Szerelmem I.

145.rész

Lilla POV

Végül mégiscsak kimentem a konyhába. Nem csak inni. Tae után is mentem. Sírtunk, örömködtünk még egy darabig, Namjoon-ah és Jin-ah kiszorította belőlem a szuszt. Aztán a szemem sarkából megláttam, hogy Tae kisurran.
- Hogy vagy?- kérdeztem, amikor beléptem.
- Noona...- nem emelte fel a fejét, csak bámult maga elé.- Én... nem tudom.
Most már tényleg kell az a pohár víz. Szótlanul töltöttem, aztán lehúztam. Ő meg csak állt ott, mint egy szobor.
- Elbasztad. Megesik. Elviseled a következményeit, aztán majd lenyugszanak a kedélyek. Ülj le, mielőtt összecsuklasz!- parancsoltam rá.
- Nem akartam...- rebegte, miután lerogyott a reggelizőasztal mellett.
- Tudom. Basszus... annyira gyanús volt, hogy erősködött, hogy te is menj...- túrtam a hajamba.- De azt hittem, hogy valamelyik másik tagnak tetszel és ezért... hogy kihasználják a lehetőséget... mindegy. Nem így volt. Mit fogsz neki mondani? Tzuyu-ya-nak?
- Hát itt vagy...- jött be Jiminie. Tae felé biccentettem.
- Tae kijött, gondoltam megnézem.- odajött és magához húzott.
- Beszélgettek?- puszilta meg az arcom.
- Igen. Illetve javarészt én beszélek, mert...- néztem Tae-re. Teljes apátia. Jiminie sóhajtott egy nagyot.
- Még magához kell térnie. Ez... basszus... mit mondtál odafönt Jungkookie-nak? Hogy tudtad meggyőzni?
- Azt mondta, hogy segít csomagolni és gyakorlatilag sok sikert kívánt a szólókarrieremhez.- szólalt meg az ajtóban az említett. Elvörösödtem. Jiminie-nek elnyílt szeme-szája. Tae megint nyüszögött.
- Angyalkám...- nyelt nagyokat.
- Hát... igen...- rebegtem. Mi van ha haragszik...?
- Biztos mást is mondtál, nem csak ezt. Eszünk végre?- fúrta be magát Suga. A többiek is jöttek.
- Megmelegítem a pizzákat.- hozta a dobozokat Jin-ah.

