Szerelmem I.

160.rész

Lilla POV

Pár nap és utaznak. Elkezdtek már gyakorolni a következő comeback-re, a turnéra és a mindenre is. Forgattak egy csomó RUN epizódot. De azért jutott idő másra is. Tanakodtam magamban és végül arra jutottam, hogy igaza van Suga-nak. Miért ne vehetnék virágot Jiminie-nek? És elmehetnénk randizni. Szeretem a srácokat és persze töltünk időt kettesben, amikor otthon vagyunk, de azért egy randi más. De hova menjünk? Szörfölgettem a neten, hátha találok valamit. Persze kérdés, hogy lesz-e kedve és energiája. Mindegy, majd eldönti.

Jimin POV

Teltek a napok. Egyre közeledett az utazás. Kicsit azért oldottabb voltam, mint az amerikai út előtt, de akkor is... megint itt kell hagyjam egy hétre. A turnéra még gondolni sem akarok. A francba!
- Mizu, Jimin-ssi?- ült le mellém Taetae.
- Semmi különös. Csak jár az agyam.- vontam meg a vállam.
- Min?- ütötte tovább a vasat.
- 3 nap múlva utazunk.- sóhajtottam.
- Értem.- karolta át a vállamat.
- Mizu Tzuyu-ya-val?- kérdeztem.
- Semmi.- furán nézhettem, mert helyesbített.- Vagyis minden oké. Holnapra áthívtam vacsorára. Utána nem tudunk találkozni. Mi ugye utazunk, ők meg Japánban lesznek egy darabig.
Hát igen. Azért én szerencsésebb helyzetben vagyok. Az angyalkám minden nap otthon vár és napközben is megtud látogatni. Mellette aludhatok és reggel a puszijai ébresztenek.
3 nap múlva utazunk. A francba!

Lilla POV

Éreztem, hogy Jiminie feszült. Beszéltünk is róla, de hát ez egy olyan probléma, amit nem tudunk megoldani. Vagy hát nem is kell. Ilyen az életük. Tudtuk. Reggel szólt Taehyung-ah, hogy estére meghívta a barátnőjét. Jin-ah pedig Eunbi-ya-t. Seoyun-ah is jön. Jó. Mi ugyan nem leszünk itt, ha úgy lesz, ahogy tervezem, de mindegy. Ki kell használniuk a lehetőséget. Délelőtt felhívtam Choi-t és megbeszéltem vele az estét. Megcsináltam a dolgomat és meg is főztem mindent, mert Jiminie mondta, hogy csak 7 után érnek haza. Ment minden, mint a karikacsapás. Kimentem az előtérbe, amikor megjöttek, hátam mögött a virágggal. Suga tele szájjal vigyorgott, amikor meglátta.
- Szia, angyalkám!- jött mosolyogva a szerelmem.
- Szia, szerelmem!- nyújtottam a szám egy puszira. Megpuszilt, de utána felhúzta az orrát.
- És az ölelés?- morcizott.
- Mindjárt.- vigyorogtam. Előhúztam a virágot és felényújtottam.- Tessék, ez a tiéd. Randiznál velem?
- Ez... virágot hoztál nekem?- meglepődve mondta, de a szeme mosolygott.
- Aham. Randira akarlak vinni. Ma. Ha nem vagy fáradt. Ha az vagy, akkor nem.- tisztáztam, mert tényleg nem akarom ráerőltetni.
- Benne vagyok.- magához húzott és megcsókolt.

Jimin POV

- Jó. Szólok Choi-nak. Kint vár, hogy megyünk-e vagy sem.- olyan édesen mosolygott. Megzabálom. Virágot hozott nekem és randizunk.
- Rendben. Mit vegyek fel? Hova megyünk?
- Múzeumba. Múzeumok éjszakája van. Valami kényelmeset, mert utána arra gondoltam, hogy felmehetnénk a hegyre piknikezni. Ha megfelel. De partner vagyok, ha jobb ötleted van.
- Ez tökéletes, angyalkám.
- Félóra elég?
- Ühüm.- bólintottam.- Csak még két dolog: köszönöm a virágot, nagyon szép. És szeretlek. Nagyon-nagyon.- puszilgattam.
- Én is szeretlek téged. Nagyon-nagyon.- dorombolta.- Megyek, szólok akkor Choi-nak és én is átöltözök.- adott egy cuppanós puszit, de aztán olyan... szomorúnak tűnt. Mi lehet a baj?- Ó... erre nem gondoltam...- motyogta.
- Mire, angyalkám?
- Hogy így későn fogsz vacsorázni. Tiszta hülye vagyok.- sóhajtotta.- Nem vagy éhes? Mert akkor ehetünk előtte itthon. Már elkészítettem a vacsorát.
- Angyalkám, két órája ettem, mert megint főzőcskéztünk a forgatáson. Még nem vagyok éhes. Viszont mégegyszer meg ne halljam, hogy hülye vagy! Nem vagy az. Ne beszélj így magadról!
- Jó. Bocsánat, de erre tényleg nem gondoltam.
- És nem kell bocsánatot se kérned. Szóltam volna, hogy tegyük előbbre a vacsit, ha éhes lennék. Elég nagyfiú vagyok már.- döntöttem a homlokom az övének.
- Tudom.- mosolygott végre.
- De ha már itt tartunk, te mikor ettél utoljára?- vontam kérdőre.
- Kb. akkor amikor te. Meg főzés közben is folyamatosan eszek, tudod nagyon jól.
- Oké, akkor dologra. Randink van.- paskoltam meg a fenekét vigyorogva.
Adott még egy puszit és kiment. Megszagoltam a csokrot. Édes, mint ő.