Szerelmem I.

39.rész(+16)

Lilla POV

Amikor fél 8- kor megszólalt az ébresztő, azt se tudtam hol vagyok. Lenyomtam és visszabújtam a jó melegbe. De miért mozog ez az ágy a tenyerem alatt és miért olyan mintha bőrből lenne?
Ó, basszus! Felkönyököltem.
- Jó reggelt! Ne menj még!- húzott vissza a mellkasára.
- Jó...jó reggelt!- ziháltam.- Ne..ne haragudj. Nem akartam...
- Mit? Felkelteni? Vagy hozzám bújni?
- Egyiket sem.- suttogtam.
- De miért?- kérdezte karcos hangon.- Nekem jól esett. Rég aludtam ilyen jót.- cirógatta az arcomat, aztán felemelte az állam.- Azt hiszem illene megköszönnöm.
Félúton találkoztak az ajkaink. Először puhán csókolt, kóstolgatott, de aztán morgott egyet és a fogával kicsit megcsípte az alsó ajkam. Kinyílt a szám és elmélyítette a csókot. Nyelve először óvatosan játszott az enyémmel, aztán egyre szenvedélyesebb lett. Bal kézzel a térdhajlatomat fogva rámfordult, hogy félig felül legyen és a combját az enyémek közé nyomta. Basszus, isteni érzés volt! Tüzelt az egész testem és csak nyögdécseltem. Beletúrtam a hajába. A bal keze bekalandozott a pólóm alá és a hasamat simogatta, majd feljebb merészkedett. Már majdnem a mellemnél járt amikor megállt. Csalódottan nyögtem fel.
- Mi ez?- simogatta a bordáimat.- Sebhely?
A tetoválás! Elvörösödtem és elfordítottam a fejem.
- Ne..nem.
- Akkor?
- Tetoválás.- néztem újra rá.
- Megnézhetem?- csillant a szeme.
Beleegyezően bólintottam. Ő lassan feljebb húzta a pólót a mellem aljáig. Szinte éreztem a tekintetét magamon. Elmerülten nézte a feliratot, ahogy végigfutatta az ujjait a betűkön. Visszahúzta a pólót és felkönyökölt mellettem.
- Miért pont ez?- kérdezte komolyan.
Nem akartam elmondani. Nem akartam kiadni magam teljesen. Így is úgy játszik velem, ahogy akar. Én meg hagyom. De hazudni se fogok, nem az én stílusom.
- Miattad.- néztem rá én is komoly arccal.
- Miattam?- kérdezte, mintha nem értené.
- Igen.- elhúzódtam és kiültem az ágy szélére.- Emlékszel amikor Suga megkérdezte ki a bias-om? Hát itt a válasz. Ne haragudj, de ki kell mennem.
Kimentem és bezárkóztam. Hát elmondtad végül. És meg is mutattad. Bravó. Lezuhanyoztam és felöltöztem. Amikor kimentem ő már nem volt ott. Nesze neked. Így jártál. Felvettem a telefonom és láttam, hogy van egy üzenetem. Jimintől. Félve megnyitottam.
J:" Csinálok kávét. A konyhában leszek."
Oké, nem dőlt össze a világ. A kocka el van vetve. Vettem egy mély lélegzetet és utána mentem. Tényleg ott volt. A pulton egy bögre, ő meg a pultnak dőlve itta a sajátját.
- Ez az enyém?- böktem a bögrére.
- Igen is, meg nem is.- vakarta meg a fejét egy szégyenlős mosollyal.- Nem tudom, hogy szereted.
- Semmi baj. Te még aludni szoktál amikor én kávézok. Mindjárt megcsinálom.
- Ne- rakta le a sajátját.- Csak mond meg hogy. Szeretném én megcsinálni.- és egy olyan mosolyt villantott, hogy beleborzongtam.
- Két kanál cukor, sok tej.- a pultnak dőltem amíg elkészült.
- Köszönöm- mondtam amikor a kezembe adta és belekortyoltam. Finom.
- Sajnálom. Tényleg.- mondta csendesen.