Jimin POV

Ezt azért nem hittem volna. Illetve... ha jobban belegondolok... talán mégis. De megijesztettem az angyalkámat. Láttam a szemén.
- Szeretlek.- cirógattam meg az arcát. Megkönnyebbülve hozzámbújt.
- Én is... én is téged.- motyogta a nyakamba.
- Jól van, nyugi. Minden oké.- simogattam a hátát.
- Noona? Jól vagy?- jött oda Namjoon-hyung aggódva.
- Csak most megy ki belőle a feszültség.- nyugtattam a hyung-ot. Majd kettesben megbeszélem vele, nem akartam itt a többiek előtt.- Ittál már?
- Ühüm.- még mindig a nyakamban volt, de már nem reszketett.
- Üljünk le!- húztam magammal.
- Jó.- egyezett bele halkan.
- Szóval, mi volt?- kérdeztem, miután elhelyezkedtünk.
- Amit mondtam. De végül csak kicsomagoltunk. Nem be.- kuncogott Jungkookie.
- Nem az ajtóhoz ment... hanem a szobájába. És arra gondoltam... hogy utána se viharzott el... szóval talán nem is akar elmenni, csak...
- Mérges voltam. És a düh mondatta velem.- bólogatott a legfiatalabb.
- Igen. És amikor kinyitotta az ajtót, akkor láttam, hogy nem pakol.- most már erőteljesebb volt a hangja. Összekulcsoltam az ujjaink.- Így felajánlottam a segítségemet.- vonta meg a vállát picit.
- Aztán megkérdezte, gondolkodtam-e, hogyan tovább. Én meg csak álltam, mint egy faszent. Ő meg, hogy majd küldjek jegyet a koncertemre. És akkor rám szakadt... úgy igazán... hogy mit is jelent ez. Amit mondtam.
- De persze nekiállt vitatkozni... hogy te is kiakartál lépni...
- Nem akartam...- húztam össze a szemem.
- Tudom. Én is ezt mondtam neki.- mosolygott végre az angyalkám.- De kitartott. Hogy miattam elmentél volna, én meg rávilágítottam, hogy én veled voltam akkor is, de...
- De Tzuyu-ya nincs velem.- vette át a szót Jungkookie.
Tae összehúzta magát.
- Írtál már neki?- szegezte neki egyenesen a kérdést Jungkookie. Tae csak megrázta a fejét.- Írj neki nyugodtan, nem érdekel. Csak annyit kérek, hogy egy darabig ne hozd ide.- vetette oda neki.
- Biztos...- elakadt a szava.
- Mondom, hogy nem érdekel. Tényleg tetszett, helyes lány, de hát te kellesz neki. Ennyi.
- És Taehyung-ah, remélem tudod, hogy nem lesz egyszerű. Ő is idol. Ugyanezt mondanám Jungkookie-nak is, ha... na mindegy. Nem tudjuk mit fog mondani az ügynöksége.- mondta Namjoon-hyung.- És ezt... ami most volt, nem mesélheted el neki. Annyit mondhatsz, hogy veszekedtetek, de minden rendben. Nem mehet híre, hogy...- bekönnyezett. Megint.
- Jól van, Namjoon-ah. Nyugi.- ölelte meg a vállát Hobi-hyung.
- Igen... igen.- fújt egyet.- Remélem érted miért.- folytatta.
- Persze, hyung.- biccentett Tae.
- Tessék, egyél!- rakott le egy tányért a barátnőm elé Jin-hyung. Az ő szeme is ki volt sírva.
- Köszönöm szépen.- hálálkodott.
- Nincs mit.- mosolygott rá hálásan a hyung is.
- Kérsz?- harapott egy aprót, aztán odakínálta nekem. Az én angyalkám.
- Egyél csak, majd eszek én is.- pusziltam meg a szája sarkát. Jóízűen majszolni kezdte.- És aztán?- kérdeztem Jungkookie-t.
- Még beszélgettünk erről egy darabig. Aztán következett a "meglillázás".- grimaszolt. A jagiya-m majdnem megfulladt.- Kaptam egy szép nagy adagot belőle.
- Én... csak...- próbálta lenyelni a falatot.
- Meg ne fulladj! Mind ismerjük már, hogy szoktad csinálni. És akármit mondtál, hatott.- puszilgattam.
- Hát ja.- vigyorgott Suga-hyung is.
- Egyetek!- hozott még pár tányért Jin-hyung.

Suga POV

Nem tudom elmondani, mekkora megkönnyebbülés volt, amikor lejöttek és Jungkookie azt mondta marad. Szerencse, hogy Lilla észnél volt és ránk parancsolt, hogy ne hamarkodjuk el a dolgokat. Bár azért most látszott rajta is, hogy megviselte. De sikerült neki. Együtt vagyunk, mindannyian és ez a lényeg. Jungkook-ah is felnőtt, legalábbis elég felnőttesen kezeli a helyzetet. Taehyung-ah viszont... nem tudom. Megzuhant. Csendben evett pár falatot, maga elé meredve. Pedig nem hordtuk le. Fel is állt nem sokkal később.
- Én... megyek, lefekszem. Jó éjt!- megfordult és kiment.
Láttam, hogy Jimin-ah aggódva néz utána.
- Majd én.- álltam fel és követtem Taehyung-ah-t.- Egy szóra!- mondtam neki.
- Hyung...- a lépcsőnél volt már. Potyogtak a könnyei.
- Taehyung-ah, hibáztál. Rendben, hogy szégyelled magad, de ha el kezdesz magadba fordulni, annak nem lesz jó vége. Hál'istennek, nem történt nagyobb baj. Majd rendeződnek a dolgok köztetek is.
- De... most biztos mindenki... utál...- habogta.
- Nem utálunk.- jött ki Jin-hyung is a konyhából.
- De nem ám.- Hobi-ya is megjelent.
- Csak tanulj ebből!- ezt már Namjoon-ah mondta neki.
- Úgy... úgy lesz, hyung.

