Szerelmem I.

119.rész(+18)

Lilla POV

Nem tudom hogy keveredtünk el a szobámig, de végül sikerült. Leszaggattuk egymásról a ruhát és rázuhantunk az ágyra. Lázasan simogattuk, csókolgattuk egymást, összetapadtunk. Bebizonyította, immár sokadjára, hogy az a csípő nem viccel. Pihegve bújtam oda az oldalához utána. Felemelte az állam.
- Szeretlek.- cirógatta az arcom a hüvelykjével. Gyengéd volt a tekintete.
- Én is szeretlek.- mosolyogtam rá.
- Én...- láttam, hogy keresgéli a szavakat.
- Igen?- noszogattam egy kicsit, mert nem folytatta.
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen boldog leszek. Már nem hittem benne.- sóhajtotta.
- Én sem. És lám, mégis itt vagyunk.- nyújtottam a szám egy csókra.
- Igen, itt. Mi. Együtt.- súgta mielőtt birtokba vette. Miután kiélvezkedtük magunkat, elmentünk zuhanyozni, aztán lefeküdtünk.
- Taetae-nek is meg kell csinálnunk ezt.- mutatott a baldachinra.- Nagyon tetszett neki.
- Jól van, akkor megcsináljuk. Hogy van? Mit mondott?
- Hogy szarul érzi magát, mert a papája vigasztalja őt. Hülye helyzet.
- Az, mert olyan, mintha temetné és ettől bűntudata van. A papája meg azért vigasztalja, mert ő már megbékélt... felkészült... vagy tudja fene mi a jó szó erre. Eltemetett már pár embert és tudja, hogy az élet megy tovább.- könnybe lábadt a szemem.
- Hiányoznak?- simogatta meg az arcom.
- Mindennap.- sóhajtottam.- A mamám... ő hirtelen halt meg. Elmentünk az iskolába, aztán hívattak az igazgatóiba... Részvétünk...Szívroham...Blablabla... Sírtunk, eltemettük, gyászoltunk. A papám... ő lassan ment el. Elvesztette az életkedvét. Haragudtam rá. Össze is vesztünk egyszer.- legurult egy könnycsepp.
- Jagiya...- törölte le.
- Kiabáltam vele, hogy szedje össze magát, ne hagyjon itt. Megvárta amíg kiadom magamból, aztán leültetett és beszélgettünk. Hosszan. Életről, halálról, szerelemről. Döntésekről és hibákról. Mindenről. Megértettem, hogy azért haragszom rá, mert félek. Félek, hogy mi lesz velünk, amikor már ő sem lesz. Hogy nem fogok tudni helyt állni. Azt mondta, hogy megtanított mindenre és bízzak magamban. Utána mindennap leültünk beszélgetni, még ha csak egy félórára is. Nosztalgiáztunk és tanácsokat adott a jövőre. Ezzel segített nekem felkészülni.- legördült még egy könnycsepp.- Nálunk fordítva történt. Bement a kórházba meghalni. Nem akarta, hogy valamelyikünk... szóval érted.
- Jó ember lehetett.- puszilta meg a homlokom.
- Az volt, igen. Mama is.- elmosolyodtam, ahogy beugrott pár szép pillanat.- Kedvelted volna őket.
- Biztosan. A szüleim is jó emberek. Kedvelni fogod őket. És ők is téged.
- Remélem.- sóhajtottam.
- Úgy lesz, angyalkám.
- Csak...- támasztottam az állam a mellkasára.
- Úgy lesz.- csücsörített.
- Te most engem győzködsz vagy magadat?- koppintottam az orrára.
- Is-is.- elnevette magát, de aztán visszakomolyodott.- Elmesélek nekik mindent és úgy lesz. Mert szeretlek és boldog vagyok veled. Ezt ők is látni fogják. Illetve látják. Mondtam, hogy anya már puhítja apát.
- Azért ne bízzuk el magunkat...- csücsörítettem most én.
- Jó, nem bízom.- biccentett.- De megígérem, hogy megteszek mindent, hogy úgy legyen.
