Szerelmem I.

79.rész(+16)

Jimin POV

Tudtam, hogy hallották. Pedig lent voltunk a szobájában. Huh, hát ez van. Fogják még hallani párszor. A többiek még élcelődtek Jungkook-ah-val, aki persze nem értette a kétértelmű beszólásaikat, de mi csak összebújva ültünk. Láttam, hogy elnyom egy ásítást.
- Álmos vagy?- kérdeztem halkan. Felemelte a fejét kicsit és adott egy puszit az államra.
- Kicsit. Nem aludtam, csak 5 órát. És elég intenzív volt a nap.- rózsaszín pír öntötte el az arcát. Igen, elég intenzív volt. Visszabújt a nyakamba és elnyomott egy újabb ásítást.
- Felmenjünk?- adtam egy puszit a homlokára. Hallgatott, de éreztem, hogy egy aprót bólint.- Akkor menjünk, jagiya!- felemeltem az állát és nyomtam egy puszit az orrára.
- Még fogat kell mosnom.- húzta a száját.
- Majd fent megmosod. Adok egy fogkefét. Srácok, mi felmentünk!- fordultam oda hozzájuk.- Jó éjszakát!
- Jó éjt!- köszönt el ő is egy álmos mosollyal. Felhúztam és átkaroltam a vállát.
- Gyere, jagiya, vár az ágy!- átkarolta a derekam. Összeölelkezve felmentünk.