- De hát mit?
- Szinte semmit sem tudok rólad. Te meg annyi mindent rólunk. Rólam.- csóválta a fejét.
- Veletek van tele az internet. Két kattintás és még azt is lehet tudni, hogy mi volt a kedvenc színed általános iskolában. Nem nagy cucc.- vontam meg a vállam.- Rólam ez nem mondható el. De ha valamit tudni szeretnél, kérdezz. Nyitott könyv vagyok. Látod, hogy semmit sem tudok magamban tartani.- lehajtottam a fejem, mert elpirultam és elmerülten bámultam a kávémat.
Észre se vettem, hogy odajött. Kivette a bögrét a kezemből és letette a pultra. Lazán megfogta a derekamat és nekem dőlt. Szótlanul hagytam és csak néztem rá. Próbáltam olvasni az arcáról.
- Ne legyél zavarban!- gyengéd volt a tekintete.- Éppenséggel nekem tetszik, hogy ami a szíveden, az a szádon. Nem kertelsz, hanem elmondod mi a szitu. Nincs színészkedés meg átverés mesterfokon. Meg műbalhék és műhisztik. Ughh!- rázkódott össze.- Szóval akkor kérdezhetek?
- Persze.
- Mikor van a születésnapod?
- November 21.
- Kedvenc fagyi?
- Neapolitan. Csoki- vanilia- eper.
- Kedvenc film?
- Sok van. Nem tudok választani.
- A többiek tudnak a tetoválásról?
- A hyungok igen. Amikor... hazajöttek akkor, látták. De Suga meg Hobi az elejétől tudják, hogy mi a helyzet.
- Hogy-hogy?- csodálkozott.
- Mert amikor Suga megkérdezte ki a biasom, én egy pillanatra rád néztem, és ő észrevette. És Hobi is. Namjoon és Jin meg a tetoválásból vágta le.
- Én meg észre se vettem.- mondta letörten.
- Nem, mert a telefonoddal voltál elfoglalva.
- Nem is mondtak semmit.
- Én kértem meg őket. Amúgy is hadiállapot volt közöttünk akkor. Nem akartam még nagyobbat csalódni.- vontam meg a vállam.
- Nem tudom mit mondhatnék.- mondta szomorúan.
- Nem kell semmit se mondanod. Már bocsánatot kértél.- megsimogattam az arcát.- Nem kell többször.
- Megcsókolnál?
Meghökkenten néztem rá. Ez most honnan jött?
- Mindig én támadlak le.- folytatta.- Mi lenne, ha most te támadnál le engem?- döntötte oldalra a fejét. Egyszerre volt cuki és vérforraló. Levette a kezét a derekamról és letámaszkodott a pultra mellettem.
- Várok.- hunyta le a szemét. A feje még mindig oldalra volt döntve. Nyelt egyet, a nyaka megfeszült. Odahajoltam és végighúztam az orrom, miközben beszívtam az illatát. Az orromat követte a szám. Puhán csókoltam és az álla alatt, ahol éreztem, hogy hevesen ver a szíve, kidugtam a nyelvem hegyét. Ő nyögött egyet.
- Ki fogsz készíteni...
Végig csókoltam az állkapcsát aztán a szájához értem. Kóstolgattam a puha párnáit, simogattam a nyelvemmel. Persze elkapta a harci láz. Elmélyítette a csókot. Megfogta a derekam és nekem préselte magát. Éreztem az izgalmát a hasamon. A nyelve, ó istenem, a nyelve olyanokat művelt, hogy bele tudtam volna halni az élvezetbe. Felültetett a pultra. Az ölem a hasának simult amikor átkulcsoltam a lábaimmal. Még két perc és hagyom, hogy ott a pulton magáévá tegyen. Aztán hirtelen elhúzódott. Mi a franc?
- Valaki jön.- zihálta. Zavartan néztem, de aztán én is hallottam a lábdobogást. Végig néztem magunkon.
- Ülj le!- szóltam rá.
- Miért?
Az ágyéka felé mutattam.
- Így nem mutatkozhatsz.