- Jól van. Ha gondolod és úgy látod majd, akkor hívd meg őket ide. Látogassanak meg, ha idejük engedi.
- Rendben, jagiya.- nyomott el egy ásítást.- Bocs...
Én is ásítottam. Egy hatalmasat. Kinevetett.
- Aludjunk, jó? Szeretlek.- adott egy cuppanós puszit.- Jó éjt!
- Szeretlek. Jó éjt!- lekapcsoltam a fényt és befészkeltem magam mellé. Álmos voltam, de járt az agyam. Köröket rajzolgattam a mellkasára.
- Ez is hiányzott.- súgta a fejemre.
- Nekem is.
Elhallgattunk, de pár perc múlva megszólalt.
- Minden rendben lesz. Ne aggódj!
- Csak gondolkodok.
- Az nem baj, de ne gondold túl! Suga-hyung is ezt tanácsolta nekem.
- Jó, nem teszem.- pusziltam meg a mellkasát.- Hagylak aludni.
- Simogathatsz, ha akarsz, csak ne jártasd butaságokon a fejed.- szorított magához.
- Biztos? Nem zavar?
- Pár perce mondtam, hogy hiányzott.- mosolygott a hajamba.
- Igaz...- vigyorogtam.- Szép álmokat, Jiminie!- kezdtem újra a köröket.
- Neked is, jagiya!- kaptam még egy puszit. Lassan álomba merült, aztán én is.
Reggel, miután alaposan megpuszilgattam, szokás szerint kávéztunk és beszélgettünk.
- Jót aludtál?- kérdezte.
- Igen.- mosolyogtam rá.- És te?
- Én is. Álmodtál valamit?
Elvörösödtem.
- Hmmm...- kortyoltam a kávémba.
- Ezek szerint olyat, amiben nem volt rajtad bugyi.
- Ühüm.- hát nem, sőt más sem. És amit csináltunk, húúú...
- Elmondod?- hajolt előre.
- Én voltam felül.- vágtam ki.
- Ez jól hangzik.- mélyült el a hangja.
- Jó is volt. Legalábbis álmomban.- kortyoltam újra egyet. Kivette a kezemből a bögrét és lerakta. Megbabonázva néztem rá, a szemei tűzben égtek.
- A valóság jobb lesz.- megfogta a tarkóm és megcsókolt. Egy pillanat alatt az ölében voltam. Semmi perc alatt nem volt rajtam sem a felsőm, sem a melltartóm.
- Basszus... imádom a melleid...- zihálta, miközben csókolgatott és szívogatott. Beletúrtam a hajába és élveztem a kényeztetést. Hozzádörgöltem az ölemet az övéhez. De álmomban másként volt. Elhúzódtam, ő csalódottan felnyögött.
- Nem volt rajtam bugyi, rémlik?- haraptam be a szám.
Kéjenc mosoly terült el az arcán. Felálltam és lehúztam magamról a maradék ruhadarabokat.
- És rajtam mi volt?
- Szintén semmi...- már rángattam le róla a pólót, aztán az alsónadrágot. Amikor végre meztelen volt, nekidőlt a támlának. Éhesen néztem rajta végig.
- És most?- az ő pillantása is éhes volt. Meg is nyalta az ajkát.
Átvetettem rajta a lábam és beigazítottam. A farka megrándult, ahogy a puncimhoz ért. Felnyögött és belemarkolt a fenekembe.
- Jagi...
- Pont így, igen...- hátravetettem a fejem az élvezettől és lassan leereszkedtem a hosszán. Amikor teljesen elmerült bennem, megálltam. Két kézbe fogtam az arcát. Annyira gyönyörű volt...
- Szeretlek.- megcsókoltam. Először lágyan, aztán szenvedélyesebben. A csípőm lassan hintázott rajta. Előre-hátra. Csodás érzés volt. Szorosan magához ölelt és nyögdécselt. Kőrözni kezdtem.
- Jagi...- a keze visszatért a fenekemre.- Basszus... megölsz... szeretlek...- belemarkolt. Kicsit felemelkedtem és vissza. Újra. És újra.
