem. Na, tessék, megint vérvörös a fejem.
- Jin-ah, napközben majd elküldöd megint a menüt? Hogy tudjak rendelni, ha valami hiányzik?
- Persze, majd kitaláljuk és írok.
- Angyal vagy.
A többiek szép lassan befejezték és kimentek. Jin maradt.
- Van valami gond?- kérdeztem.
- Csak szeretnék adni valamit.- a photocardja volt.
" Az én konyhámban mindig lesz helyed. ♡ WWH"

- Ó, te!- öleltem meg.
- Komolyan gondoltam, noona.- adott egy puszit a fejem búbjára.
- Ezzel arra célzol, hogy szerezzek neked is barátnőt?- poénkodtam.
- Nem. De elgondolkodtatott, amit akkor mondtál. Annyi minden történt és most már te is a csapat része vagy. Ezt semmiféle barátnő nem tudja felülírni.
- Meg fogsz ríkatni.
- Nincs sírás!- fenyegetett meg tréfásan az ujjával.
- Jól van, jól van. Boldogság van- tettem fel a kezem. Lehúztam a fejét és adtam egy puszit neki.- De most söprés, mert várják azt a jóképű arcodat a forgatáson!
- Ó, ne!- forgatta a szemét, de már indult is.
Elgondolkodva pakoltam és takarítottam. Ilyen a showbusiness. Milliók várják az új dalokat, videókat, interjúkat, fotókat. Ők is szeretik csinálni, de azért néha nehéz. Sokan bele se gondolnak, milyen megterhelő ez nekik.
- Valami baj van? Gondterheltnek tűnsz.- szólalt meg mellettem Jimin. Összerezzentem. Mikor jött be?
- Nem, nincs semmi baj. Csak Jinnel beszélgettem. Odaadta a photocardját.- böktem a pultra. Odament és elolvasta.
- És ezért vagy gondterhelt?- kérdezte zavartan.
- Nem, dehogyis.- ráztam a fejem.- Csak a mindennapjaitokon gondolkodtam. A nyomáson, a stresszen. Amikor még én is szimpla rajongó voltam, én is vártam az új dalokat, videókat. És sokáig én se gondoltam bele, hogy nektek ez mivel jár. Sajnálom.
- Ne sajnáld, mi választottuk.- mondta komolyan.
- Tudom. És azt is tudom, hogy szeretitek csinálni. De mégis...ki vesz benneteketet emberszámba? Ez egy lélekgyilkos iparág.
- Ott a család. És itt vagy most te.- odajött és magához húzott. A vállára hajtottam a fejem. Jól esett odabújni hozzá.- Te gondoskodsz rólunk. Még jobban is mint megérdemelnénk.- adott egy puszit a homlokomra. Felemeltem a fejem. Kifürkészhetetlen volt a szeme. A számra hajolt és megcsókolt. Édes, puha csók volt. Nem mélyítette el, csak kóstolgattuk egymást. Amikor megszakította, felnyögtem. Annyira jó volt, nem akartam, hogy véget érjen.
- Mindjárt lejönnek a többiek. Mennem kell.- az ő tekintete is homályos volt, mint az enyém.- Megyek a cuccaimért. Este beszélünk. Szia!- és már ki is sietett. Tétován az ajkamhoz értem. Ez most olyan volt, mint egy szerelmes csók. Vagy csak beképzeltem?
Aztán hallottam, hogy jönnek le. Elbúcsúztam és nekiálltam takarítani. Jin délben írt, megrendeltem amit kell. Nem volt kedvem bemenni a városba, így elmentem úszni. 4- kor írt Nam, hogy talán 7-re végeznek. 8 után értek haza. Én már megfőztem, megterítettem és a nappaliban vártam.
- Noona! Noona! Meghaltam!- vetődött rám Tae félig.
- Beszélsz, tehát élsz!- tuszkoltam le magamról, kevés sikerrel. Jk is kiterült mellettem.
- Noona, gyilkos volt ez a nap- sóhajtott.
- Taehyungie, szállj le róla, agyonnyomod!- szólt rá Jimin.
- Ó, bocsánat!- elnevettem magam, mert ahogy odébbhúzódott félig a földön volt, félig a sarokülőn. A többiek is lerogytak.
- Meg se kérdezem milyen napotok volt. Látom. A vacsora kész, gyertek enni, utána pihenhettek.
- Nem, először fürdés. Egész nap oda-vissza nyomtuk a koreót.- jelentette ki Hobi.
- Nincs semmi erőm.- nyögte Tae.- Nem tudok felmenni.
- Gyere, segítünk!- Jk elkapta a kezét, Jimin a lábát és elindultak felfelé. Minden lépcsőfokba beverték valamelyik testrészét. Csak csóváltam rajtuk a fejem.
- Szerinted, ha megkérem őket, akkor engem is felvisznek?- kérdezte Jin.
- Szerintem jobban jársz, ha magadtól mész. Tae is meg fogja bánni holnapra.- nevettem.
