Szerelmem I.

147.rész

Jimin POV

Nem akartam megijeszteni, tényleg... csak aggódtam. A többiek persze a halálba szekáltak.
- Jól van, hagyjatok már. Megijedtem. Hacsak arra gondolok...- fúlt el a hangom. Kimondani sem bírom.
- Hát ne gondolj arra. Nem megy sehova.- jelentette ki Yoongi-hyung.
- De hát mit akarhat a főnök tőle?
- Beszélni, ahogy mondta.- csóválta a fejét Namjoon-hyung.
- Srácok, indul a forgatás!- jött be Sejin-nim.
- Megyünk!- indult meg a leader-ünk és intett nekünk is, hogy kövessük.

Lilla POV

Aggódtam, de ha magamban teóriázok, attól nem lesz jobb. Megrendeltem a taxit és összekészültem. Írtam Jiminie-nek, amikor elindultam, ahogy megígértem. Nem válaszolt, de látta. Biztos elfoglalt. Akkor is írtam, amikor a liftben voltam, csak hogy képben legyen. A titkárnő azonnal beengedett.
- Jó napot!- hajoltam meg Bang PD-nek.
- Á, jó napot! Ülj le!- mutatott egy székre. Próbáltam olvasni belőle, de tényleg pókereznie kéne.
- I... igen. Köszönöm.- utána csendben maradtam.
- Voltak nálam. Elmondták mi volt.- dobolt az ujjaival az asztalon. Ideges. Én is az lettem. Basszus...
- Tudom... mármint Namjoon-ah mondta.- hebegtem.
- Namjoon-ah? Azt hittem... ó...- kutatón nézett rám, aztán elmosolyodott. Összezavarodtam.- Direkt Jimin-ah-t kértem, hogy hívjon fel. Hogy ne idegeskedj. Minden rendben. Meg akarom köszönni, hogy kézben tartottad a dolgokat.
- Én... nincs mit, uram.- megkönnyebbültem.
- És lenne itt még valami. Beszéltem négyszemközt Namjoon-ah-val is. Elmesélte, amit neked is mondott. Egyet kell vele értenem.
- Miben, uram?- kérdeztem.
- Az irányvesztés.- sóhajtotta.- Együtt vannak éjjel-nappal. Normál esetben ez építené a csapatot, segítene a közös célok elérésében. De most úgy tűnik, hogy kezdenek széthúzni. És ez nem jó.
- Uram, ők egy csapat, de mint minden csapat, egyénekből áll. Az egyént el lehet nyomni, de előbb-utóbb felszínre tör. Szerintem egyébként nem széthúznak, csak... hogy is mondjam... hallatják a hangjukat. És Jungkook-ah nem akart elmenni, csak óriásit csalódott Taehyung-ah-ban. Ahogy Jiminie sem akart elmenni, csak kinyilvánította, hogy én is fontos vagyok neki. Ön szerint?
- Így... így.- értett egyet.- De akkor is aggasztó, hogy rögtön kilépéssel fenyegetőztek.
- Nem...- tiltakoztam volna azonnal, de le is intett, így elhallgattam.
- Jó, Jimin-ah nem, mert ott én voltam a ludas, de Jungkook-ah igen.
- Oda akart csapni, ahol a legjobban fáj.- vontam meg a vállam.- Így adta ki a dühét. De ha el akart volna menni... igazán, akkor az ajtón viharzik ki és nem a szobájába megy.
- Oké, de akkor is...- dörzsölte meg az arcát.- Szóval ki kéne valamit találnunk, amivel kicsit... visszaráznánk őket, érted?
- Mint egy... csapatépítés vagy ilyesmi?- morfondíroztam.
- Igen, ilyesmi. Illetve hát a csapat megvan, csak emlékeztetni kéne őket, hogy...
Elvigyorodtam. Bevillant egy ötlet.
- Akkor tudom mi kell nekik.- húztam ki magam határozottan.
- Mire gondolsz?- húzta fel a szemöldökét kiváncsian.
- Azt mondta emlékeztetni kell őket. Szükség lesz Kim-nim-re. Idehívatná? Arra gondoltam...

Jimin POV

Seoyun-ah biccentett, hogy elindult. Rábíztam a telefonom, mert ugye mi forgattunk. Aztán később mégegyszer, szóval itt van. Aztán csend. Kezdtem megint ideges lenni, de félóra múlva lejött hozzánk. Végre. Viszont Kim-nim-mel volt. Hmmm.
- Szia!- köszöntött mosolyogva, amikor odamentem hozzá, de még mindig feszült voltam.
- Szia! Minden...- gombóc volt a torkomban. Muszáj, hogy kimondja.
- Igen, szerelmem. Minden oké.- simogatta meg az arcomat.
- Jó.- öleltem magamhoz megkönnyebbülve.
- Bang PD-nim megbízott valamivel. De beakartam köszönni, mielőtt elmegyünk Kim-nim-mel.
- Mivel bízott meg?- kérdeztem.
- Egy meglepetéssel.- simogatta a hátam.
- Ki fogok készülni.- súgtam a hajára.
- Minden oké, ne aggódj. Ez egy jó meglepetés lesz. Bízz bennem!
- Bízok, bízok. Szeretlek.- szorítottam erősebben.
- Én is téged, Jiminie. Kérek egy puszit!- tartotta az ajkát. Megpusziltam.- Jövök majd vissza, de most már indulnunk kell.- mosolygott édesen.
- Jó. Várlak!- de nem engedtem el.
- Jiminie...- somolygott.
- Jó, menj.- mondtam durcásan és elengedtem a derekát. Ő viszont még mindig ölelte a nyakam.
- Csak ha adsz még egy puszit.- csücsörített. Elnevettem magam.
- Tessék...- kettőt is adtam neki.- Várlak vissza, angyalkám.
- Jövök.- intett és elmentek. Mosolyogva néztem utána.
- Valaki hozzon egy felmosót.- gúnyolódott Suga-hyung.- Ezt a nyáltengert valahogy el... ó, basszus!- szaladni kezdett, mert megindultam felé.