- Ez az...- ziháltam.
- Igen...- nyögött nagyokat. Gyorsabban mozogtam és nagyobbakat, ahogy nőtt bennem a feszültség. De nem akartam elsietni, ki akartam élvezni. Majdnem teljesen kiengedtem magamból és a hegyén mozogtam aprókat.- Szeretsz játszani? Én is...- a hüvelykje a csiklómra siklott és izgatni kezdte. A szája is visszatért a mellbimbóimhoz. Megkapaszkodtam a vállában... vagy a hajában... fene se tudja, de elkapott az őrület.
- Bassza meg... Jiminie...- hevesebben mozogtam és ő is gyorsított.
- Tetszik?- nevetett a mellemre. Nem válaszoltam, mert nem tudtam. A csomó az ágyékomban felrobbant. Lecsaptam a szájára, hogy tompítsam a sikolyom. Belemarkolt a derekamba és három lökéssel később ő is elélvezett. Ráborultam, mert nem volt erőm mozdulni. Ő a nyakamba bújva próbálta összeszedni magát.
- Hú... hát ez tényleg jobb volt, mint álmomban. Szeretlek.- támaszkodtam a feje mellett, hogy lássam a szemét.
- Én is szeretlek, kis szexi jagiya-m.- megsimogatta az arcom. Lehajoltam, hogy megcsókoljam, ekkor megszólalt a figyelmeztetés a telefonomon. Felhúzta az orrát.- Francba...
Elmosolyodtam, mert én is ezt akartam mondani. Mindegy, akkor is van még pár percünk. Befejeztem a mozdulatot és összesimultak az ajkaink. A csók után rendbeszedtem magunkat, felöltöztünk és felmentünk az emeletre. Jin-ah jött le elsőként a konyhába.
- Jó reggelt!- köszöntöttem.
- Jó reggelt!- mosolygott álmosan.- Tessék, itt a meghatalmazás, a cím, a kulcs és a belépő.- rakta le őket elém.
- Van ott valami személyes cuccod?
- Azt hiszem nincs.- gondolkodott el.
- Jó, ha csak azt hiszed, akkor először odamegyek és körbenézek. Ha minden oké, akkor keresek egy ingatlanügynököt.
- Rendben, noona. Ahogy jónak látod.- ült le a kávéjával egy nagyot nyögve.
- Fáj valamid?
- Mindenem, de egyébként minden oké.- húzta a száját. Megnyugodtam. Akkor csak a szokásos.
- Milyen éttermet akar nyitni a bátyád? Van már üzleti terve?
- Azt hiszem van.- megint elgondolkodott.
Mosolyogva csóváltam a fejem.
- Ne nevess ki! Azt se tudom merre vagyok arccal előre.- grimaszolt.
- Tudom, tudom. Tényleg, te is felénekelted tegnap az EPIPHANY-t?
- Igen, csak nem volt alkalmam megmutatni. El voltál foglalva.- mosolygott kétértelműen. Kinyújtottam rá a nyelvem. Felnevetett.
- Mutasd meg most! Épp ráérek.- huppantam le mellé.
- Oké, tessék!- fogta a telefonját és elindította. Jiminie bejött közben, leült mellém és átölelt. Megtapsoltam a végén.
- Ez szuperjó!- ujjongtam.
- Azt hittem nem fog tetszeni.- csodálkozott.
- Miért?- csodálkoztam én is.
- Mert nem szerelmes szám.
- Attól még lehet jó. Nagyon sok jó dal van, ami nem a szerelemről szól.- vontam meg a vállam picit.- És nagyon jó hangod van.
- Igen, hyung. Nagyon jó. Dohyeong-ah is csak ámult, hogy milyen tisztán kiénekelted, már elsőre is. És én is.- mosolygott rá Jiminie.
- Köszi.- pirosodott Jin-ah füle.
- Na most, hogy ezt megbeszéltük, hagy etesselek meg benneteket!- nyomtam egy puszit Jimin arcára.- Kiengedsz, szerelmem?