Jimin POV

Kiment a többi hyung is utána.
- Tényleg nem zavar, ha összejönnek? Mert ha igen, akkor inkább mondd meg neki.- nézett az angyalkám Jungkookie-ra.
- Nem, noona, nem zavar.- rázta a fejét.- És mégegyszer köszönöm. Hogy... hát tudod.- mosolygott rá.
- Nincs mit.- viszonozta ő is.
- Most már értem vagy olyasmi... amit mondtál.- nézett rám Jungkookie. Hát én nem értettem. Mire gondol?- Hogy majd megtörténik. Nem lehet erőltetni, mert... úgyse úgy lesz.- húzta a száját.
- Ez így van.- bólogattam. Közelebb vontam magamhoz az angyalkámat.- Majd beesik az ajtón valaki és megfordul veled a világ.

Lilla POV

Már fent voltunk a szobájában, összefonódva és elmeséltem neki szórol-szóra, hogy mit beszéltünk.
- Ennyi. A többinél ott voltál.- pusziltam meg mosolyogva. Ő viszont komoly volt.
- Angyalkám, mondd csak: te félsz tőlem?
- Jiminie?- összezavarodtam.
- Csak mert olyan rémült voltál, amikor Jungkookie mondta...
- Nem, szerelmem. Csak... egy pillanatra mérgesnek tűntél és én...- mi is volt?- Igen, féltem... hogy megharagítottalak.- vallottam be.
- Csak ledöbbentem. Tudom, hogy a múltkor üvöltöztem veled, de azt hittem megbocsátottál.
- Meg is.- szorítottam erősen.- Szeretlek. Nagyon-nagyon.
- Én is téged. Nagyon-nagyon... nagyon.- felemelte az államat és megcsókolt. Lágyan simogatott közben, éreztem a szerelmét, de feszült is volt egy kicsit.
- Megnézzük Tae-t?- simogattam az arcát.
- Menjünk!- mosolygott hálásan.
Bekopogott, de aztán be is nyitott. Tae csak ült az ágyán egy párnát ölelgetett.
- Taetae?- szólította meg.
- Én... jól vagyok. Csak...
Már nem sírt, de szemmel láthatóan maga alatt volt.
- Írtál neki?- kérdeztem.
- Nem. Mit írjak... mit írhatnék? Ezek után...
- Valamit kéne, mert valószínűleg várja... gondolom ő írt, nem? Azóta.
- Igen. Hogy ne haragudjak... és hogy Jungkookie magától jött rá...
- Akkor írd, hogy nem haragszol, de volt mit megbeszélnetek Jungkook-ah-val és... majd hívod holnap.- morfondíroztam.- Mert gondolom nem rá haragszol, hanem inkább magadra.
- Igen.- sóhajtott. Gyorsan bepötyögte, de aztán félre is rakta a telefonját.
- Figyelj, hibáztál. De ez mindenkivel megesik néha.- próbálta vigasztalni Jiminie.
- Szerintetek...  Jungkookie meg fog bocsátani?
- Egyszer biztos. Szeret téged. Azért is haragudott annyira. Akit szeretünk, arra mindig jobban haragszunk kicsit... mert tőle többet várunk.- vontam meg a vállam.- De pont ezért is bocsátunk meg. A szeretet miatt.
- Remélem, hogy tényleg így lesz.
- Csak ne erőltesd. Hagyd, hogy lerendezze magában. És ne csodálkozz, ha hol ilyen, hol olyan lesz.
- Jó. Lassan aludni kéne. Menjetek nyugodtan. Megleszek.
Jiminie rámnézett.
- Hozom a takarót.- adtam neki egy puszit.
- Köszönöm, angyalkám.