- Jó, 10 perc és jövünk.- álltak fel egy nagy nyögéssel.
- Várlak benneteket.
Negyedóra múlva lent voltak tisztán, de fáradtan. Csendben ettünk egy darabig.
- Sikerült befejezni a csapatfelvételt?-  kérdeztem egy idő után. Bólogattak evés közben.
- Igen. Azért jöttünk később. Tartani kell az ütemtervet.- mondta Namjoon.
- Akkor már csak a holnap és vége. Egyelőre. Biztos nagy siker lesz, már nagyon várom.- mosolyogtam biztatóan.
- Reméljük.
- Én tudom. Mindegyik az.
- Melyik a kedvenced?- kérdezte Tae.
- Hmmm.- gondolkodtam el.- Nem egyszerű. Koncepcióra meg látványra a SPRING DAY. De az igazi kedvencem a SAVE ME.  Csak ti, ott a hegyen. Nincs rafinált smink meg ruhák. Csak a tánc meg a dal. Mestermű. Legalábbis szerintem.
- Ha tudnád milyen hideg volt akkor. Az időjárás eléggé ellenünk volt. Eső, szél aztán köd.- rázkódott össze Hobi.
- Látod- fordultam Jiminhez- ezt mondtam reggel. Hogy mi nem tudjuk mivel jár ez nektek. Mondjátok meg melyik volt a legkevésbé fájdalmas és majd az lesz a kedvencem.
- Ha az tetszik, hát az tetszik. Nem számít mi van mögötte. Vagy mennyire volt nehéz. Vállaltuk, csináljuk.- mondta Namjoon.
- És melyik tetszett legkevésbé?- kérdezte Jimin.
- Hát ezen nem sokat kell gondolkodnom. De szeretném leszögezni, hogy csak a videó nem tetszik. Az I NEED YOU. Tudom mennyire sokat jelent nektek az a dal. De az a sok fájdalom meg szenvedés. Nem bírom nézni.- kirázott a hideg.
- Hát amikor kész lett és megnéztük a végleges verziót, mi is így voltunk vele.- mondta Hobi. Igen, az a klip brutális.
- Na jó, nekem ennyi mára. Köszönöm a vacsorát. Holnap 9- kor kell kelnünk.- állt fel Namjoon.- Jó éjt!
- Igen, megyek én is.- állt fel Jin is. A többiek is.
- Jó éjszakát!- búcsúztam. Fáradtak voltak.
Elpakoltam, de még nem voltam álmos. Őket is később kell keltenem. Bekuckóztam a nappaliba egy takaróval és elindítottam a sorozatom. Elbambultam. Egyszercsak megszólalt valaki mellettem.
- Te sem tudsz aludni?
Jimin volt.
- Ó, basszus! Megijesztettél!
- Mit nézel?
- A SECRET GARDEN-t. De te miért nem alszol?
- Nem tudok. Átestem a holtponton. Lejöttem innivalóért.- mutatta az flakont a kezében.- Nézhetem veled?
- Persze.
Vajon megint jóéjt-puszit akar?
- Húzódj odébb!- mondta.
- Miért?
- Fázom. Gondoltam bebújok én is a takaró alá.
- Hogy mi?
- Nyugi. Csak filmezünk, jó?- olyan cukin mosolygott. Elolvadok. Felemeltem a takarót és ő behelyezkedett mellém. Azért a takaró alatt megfogta a kezem és simogatta a hüvelykjével. De egyébként nem mozdult, nézte ő is. Lassan megnyugodtam én is. Egy kis idő után abbahagyta. Ránéztem. Elaludt. Az arca kisimult és halkan szuszogott. Meg akartam simogatni az arcát, de félúton megállt a kezem. Nem szeretném felébreszteni, hagy pihenjen. Néztem tovább a filmet. Ő közben felém fordult és átrakta rajtam a lábát és a karját. Befejeztem még a részt, de fel kell keltenem. El fog gémberedni így. Gyengéden megrázogattam.
- Jimin- ah! Kelj fel! Kényelmesebb lenne az ágyban. Menj fel aludni!
- Ne...nem akarok. Jó így.- mondta csukott szemmel álomittasan.
- Fájni fog mindened holnapra. És nekem is. Menjünk a kényelmes ágyainkba.- győzködtem.
- Nem akarok felmenni. Aludhatok veled? Kérlek! Csak összebújni.
Olyan nyűgös, álmos hangja volt. A szemét sem nyitotta ki. Megesett rajta a szívem.
- De alvás lesz!- figyelmeztettem.
- Hmmm- biccentett. Felkecmergett.
- Na, menjünk- kézen fogtam és bementünk a szobámba. Rögtön be is bújt a takaró alá. Meg mostam gyorsan a fogam és átöltöztem. Majd reggel zuhanyzom. Lefeküdtem a másik oldalra, neki háttal. Oké, aludjunk. Megfogta a derekam és kiskifli pózba húzott. Azonnal el is aludt. Hallgattam a szuszogását és én is álomba merültem.