- Persze, jagi.- felállt, kiengedett, de nem ült vissza. Rámcsimpaszkodott hátulról és jött velem.
- Tetszik ez a csimpi-dolog.- súgta a fülembe.
- Nekem is.- vigyorogtam.
- Már megint?- lépett be Suga.
- Még mindig.- válaszoltam.- Jó reggelt egyébként.
- Jó reggelt! Köszönöm szépen.- mosolygott végre, amikor nyújtottam a kávéját. Leült, aztán megérkeztek a többiek is. Mi is nekiláttunk a pultnál.
- Bent lesztek ma egész nap a cégnél?- kérdeztem Jiminie-t.
- Igen, miért?
- Elmegyek megnézni Jin-ah lakását. Arra gondoltam utána meglátogatlak.
- Gyere és akkor majd együtt hazajövünk.- húzott magához.
Miután elbúcsúztam tőlük gyorsan elvégeztem a dolgom és ebéd után elindultam felmérni a terepet Jin lakásában. Hmmm, elég drága környék, gondoltam a taxiban ülve. Egy hipermodern apartmankomplexnél szálltam ki.
- Jó napot! Miben segíthetek?- kérdezte a portás, miután beléptem.
- Jó napot! A 104-es lakásba jöttem.
- Sajnálom, a lakó nem tartózkodik itthon.- nézte a kijelzőjét.
- Ó, tudom! A lakás tulajdonosa szeretné eladni és engem kért meg, hogy intézkedjek.- megmutattam neki a papírt.
- Értem, de nincs bejelentve. Fel kell hívnom, hogy ellenőrizzem.
- Ó, oké. Persze, hívja nyugodtan.- már ha fel tudja venni a telefont. Pfff, legfeljebb majd máskor. De szerencsém volt. Felvette és letisztázta a helyzetet. Küldött is utána egy bocsánatkérő üzenetet. Végre bejutottam. Szép lakás volt, de rideg. Nem egy igazi otthon. Egy alapos portörlés ráfért, de egyébként minden rendben volt. Személyes cuccok sem voltak. Amikor végeztem csináltam pár fotót és lementem.
- Tudna segíteni?- kérdeztem a portást.
- Miben, kisasszony?
- Melyik ingatlanügynökség foglalkozik ilyen luxuslakásokkal? Esetleg tudna ajánlani egyet?- néztem rá várakozón.
- Persze.- elővett három névjegyet és átnyújtotta.- Általában ezek az ügynökségek járnak ide.
- Köszönöm szépen. Melyiket ajánlja?
- Én...- habogott.
- Én asszisztens vagyok, maga portás. Ismerjük az embereket. Szóval, melyiket ajánlja?
- Az ATSEOUL-t.- gondolkodott el egy pillanatra.
- Rendben, akkor őket keresem fel. Köszönöm szépen.- hajoltam meg.
- Nincs mit. Egyébként bevittem a nevét a rendszerbe.- mosolygott.
- Ezt is köszönöm. Viszlát és további szép napot!- búcsúztam. Kint fogtam egy taxit és az ügynökséghez vitettem magam. Amikor beléptem egy mosolygós recepciós lány azonnal köszöntött. Angolul.
- Good afternoon! How can i help you?
- Jó napot! Egy barátom szeretné eladni a lakását és valaki az önök ügynökségét ajánlotta.- láttam, hogy elkerekedik a szeme.
- Ó, bocsánat...
- Semmi baj.- állítottam meg a szabadkozását.
- Mindjárt hívok valakit. Addig foglaljon helyet, kérem.
- Köszönöm szépen.
Nem sokkal később jött is egy csodaszép lány. Láttam, hogy tátogva köszönetet mond a recepciósnak. Szóval még új és gondolom barátok. Segítik egymást.
- Jó napot! Lee Eunbi a nevem.
Elmosolyodtam. Még egy Eunbi.
- Jó napot! Labodi Lilla.- mutatkoztam be.
- Kérem kövessen!