Gyorsan leült. Lecsúsztam a pultról. Egy pillanatra azt hittem, hogy a lábaim nem fognak megtartani, de aztán stabilan álltam.
- Mennyi az idő?- beszéltem magamban aztán a telefonomért nyúltam.- Jó, még csak fél 9.- könnyebbültem meg.
Belépett Tae és Jk. Álmosan néztek rám.
- Jó reggelt!- reméltem, hogy nem remeg a hangom.- Korán felébredtetek. Kidobott az ágy?
- Jó reggelt, noona!- dünnyögték ásítozva. Aztán észrevették Jimint.- Hát te, Jimin-ssi?- kérdezte Tae.
- Engem is kidobott az ágy.- mondta mosolyogva neki.
- Nem is hallottam, hogy lejöttél.- vakarta a fejét Tae. Ők is leültek az asztalhoz. Csináltam nekik két teát, aztán a reggelit kezdtem előkészíteni.
- Mit szeretnétek reggelire? Valami extra kívánság?- kérdeztem őket.
- Amerika palacsinta!- mondták egyszerre.
- Oké. Akkor legyen az. Megcsinálom a masszát, felkeltem a többieket aztán sütöm is, jó? Tudtok addig várni?
- Persze, noona- mondta Jk.
Hamar meg voltam az ébresztéssel mivel 3 már lent ült. Visszamentem, ők belemerültek valami nagy beszélgetésbe. Nem figyeltem őket, inkább a reggelire összpontosítottam. Jiminre egyenesen rá se mertem nézni. Megreggeliztek, megköszönték és folytatva a társalgást felmentek. Egyedül maradtam pár percre, aztán lejött Suga kómásan.
- Jó reggelt? Mit kérsz reggelire?
- Jó reggelt! Jó az ami az asztalon van, csak...
- Tudom, a kávéd. Mindjárt kapod.
Odavittem amikor kész lett.
- Gyere, ülj le, ne pörögj!- invitált.
- Miért vagy nyűgös?- kérdeztem.- Nem aludtál jól?
- De, jól aludtam, csak keveset. Éjfél után jöttem fel a stúdióból.
Huh, mi olyan 11 felé mentünk be Jiminnel. Ezek szerint nem látott. Megkönnyebbültem. Bízom benne, de még nem tudom mi ez, mi lesz belőle.
- Megszállt az ihlet?
- Olyasmi. Tegnap nem is kérdeztem: milyen napod volt?
- Elment.- vontam meg a vállam.- Miután elmentetek kitakarítottam, rendeltem, úsztam, zenét hallgattam. Vártam, hogy gyertek haza.
- Nem mentél be a városba?
- Nem. Majd ma. Különben ugyanaz lenne. Elmentek, megcsinálom amit meg kell aztán várlak benneteket haza.
- Unatkozol?
- Azt azért nem mondanám, de néha el kell gondolkoznom rajta, hogy mivel csaphatnám agyon az időt. Nem is tudom mi lesz velem amikor majd turnéztok. Annyira fogtok hiányozni.- grimaszoltam.
- Miért nem írsz újra?
- Már eszembe jutott nekem is. De még nem nagyon írtam mást, mint fanfictiont. Rólatok. De ez most kilőve.
- Miért ne írhatnál rólunk?
- Yoongi-ya, én mosom az alsónadrágjaitokat. Biztos, hogy jó ötlet lenne ez?- nevettem.
- Igazad lehet.- nevetett ő is.
- Viccet félretéve, ismerem magam, előbb-utóbb beleszőnék valós dolgokat, mégha tudat alatt is. Ezt pedig nem szeretném. Viszont totál agyrémet sem szeretnék gyártani, mint teszem föl egy édeshármas a maknaeline- nal. Fúj!- öklendeztem.
- Na, ezt most elképzeltem- öklendezett ő is.
- Majd jönni fog az ihlet és akkor majd írok. Addig meg elfoglalom magam.- paskoltam meg a karját.
Addig meg úgyis van elég gondolkoznivalóm. De ezt nem mondtam ki hangosan.