Szerelmem I.

84.rész

Lilla POV

Elmosolyodtam a válaszán.
J:"Érzem az illatod. Szeretlek♡♡♡♡♡xoxox"
Én is érzem az övét. Folytattam a tanulást. De valami nem volt rendben. Nem tudtam koncentrálni. Rossz érzésem volt. Inkább befejeztem. Mennyi az idő? Már 4 óra? Csinálok egy kávét és felhívom a húgomat, ha már megígértem. Leültem a nappaliban és elindítottam a FACETIME-ot.
- Szia! Jó reggelt!- köszöntöttem.
- Jó reggelt! Illetve napot!- mosolygott.- Mi a baj?- kérdezte miután nem szólaltam meg.
- Nem tudom. Rossz érzésem van. Majd elmúlik. Nos, hogy vagy? Kiheverted már?
- Á, dehogy!- nevetett.- Ezt nem lehet. Ha én lennék most ott a helyedben, akkor egész nap ugrándoznék meg teli torokból kiabálnék.
Csak mosolyogtam rajta.
- És most halljam a részleteket! Mindent tudni akarok.- hajolt közelebb.
- Hát az úgy volt...- és elkezdtem mesélni. Irigy volt, hogy Namjoon-nal találkoztam először, de persze el volt ájulva tőle. Hogy milyen kedves és úriember és a többi. Tényleg az. Felmagasztaltuk. Aztán persze Jimin-en kiakadt, de lenyugtattam. Elmeséltem neki mindent. A támadást is. Meg kellett mutatnom neki a halványodó véraláfutásaimat. Sírt kicsit.
- Nem akartam elmondani, hogy ne aggódj. De jól vagyok. Tényleg.- próbáltam lelket önteni belé. Aztán persze rátértünk a románc részére. Hogy és mint.
- Boldognak tűnsz.- nézett rám komolyan.
- Az is vagyok. Szeretem.
- Nem félsz?
- Mire gondolsz?
- Lilla, szeretlek. Jót akarok neked, ugye tudod? De ő... Park Jimin. Jimin a BTS-ből. Milliók imádják. Te is imádtad.
- Arra gondolsz, hogy meg fog csalni? Vagy el fog hagyni? Mert talál egy jobbat, mint én?
- Nem, Lilla, de...
- Liza, ha egész nap ezen gondolkodnék, akkor megőrülnék. És kihagynék minden szép pillanatot vele. Azt, hogy este összebújunk. Megcsókol. Átölel. Élvezni akarom és nem azon gondolkodni, hogy... érted? Szeretem. És úgy tűnik... Rosszul mondom. Ő is szeret engem. Mondta, tanújelét adta. Nem tudom mit hoz a holnap, a jövő hónap, vagy a következő év. De most itt vagyok. Szerelmes vagyok és viszontszeretnek. Ő is ember. Jó ember. Nézz már ki egy kicsit többet belőle!
- Nem akartalak megbántani. Komolyan. Csak olyan...
- Hihetetlen? Az. Nekem is az.
- Elhiszem. Lilla, örülök nektek. Neked. Látom, hogy boldog vagy. Bevallom aggódtam kicsit miután szakítottatok azzal a címeres ökörrel. Eléggé magad alatt voltál.
- Igen. Sajnos. De hát tudod mit mondott, illetve mit tett...
- Igen.- húzta a száját.- Tökön kellett volna rúgnom amikor lehetőségem volt rá.
- Nem ér annyit, hogy egy gondolatot is pazaroljunk rá. Elmúlt, vége van.
- Lilla, az előbb... nem azt akartam mondani, hogy nem vagy elég jó hozzá. Szép vagy és kedves. Meg nagyon okos. Ne becsüld le magad. Nem magyarázkodni akarok. Vagy mégis. Jaj, nem tudom!- büntudatosan nevetett.
- Szeretlek, Liza. Tudom mire gondolsz, ismerlek. Nem mondom, hogy én nem gondolkodok ezeken, de elhatároztam, hogy élvezem és nem fogom hagyni még magamnak sem, hogy ezt elnegatívoskodjam. Lesz ami lesz.
- És egyébként milyen?
- Álmaim hercege. Tényleg. Figyel rám és gondoskodik rólam. Tökéletes.- áradoztam. Melegség öntötte el a szívemet.
- Akkor jó. És a többiek?
- Ők is nagyon aranyosak. Mind. Jó emberek. Szeretem őket.
Feljött egy üzenet.
J:"Jagiya, végeztünk, indulunk haza. Ugye majd megölelsz? Szükségem van rá. Nagyon-nagyon. Szeretlek. Nagyon-nagyon."
- Mi történt?- kérdete a húgom. Felolvastam neki.
- Hmmm. Valami történt.- elmélkedtem.
- Miből gondolod? Ez egy normális üzenet.
- Nem küldött csókot. És nem is azt írta, hogy készítsem a szám. Csak az ölelés...- gondolkodtam el.
- Lilla! Ne kombinálj, lehet csak fáradt. Viszont én elköszönök, jó? És üzenem Jimin-nek, hogy előkerestem a kiskori képeidet. Legközelebb megmutatom neki.- kitört belőle a röhögés.
- Liza! Egyszer a kezeim kaparintalak...- de elröhögtem magam én is.- Jól van, vigyázz magadra! Szeretlek. Majd beszélünk vagy írunk. Puszi!- integettem a kamerába. Ő is integetett és dobott egy puszit és lerakta. Visszaírtam Jimin-nek.
L:"Várlak szerelmem. Nagyon-nagyon. Szeretlek. Nagyon-nagyon. OOOOOX"
Mi a franc történt?