Elmentünk egy kis irodához. Mindenki nézett, de nem foglalkoztam velük.
- Miről lenne szó?- kérdezte miután megkínált kávéval és elhelyezkedtünk.
- Egy barátom, illetve mondhatni a főnököm szeretné eladni a lakását. De neki nincs ideje intézni.
- Hol?
Megmondtam neki a címet.
- Jó környék. Sokan keresnek arrafelé lakást.
- Csináltam egy pár képet.- vettem elő a telefont.
- Igen, nagyon szép.
- Ha gondolja és van ideje, akkor odamehetünk akár most is.- ajánlottam fel.
- Rendben, épp ráérek.- félrenézett. Ez férfiszakma. Valószínűleg majdnem mindent elhappolnak előle.- Felmérem és készítek néhány képet én is a hirdetéshez. Már, ha engem kér fel.
- Részemről rendben.- biccentettem.- Alá kell valamit írjak?
Adott egy sablon megbízási papírt, miután bemutattam a meghatalmazást. El is indultunk utána.
- Nem tegeződhetnénk esetleg?- kérdeztem, mikor beültünk az autójába.
- Az nem túl professzionális.- jegyezte meg.
- Viszont barátságosabb. Új vagy itt? Az ügynökségnél?
- Igen. Pár hónapja kezdtem.
- Hány ügyfeled volt eddig?
- Kettő.- felelte halkan.
- Lesz több is. Kialakul, ne izgulj!- láttam, hogy elpirul.- Sajnálom, én közvetlenebb vagyok, mint a koreaiak.
- Az nem baj, csak...
- Nehéz, igaz?
- Igen, az.- most már határozottabb volt a hangja.- A legtöbb kollégám nagyon rámenős. Én is az vagyok, de a hierarchia... szóval érted.
- Értem, hogyne érteném. Nem mehetsz velük szembe.
- Nem.- szorította össze a száját.
- Na, ha minden úgy lesz, ahogy szeretném, akkor lesz egy csomó ügyfeled. A barátom elég sok embert ismer.- mosolyogtam rá. Nem kérdezte meg, hogy honnan meg hogy ki ő. Jó jel, tudja mit jelent a diszkréció.
- Megérkeztünk.- parkolt le. Amikor bementünk láttam, hogy a portás meghökken.
- Jó napot megint!
- Jó napot! Felmegyünk, rendben?
- Persze, csak kérek egy nevet.
Megadta és már szálltunk is be a liftbe. Fent körbenézett, megcsinálta a fotókat.
- Oké, egyelőre ennyi. Összeállítom a hirdetést és elküldöm email-ben. Ha megfelel, akkor utána közzé is teszem.- közölte pakolás közben.
- Rendben. Mondd csak, foglalkoztok üzlethelyiségekkel is?- kérdeztem.- Kávézó, étterem. Ilyesmire gondolok?
- Igen. Van pár most is.
- Tudnál azokról is küldeni egy kis ismertetőt?
- Hogyne, semmi akadálya.- mosolygott.- Itt a névjegyem.
Elővettem a telefonom, hogy küldjek neki egy üdvözlő email-t, amiben ő is megkapja az én elérhetőségeimet. Épp jött egy üzenet Jiminie-től.
J:"Mikor jössz? Hiányzol😘 Épp szünetelünk🤪 Utána Sungdeuk-ah-val megyünk majd csiszolni a koreót. Szeretlek❤❤❤"
- Egy pillanat!- mondtam Eunbi-nek és gyorsan válaszoltam.
L:"Most végeztem az ingatlanügynökkel. Max. félóra és ott vagyok. Te is hiányzol😉 Szeretlek❤❤❤"
Aztán elküldtem Eunbi-nek az email-t.
- Akkor várom, hogy jelentkezz!- búcsúztam már kint tőle, amikor megjött a taxim.
- Még ma elküldöm. És köszönöm a bizalmat mégegyszer.- hajolt meg.
- Nincs mit. További szép napot!- meghajoltam én is, aztán beszálltam. Ez egyelőre letudva. Engem már vár a szerelmem.