Lilla POV

Elfáradtam. És olyan jó volt hozzábújni. El tudtam volna aludni ott lent, a sarokülőn, a karjaiban. Halkan szuszogtam a nyakába. Jó nap volt... nagyon jó. Elnyomtam egy ásítást, mert láttam, hogy jól érzi magát. Mosolyogva hallgatta, ahogy Jk vérét szívják. Nem akartam kiszakítani ebből a jó hangulatból. De észrevette az ásítást.
- Álmos vagy?- kérdezte halkan. Felemeltem a fejem. Kedvesen nézett le rám. Olyan szép! Adtam egy puszit az állára.
- Kicsit. Nem aludtam, csak 5 órát.- végigfutott a fejemben az egész nap.- És elég intenzív volt a nap.- válaszoltam pirulva. Visszabújtam a nyakába. Maradhatunk még, gondoltam, de újabb ásítás tört rám.
- Felmenjünk?- csókolt homlokon. Neki is pihenni kéne. Nem sokkal aludt többet, mint én. És holnap nehéz napja lesz. Biccentettem, hogy igen. Felemelte az állam és adott egy orrpuszit.- Akkor menjünk, jagiya!
Eszembe jutott, hogy még dolgom van.
- Még fogat kell mosnom.- grimaszoltam.
- Majd fent megmosod.- oké, de hogy? Olvasott a gondolataimban.- Adok egy fogkefét. Srácok, mi felmentünk!- fordult a többiekhez.- Jó éjszakát!
- Jó éjt!- mondtam én is mosolyogva. Búcsút intettek. Felhúzott és átkarolta a vállam.
- Gyere, jagiya, vár az ágy!- belekapaszkodtam a derekába és felmentünk.
- Tessék!- nyújtott át egy új fogkefét, miután kivette a csomagolásból a fürdőjében.
- Köszönöm, szerelmem.- nyomtam egy kis fogkrémet rá. Ő is a sajátjára.
- Nincs mit.- mosolygott, mert ásítottam egy nagyot.- Mossuk meg a fogunk, aztán lefekszünk és pihenhetsz.- neki is kezdett.
Elhúztam a szám egy kicsit, de én is neki álltam fogat mosni.
- Mif a bhaj?- kérdezte a fogkefével a szájában.
- Fhogy lefkófkadtam.- néztem rá bánatosan.
Rázta a fejét. Kiköpte a habot.
- Jagi, elfáradtál. Ez nem bűn. Hosszú nap volt.- mosta tovább mosolyogva.
- Fjó, de fszereftem fvolna mégh...- elpirultam. Felhúzta a szemöldökét.
- Mift?- kiköpte a habot.- Mit szerettél volna? Összebújni?- kérdezte mosolyogva. Bólintottam egy aprót.
- Meglesz. Csókolózni?- erre már nagyobbat bólintottam.
- Az is. Esetleg egy kis tipi-tapi?- csücsörített várakozón. Kétszer is bólintottam.
- Elintézhető.- vigyorgott és visszadugta a fogkefét a szájába. Annyira szeretem.
- Szevetvek.- elkezdtem kuncogni. Kiöblítettem a szám és a fogkefét is elmostam. Megtörülköztem.
- Szeretlek.- mondtam most már tisztán és érthetően.
- Éhn ifs ftéged.- eltűntek a szemei. Csak gyönyörködtem benne. Ábrándoztam. Befejezte a fogmosást.
- Irány az ágy!- megfordított és a vállamnál fogva betolt. Mosolyogva ingattam a fejem. Átmentem a másik oldalra és letoltam a nadrágot a csípőmről. Leültem az ágyra és levettem. Benyúltam és kikapcsoltam a melltartót. Ő már a takaró alatt volt. Ledobtam a melltartót a földre és bebújtam mellé. Szorosan. Bedugtam a lábam a combjai közé. Elégedetten sóhajtottam.
- Ez jó. Nagyon jó.- megpusziltam a vállát. Átkarolt és adott egy puszit a fejem búbjára.
- Szerintem is.
Elgondolkodva cirógattam a mellkasát. Milyen furcsa az élet! Nem is olyan régen még hozzáérni se mertem, most meg... most meg itt fekszem a karjaiban.
- Min gondolkodsz ennyire?- kérdezte.
- Hogy furcsa az élet. Múlt héten... amikor a BIGHIT-ből jöttünk haza... nem mertem hozzád érni. Amikor melletted ültem. Meg akartam paskolni a térdedet, de... nem mertem. Meg a kórházban... amikor meglátogattatok... annyira meg akartalak ölelni... de aztán végül örültem, hogy nem sikerült.
- Örültél?- megbántott volt a hangja. Felemeltem a fejem.
- Igen, mert rám volt kötve a szívmonitor. Már ott lebuktam volna, hogy odáig vagyok érted. Most esik csak le: akkor értem először hozzád, amikor megcsókoltál.- elmosolyodtam. Micsoda egy csók volt! Beharapta a száját, aztán nevetni kezdett.
- Min nevetsz?- kérdeztem értetlenül.
- Ezek szerint nem mondták el.
- Mit?- értetlenkedtem tovább.
- Amikor hazahoztunk... fent a játékszobában elaludtál. Emlékszel?- biccentettem.- Igaz, a gyógyszertől nem voltál magadnál, de felültél és engem kerestél. Odahajoltam, hogy megnyugtassalak és te...- felemelte a kezem és a tenyerem az arcára simította.- megsimogattad az arcomat.
- Igen?- kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Igen.- belecsókolt a tenyerembe.- Megkérdezted, hogy jól vagyok-e. Mondtam, hogy igen. Te visszadőltél és mosolyogva tovább aludtál. Taetae azért akart megfulladni másnap, amikor azt mondtad, hogy nem emlékszel mit álmodtál, de biztos valami szépet.
- Ó!- pirosodtam.
- Jin-hyung ezért is szólt közbe, hogy nehogy Tae zavarba hozzon. Mert ugye aludtál, nem volt szándékos.
- Tudat alatt az volt.- simogattam meg a hüvelykemmel az ajkát.- Akartam, mármint nem illetlen módon. Nem akartalak zaklatni vagy ilyesmi. Csak...
- Mint egy barát?- kérdezte.
- Valahogy úgy, igen. Csak nem tudtam, hogy... hogy mit reagálnál... érted? Meg azt sem, hogy én mit reagálnék. Amikor Tae összerakta a kezünket... el kellett rántanom, mert el kezdett izzadni a tenyerem.
- Nekem meg szorítani kezdett a mellkasom, amikor megsimogattad az arcom. Túl jó érzés volt. És én is meg akartalak ölelni a kórházban...- szorított magához.- Úgyhogy most bepótolom.
- Szeretlek.- én is megszorítottam.
- Én is szeretlek, jagiya.- végigsimított a hátamon.- Az én jagim.- kaptam pár puszit a homlokomra. Lazítottam az ölelésen és cirógatni kezdtem az oldalát és a karját. Aztán a mellkasán is végigfutottak az ujjaim. Ő csak elégedetten szuszogott.
- Hmmm. Ez jó.- és ő is elkezdett cirógatni, meg a hajamat piszkálta.- Így el tudnék aludni. Egy jóéjt-puszi esetleg?- mosolygott a hangja. Felemeltem a fejem és nyomtam egy puszit az ajkára.
- Jó éjt!- kuncogtam visszabújva a vállába.
- Jagiyaaaa...- méltatlankodott.
- Puszit kértél...- húztam az agyát.
- Igaz.- mélyült el a hangja. Felemelte az államat.- Most viszont csókot kérek.
Hát lehet erre nemet mondani? Megcsókoltam. Lágyan, lassan. Elvesztem az ízében. A kezem becsúszott a pólója alá. Hol a hátát, hol a hasát simogattam, cirógattam. Felhúzta a pólót a hátamon és simogatott ő is. Végighúzta az ujját a gerincemen, fel és le. Ívbe hajlott a hátam, annyira jó volt. Pár perc alatt felforrósodott a hangulat. Merészebben simogattam és hevesebben csókoltam.  A másik keze lesiklott a fenekemre és megmarkolta. Aztán végigsimított az oldalamon, fel az arcomig és lelassította a csókot. Már csak puszilgatott.
- Jó éjt!- kuncogott most ő.
- Jiminieee...- méltatlankodtam most én.
- Aludjunk, fáradt vagy....- odahúzta a fejem a vállára.
- Nem va...- kezdtem volna.
- De az vagy. És én is az vagyok.- nyomott egy puszit a fejemre.- Aludjunk! Jó éjszakát, jagiya! Szeretlek!- adott még egyet és átkarolt.
Vettem egy mély lélegzetet és hisztisen kifújtam. Éreztem, ahogy megrázkódik a visszafojtott nevetéstől.
- Alábecsülöd a jóéjt-puszijaid hatását rám.- biggyesztettem a szám.
- Rám is hatással van, ne aggódj!- simogatta meg az arcomat.- Nézz rám!- emelte fel az államat.- 10 perce még ásítoztál. Eseménydús nap volt, én is elfáradtam. Nem sietünk sehova. Bújj hozzám és aludjunk, jó?- nézett kedvesen. Annyira édes volt. Adtam egy puszit az ajkára.
- Szeretlek!- suttogtam.
- Na végre! Azt hittem már nem mondod.- adott ő is egy puszit és szorosan magához ölelt.- 5 perce várok.- durcizott.
- Sze...ret...lek- puszilgattam a mellkasát minden szótag között.- Szép álmokat!
- Neked is, jagiya!- kinyúlt és lekapcsolta a lámpát.
Csendben hallgattam a szívverését. A kezem önkéntelenül is cirógatni kezdte a hátát.
- Nem baj?- kérdeztem halkan.
- Nem, szerelmem.- válaszolta.
Lassan álomba merültünk. És csodaszépet álmodtam.