Szerelmem I.

89.rész

Lilla POV

Az ébresztőre keltem fel. Jimin a szokásos koalapozícióban a hátamon, de valami nem úgy volt, ahogy szokott. Ja, tényleg. Az ágy rossz oldalán vagyok. Mert ez Tae szobája. Elkezdtem lefejteni magamról a kezét. Kellett küzdenem, de végül sikerült. Nem kelt fel, csak nyöszörgött valamit. Felálltam és óvatos puszit nyomtam a homlokára és betakargattam. Aztán átmentem csendben az ő szobájába. Felkaptam a nadrágomat és lementem a szobámba. Elvégeztem a reggeli rutint és felöltöztem. Megcsináltam a kávémat és irány a kert. Csendben ittam az éltető nedűt, éledeztem.
- Jó reggelt!- köszöntött Yoongi álmos hangon.
- Jó reggelt! Megint lent aludtál?
- Igen.- dörzsölte az arcát.
- Gyere, csinálok egy kávét!- mosolyogtam rá.- Min dolgozol ennyire?
- Még mindig az IDOL.- nyújtózkodott.
- Á, igen. A híres-nevezetes. Már nagyon kiváncsi vagyok. Ülj le!- mutattam a bárszékre.- Még a FAKE LOVE sem debütált, de te már a következő bombasikeren dolgozol. Éjt nappallá téve.
- Nem csak azon. Akarok egy szólót a következő albumra magamnak is. Leporoltam az egyik régi dalomat. Mondom dal, nem rap.- grimaszolt.
- Huh?- néztem rá nagy szemekkel.
- Iiiigen. Énekelni fogok. Na nem úgy, mint a pacsirtáink, de...- vigyorgott.
- Ez tök jó!- nevettem rá.- És miről szól?
- Még a szakításom után írtam. SEESAW a címe.
- Aham. Egyszer fent, egyszer lent. Tessék!- adtam a kezébe a kávéját.
- Ú, köszi!- élvezettel nyelte.- És te? Hogy aludtál?
- Zsúfoltan, de jól.
- Ez meg mit jelent?
- Már lefeküdtünk, de meghallottam, hogy Taehyung-ah sír. Jiminie átment hozzá. Aztán én is, mert Taetae nem akart egyedül lenni. És együtt aludtunk hárman.
- Miért sírt? Azt hittem lenyugodott.- nézett értetlenül.
- Hívták a szülei. Nincs jól a nagypapája. De csak ennyit mondtak. Semmit arról, hogy mekkora a baj, szóval megijedt. Hogy ugyanaz lesz, mint a mamájával.
- Értem.- biggyesztette le a száját.
- Azt javasoltam neki, hogy kéredzkedjen el. Vagy legalábbis próbálja meg. Meglátjuk mit mondanak.- vontam meg a vállam.
- Egy kérdést megér, de nem tudom mit fognak mondani.- húzta a száját.- Most a comeback-re gyakorlunk és ez mindig húzós.
- Tudom, Yoongi-ya. Ezért is mondtam neki a szombatot. Hogy esetleg a próba után hazamehetne és vasárnap csatlakozik hozzátok a reptéren. Csak egy kósza ötlet volt. Ha nem engedik el akkor ennyi. Ugyanúgy örlődik tovább. Ha meg igen, akkor lehet, hogy egy kicsit megkönnyebbül.
- Nem izgulsz? Az ebéd miatt?- kortyolgatta a kávéját.
- Nem. Kicsit talán, de Jiminie már elvégezte a munka oroszlánrészét. Bang PD-nim jó ember. Rendes főnök. Gondolom meg akarja velünk beszélni a részleteket.
- Elég magabiztos vagy.- jelentette ki.
- Yoongi-ya, problémákat nem teremtünk. Hanem megoldjuk őket, amikor aktuális.- biggyesztettem a szám.- Ha most a hajamat tépkedve rohangálnék fel-alá, hogy "úristen, vajon mi lesz?", az kinek lenne jó?
- Jól van, na. Csak mondtam.- tette fel a kezét. Hobi jött be.
- Sziasztok! Jó reggelt!
