Suga POV
Magukra hagytuk őket. Megbeszélik és rendben lesznek. Végre minden megint a régi lesz. Undorító, nyálas és mocskosul szerelmes.
Lilla POV
- Annyi üzenetet küldtem.- cirógatta a hátam. Összebújva feküdtünk a szőnyegen. Nem volt kedvünk mozdulni. Olyan mindegy, hol vagyunk, csak együtt legyünk.
- Eltört a telefonom. És Busan-ban nincs APPLESTORE.
- Ott voltál? Anyáék nem is mondták.- rökönyödött meg.
- Anyukádék nem tudták. Ma beszéltem csak velük és onnan egyenesen hazajöttem.- néztem rá.- Ők mondták el, hogy mi történt valójában.
- Angyalkám, annyira sajnálom. Szeretlek. Egy idióta fasz vagyok, de szeretlek.
Gombóc lett a torkomban. Azt hittem, soha többet nem hallom ezt tőle.
- Én is... én is szeretlek. De miért, Jiminie? Miért...- tudni akartam. Szükségem van rá.
És akkor belekezdett. Elmondott mindent. Kicsit összevissza volt, de végül kihámoztam, honnan indult az egész.
- Jaj, Jiminie... már megint ez a hallgatózás. Az, amit akkor Minji-ya-nak mondtam... a lényeg az, hogy a te gyereked legyen. Mindegy mikor. Szeretem a gyerekeket, de nincs rajtam a baba-láz. Ha pedig valamilyen oknál fogva rámtörne, akkor leülnék veled megbeszélni, hogy mik a lehetőségeink. Mondtam már, hogy amíg szeretsz, nem fosztasz meg semmitől.
- Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam.
- Fájt, az biztos. Sajog is még. De túl tudok rajta lépni. Túl tudunk. Együtt. De, Jiminie, ne csinálj ilyet többet, kérlek. Ez... lesújtó. A legnagyobb félelmemet láttam megvalósulni.
- Tudom, angyalkám. Tudom.- simogatta meg az arcom.- De nem jelentett semmit.
- Valóban így érzed?
- Igen. Megértem, hogy kételkedsz, de csak egy hülye pillanat volt, amit egész életemben bánni fogok.
- Én pedig szakítottam veled. Én... ne haragudj, csak azt hittem megbolondulok, érted? És...- futották el megint könnyek a szemem.
- Cssss... ne sírj. Majd megbeszéljük apránként. Most csak élvezni akarom, hogy itt vagy végre megint velem.- megpuszilta a homlokom és sóhajtva magához húzott. Belefúrtam a fejem a mellkasába. Ittam magamba az illatát. Annyira hiányzott.
- Ha van rajtuk ruha, akkor is én nyertem a fogadást? Mert végülis fekszenek.
Jiminie kuncogni kezdett. Kinyitottam a szemem és a hang felé sandítottam. Seoyun-ah és Eunbi-ya vigyorogtak csúfondárosan le ránk. A srácok biztos leadták a drótot, hogy visszajöttem. A kérdező Seoyun-ah volt.
- Igen, jagiya.- jött le Hobi-ya meg a többiek is.
- Kicsit csalódott vagyok. Én az előszobára fogadtam.- húzta fel az orrát Eunbi-ya.
- Én meg a kertre.- vonta meg a vállát Jin-ah.- Nem akartok felkelni onnan?
- Nem!- feleltük egyszerre a szerelmemmel. Mindenki nevetni kezdett. Mi is. Olyan jó újra itthon...Jimin POV
Végül aztán csak feltápászkodtunk és letelepedtünk mi is az ülőgarnitúrára. Bocsánatot kért az eltűnéséért, amit kis korholás után persze elfogadtunk.
- Gondolom örömmel hallod, hogy szakítottunk Tzuyu-ya-val.- mondta Taehyung-ah.
- Hát, Taetae, őszinte leszek. Igen, örülök. Már akkor szakítanotok kellett volna, amikor megpróbált éket verni közénk a hazugságaival, ahogy Yoongi-ya mondta akkor.
- Tudom, noona.- sóhajtott Taehyungie.- Csak...
- Csak szeretted.- vonta meg a vállát az angyalkám.- Én sem erősködtem, mert féltékeny volt. De azt hittem, hogy lenyugszik.
- Én is. Nem is mondtam semmit rólad. Még akkor sem, amikor meg már ő kérdezősködött. Akkor meg azért hisztizett. Mindegy, megszabadultam tőle. Azt azért nem hittem volna, hogy ilyen gonosz tud lenni.
- Keresett azóta?
- Persze. Letiltottam.- legyintett Tae.
- Figyelj, Tae, normális dolog, ha néha hiányzik. Ne legyen bűntudatod miatta! Voltak jó és boldog pillanataitok.- simogatta meg a karját.
- A többiek is ezt mondták. Csak néha...
- Fáj. Igaz?
- Igen.
- Majd idővel elhalványul.- biztatta.
- Igen, Taetae.- szálltam be én is.- De van ami nem. Hol a fülbevalód?
- A táskámban. Még nem...
- Hozom.- felpattantam és odamentem. Várjunk csak... mi ez?- Angyalkám, miért van egy nagy tubus vazelin a táskádban?- vettem ki és mutattam fel. A többiek csodálkozva néztek.
- Szerinted?- húzta fel a szemöldökét. Jó, nem hittem, hogy... de furcsa...
- Ó, új tetkód van!- világosodtam meg.
- Mondd, hogy nem tetováltattad magadra a nevét vagy a képét!- fogta a fejét Suga.
- Nem.- rázta a fejét kuncogva.
- Hol van? És mi az? Megnézhetem?- pörgött azonnal fel Jiminie.
- Itt van.- mutatott a bal melle alá.- Egy szó: SERENDIPITY. És igen, majd megnézheted. Jó, most nézheted meg.- állt fel és nyújtotta a kezét. Látta a türelmetlenségem. Ismer már elég jól. Kimentünk a konyhába.
- Hé, ha most levetkőzik, akkor a nyeremény fele engem illet! Én a konyhára fogadtam!- ujjongott Hobi-hyung.
YOU ARE READING
Szerelmem I.
Fanfiction"-Na így már jobb. Most, hogy nevetsz el kell árulnom valamit. Megjelöltelek. Az előbb. - Megjelöltél?- vontam össze a szemöldököm. - Kiszívtam a nyakad. Most már mindenki tudja, hogy hozzám tartozol.- mosolygott büszkén. - Miért? Aláírtad?- kérdezt...