- Jó reggelt! Kidobott az ágy?- kérdeztem mosolyogva.
- Úgy valahogy.- leült Suga mellé. És nem volt vidám.
- Mi a baj?- kérdeztem a pultra dőlve, miután adtam neki is egy kávét.
- Hááát...- megdörzsölte az arcát.- Tanácsra van szükségem.
- Hallgatunk.- néztem rá várakozón.
- A tegnappal kapcsolatos. Szeretem Seoyun-ssi-t, komolyan. De tegnap... amikor a főnök Jimin-ah-nak szegezte a kérdést...- nyelt egyet.- Nem tudom, hogy én ugyanazt válaszoltam volna-e, mint ő.- hajtotta le a fejét.
- Hmmm. Gondolod, hogy Seoyun-ah azt szeretné, hogy add fel az életed? Az álmaid?- kérdeztem.
- De hát Jimin-ah...
- Jiminie azt mondta, hogy Bang PD-nim dönt, de vegyen figyelembe minden körülményt. Tárgyalt és érvelt. Nem tudhatod, hogy te mit mondtál volna, mert a kérdést nem neked tették fel. Nem voltál abban a helyzetben, hogy a válaszon kelljen gondolkodnod. Miben kéred a tanácsunkat?
- Hogy elmondjam-e ezt Seoyun-ssi-nak.
- Mit? Hogy nem tudod mit mondtál volna?- kérdezte Suga.
- Igen.- nézett egyikünkről a másikra.
- Napsugaram, mi nem ismerjük úgy, mint te. De értelmes, kedves lány. Szerintem fölösleges ezen rugóznod, de ha ennyire bűntudatod van, akkor beszéljétek át. De ne ezzel kezd, hogy nem vagy benne biztos. Mert ezzel azt sugallod, hogy biztos vagy benne, hogy nem ezt válaszoltad volna.- grimaszoltam rá.
- Nem...- tiltakozott volna, de Suga közbe vágott.
- De!- és ugyanúgy grimaszolt.
- Mond el neki, hogy mennyire megdöbbentél, amikor meghallottad a kérdést, hogy mi lenne, ha engem rúgnának ki. Gondolom ez közöttetek sem került szóba előtte. Hogy ő hogy érezne ezzel kapcsolatban.- mondtam Hobi-nak.
- Te hogy éreztél? Amikor meghallottad?- kérdezte Suga.
- Hogy nem számít. Megoldjuk. Akkor keresek másik munkát. De én más helyzetben vagyok, mint Seoyun-ah. Ő pályakezdő, álmai munkájával egy menő cégnél. Karriert épít. Lehet ő másként látja. És ez nem baj. Fontos neki a munkája, ahogy neked is fontos a tiéd. De ugye tudjátok, hogy most hipotetikus helyzetekről beszélünk? Igen, a kérdések elhangzottak. A válaszok is. De valamilyen szinten a végeredmény már meg volt. Ahogy Bang PD-nim is mondta nektek tegnap: szemléltetni akarta, hogy mi fog történni, ha lebukunk és a rajongók fellázadnak. Ettől függetlenül persze, ha akarod, beszéljetek erről. Mi is megbeszéltük.
- Meg fogjuk mi is. Mert őszinte akarok lenni vele.
- Ezzel nincs is semmi gond. Legyél az. De ne jelents ki valamit, amit nem tudhatsz biztosan. Te hogy gondolod?- fordultam Suga-hoz.
- Ugyanígy. Ráadásul most ezzel szerintem feleslegesen topogsz egyhelyben. Ahelyett, hogy örülnél és a jövőt tervezgetnéd. Ha már beleegyeztek és támogatnak.- nézett rá komolyan Suga.
- Pfff. Jó, tudom, hogy igazatok van.- eresztett meg egy félmosolyt Hobi végre.
- Mennyi az idő?- néztem gyorsan a telefonomra.- Oké, még egy félóra. Lássuk a reggelit. Valami különleges kívánság?- kérdeztem tőlük.
- Nincs. Bármi jó. Majd jövök. Megyek lezuhanyzok.- állt fel Suga.
- Nekem is.- mosolygott Hobi.- Mármint bármi jó. És köszönöm. A tanácsot.- odajött és megölelt.
- Nincs mit, napsugaram.
- Neked is, hyung.- nézett Suga-ra.
- Szivesen, de engem nem kell megölelni.
- Miért nem?- cukin lebigyesztette a száját. Elengedett és elindult felé.- Na, egy ölelés. Hyung, miért futsz el?- gyorsította fel a lépteit, mert Suga sebes léptekkel elindult kifelé.
- Mondtam, hogy nem kell! Hagyjál már!- hallottam a hangját már a nappaliból. Hobi mondott neki valamit, gondolom szívta a vérét, de nem volt kivehető. Nevetve csóváltam a fejem és folytattam az előkészületeket. Épp a serpenyőt vettem ki alulról, amikor Jiminie rámborult és átkarolt. Megsimogattam a karját.
- Jó reggelt, szerelmem!
- Jó reggelt!- mondta mély hangon.- Otthagytál. Se puszi, se pá.- szuszogott a nyakamba, miután felegyenesedtünk.
- Adtam puszit, de aludtál.- leraktam a serpenyőt a pultra.- De ha engeded, hogy megforduljak, akkor kaphatsz még.- azonnal megfordított a derekamnál fogva és tartotta a száját.
- Hogy aludtál?- bújtam a nyakába a csók után, mert persze addig puszizkodtunk míg csókolózás nem lett belőle.
- Jól. Csak Tae forgolódott kicsit. És te? Te hogy aludtál?
- Én is jól.- simogattam a mellkasát. Megpuszilta a homlokom.
- Köszönöm, hogy belementél. Hogy ott aludjunk vele.
Felemeltem a fejem és megsimogattam az arcát.
- Nincs mit, Jiminie. Szeretlek. Szüksége volt rád.
- Én is szeretlek. Nagyon-nagyon.- megcsókolt lágyan.
- Mennem kell ébreszteni.- súgtam az ajkára pár perc után.
- Nekem meg készülődni.- de csókolt tovább.
- Jiminie...- nyögtem a szájába, mert egyre szenvedélyesebb lett. Lihegve elhúzódott.
- Jagi... egész nap tudnálak csókolni.- támasztotta a homlokát az enyémnek.
- Ez piszok jól hangzik.- haraptam be az ajkam.
- Szerintem is. A vasárnapot így fogjuk tölteni.- nyalta meg az ajkát.- Sőt már a szombat estét is. Benne vagy?
- Igen! Igen! Igen! Szeretlek!- puszilgattam.
- Ezt már szeretem. Én is szeretlek téged!- szemmosolygott.- Na menjünk, jagiya!- húzott magával.- Tae már fent van egyébként.- közölte a lépcső tetején megállva.
- Kösz az infót. Várlak lent!- adtam neki még egy puszit.
- Sietek!- adott ő is még egyet, aztán a szobájába ment. Bekopogtam Jungkook-hoz, Nam-hoz és Jin-hez.
- Jó reggelt! Ébresztő!
Aztán visszamentem a konyhába.
Suga és Hobi jöttek le elsőnek. Aztán a többiek. Jiminie utoljára.
- Gyere, jagi! Megmutatom mit választottam.- szólt be az ajtón.
Kimentem és széthúzta a zsákot. Egy fekete öltöny volt, halványsárga inggel és fekete nyakkendő. Az ing anyagában virágmintás volt. Elegáns, nem hivalkodó, mégis vonzza a tekintetet. Megsimogattam az ing nyakát.
- Hmmm. Ez nagyon szép. Már tudom is mit veszek fel.- mosolyogtam rá.
- Megmutatod?
- Nem.- adtam neki egy eszkimópuszit.- Meglepetés lesz, jó? Szereted a meglepetéseket?
- Szeretem. A csókodat jobban. De téged a legeslegjobban.- átkarolta a derekam és megcsókolt alaposan.
- Már alig várom, hogy lássalak ebben. Tudod milyen hatással vannak rám az ingjeid.- nyaltam meg az ajkát.
- Ahogy rám a feszes nadrágjaid. Mint ez a farmer.- markolt bele a fenekembe.- Hmmm.- nyögött.- Menjünk reggelizni, jagi. Mert ha nem...- éreztem a hasamon, hogy már félig merev.
- Oké, menjünk.- húztam magammal a konyhába. Leültünk a pulthoz és neki láttunk mi is reggelizni.
Semmiségekről beszélgettünk a többiekkel és egymással.
- Ellátogatok majd abba az illatszeráruházba, mielőtt bemegyek. Szükséged van valamire onnan?- kérdeztem Jiminie-t.
- Köszönöm, de nincs. Múlt hónapban rendeltem egy nagy csomagot, emlékszel?- ja, igen.
- Jó. És nektek?- fordultam a fiúkhoz az asztalnál. Nemet intettek, egy kivétellel.
- Ha nem baj, akkor nekem kéne valami. Elfogyott az arcradírom.- nézett rám bambi-szemekkel Jungkook.
- Rendben. Küldd el üzenetben, hogy melyik kell és veszek. Ti meg, ha mégis eszetekbe jut valami, akkor írjatok.- néztem körbe a srácokon.
- Oké, köszönjük.- bólintott Namjoon.- Na, készülődjünk! Lassan indulnunk kell.- állt is fel.- Köszönjük a reggelit is.- biccentett mosolyogva.
- Egészségetekre!- viszonoztam a mosolyát. Miután kimentek Jiminie-hez fordultam.
- Szerelmem, mi itt a protokol? Arra gondolok, hogy esetleg kéne valami apróságot adni a főnöknek? Köszönetképp a meghívásért? Mert nálunk igen, de nem akarok udvariatlan lenni, ha itt nem.
- Ú, basszus, ezt el is felejtettem!- húzta a száját.- Valamit kéne. De mit?
- Mit szoktak általában? Mert arra gondoltam, hogy egy jobbfajta üveg bor általában jó választás. Vagy valami más ital esetleg? Mit szeret?
- Bor. Azt szereti. De majd megkérdezzük a srácokat.- tűrte be a fülem mögé a hajam és két kézbe fogta az arcomat.- De jó, hogy neked eszedbe jutott.- puszilgatott.
- Akkor veszek valamilyet, oké? A kávézótól nem messze van egy jó kis bolt. Biztos találok valamit.
- Oké, de csak ha kifizethetem.- nézett rám komolyan.
- Jiminie...
- Nem, jagiya. Erről nem nyitunk vitát.- eltökélt volt.
- Rendben, szerelmem.- egyeztem bele.
- Most, hogy ezt lerendeztük...- mosolygott és megcsókolt. A végén valahogy félig az ölében ültem és a kezem a pólója alatt. Azért álltunk meg, mert hallottuk a többieket beszélgetni a nappaliban.
- Miért kell mindig ilyen gyorsan lejönniük?- lihegte.
- Nem tudom.- kámpicsorodtam el én is.
- Mennem kell. Szeretlek. Majd írj, jó? Hogy merre jársz.
- Hányra legyek ott?
- 1 órát mondott, jó lenne, ha legkésőbb háromnegyedre ott lennél. Rendben?
- Ott leszek, de ha valami változás van, akkor hívj vagy írj. Szeretlek.- adtam még egy csókot neki.
- Jimin-ah!- kiabált be Namjoon.
- Menjünk.- sóhajtottam és lecsúsztam az öléből. Rámcsimpaszkodott hátulról és a nyakamat csókolgatta, én meg kuncogtam. Így mentünk be. A többiek csak vigyorogva csóválták a fejüket.
- Namjoon-hyung, Bang PD-nim szereti a bort, ugye?- szólította meg.
- Igen.- bólintott.
- Akkor az jó lesz, jagi.- felkapta a táskáját és a ruhatartózsákot. Mind kimentünk az előtérbe. A testőrök már kint vártak.
- Szeretlek. Írj! Vagy megharaplak!- csattogtatta a fogát mosolyogva.
- Írok, írok! Szeretlek.- súgtam az ajkára, mielőtt megcsókoltam. Integettem még nekik az ajtóból, amíg ki nem hajtottak, aztán sietve a dolgomra indultam. Sűrű lesz ez a délelőtt.