Szerelmem I.

114.rész

Jimin POV

Annyira örül mindennek. Imádom. És azt is, ahogy ő örömet okoz. Nekem és a többieknek is. Már Jungkookie szobájában feküdtünk összefonódva, amikor megjegyeztem neki.
- Jiminie, ha egy ideális világban élnénk, akkor mindenki odafigyelne a másikra. Természetes lenne, hogy ha az egyik barátod 1 hétig sóhajtozik, hogy mennyire más íze van a bolti kimchi-nek, akkor viszel neki a házi készítésűből. Vagy ha végre találkozik az egyik példaképével, akkor meghallgatod akár ötödjére is. És az is, hogy édességet viszel a barátnődnek. Imádlak. Nem a csoki miatt. Illetve azért. Azért, mert figyelsz. Odafigyelsz rám. A kis dolgokra is. Szeretlek.
Hozzámbújt, belémfúrta magát. Szorosan öleltem.
- Én is szeretlek téged, jagiya.- fésülgettem a haját az ujjaimmal.
- Annyira örülök, hogy végre itt vagy. Hiányoztál. Nagyon-nagyon.- sóhajtotta a mellkasomba.
- Te is hiányoztál. Igaz, beszéltünk mindennap, de...
- ... akkor is.- felemelte a fejét és puszilgatni kezdett. Egy ideig csak élveztem, aztán beszálltam. Pusziltam ahol értem. Belefulladtunk egy csókba. Ittam magamba az ízét. Beletúrt a hajamba és felnyögött. Óóó... én is akarom, de sem az idő, sem a hely nem alkalmas. Lelassítottam a csókot és utána már csak puszilgattam a száját. Kinyitotta a szemét. Párás volt a tekintete.- Bocsi...- lehelte.
- Én is kívánlak.- rekedtes volt a hangom.- Ha otthon lennénk...- simogattam meg az ajkát. Ha otthon lennénk, most sikoltozna a gyönyörtől alattam. Meztelenül... kócosan...
- De nem vagyunk...- a sóhaja megakasztotta az elkalandozó gondolataimat.
- Még nem. De leszünk.- adtam neki egy csókot.- Nem kóstoljuk meg azt az OREO-t?

Lilla POV

Kibontottam a kekszet. Ilyet még én sem ettem. Neapolitan OREO. Finom volt. Beszélgettünk, nevetgéltünk. Pittyent a telefonom. A követség írt.
- Pillanat, ezt meg kell néznem.- mosolyogtam rá. Elolvastam. Engedélyt kaptam.- Hurrá!- ugrándoztam az ágyon, aztán Jiminie nyakába borultam.
- Mi történt?
- Megadták a lejárat nélküli vízumot!- nevettem.
- Igen? Ez tök jó, jagi!- szorított magához. Kopogtattak.
- Hé, fiatalok! Mi ez a ramazuri?- hallottuk Jin-ah-t.
- Gyere be és elmondom!- kiabáltam ki.
- Van rajtatok ruha?
- Nincs!
Benyitott, körbenézett. Elmosolyodott, amikor meglátta a halom édességet az ágyon.
- Nos?
- Megkaptam a vízumot!- vigyorogtam rá.
- Na ez tényleg jó hír. Már értem miért hangoskodtatok. Lassan 4 óra.- nézett Jiminie-re. Ő csak biccentett.
- Kérsz?- nyújtottam felé a kekszet.
- Aham. Jé, ilyet még nem ettem.- nézte meg alaposabban a csomagolást. Elvett egyet és leült az ágyra. Beleharapott.- Hmmm, finom.
- Többiek?- húzott újra magához Jiminie.
- Yoongi-ya a stúdióban van. Hobi-ya még a szobátokban. Namjoon-ah meg a másik kettővel filmezik.
- Téged küldtek, hogy felderítsd a terepet?- nevettem.
- Nem. Magamtól jöttem, amikor hallottam a visongatásotokat. Meg kell mondjam, addig elég csendesek voltatok.- grimaszolt.
- Nem...- rázta a fejét Jiminie.
- Csak piszkállak.- felhangzott az ablaktörlő.- Tudtam, hogy az édesség miatt jöttél vissza. Láttam, amikor bementél a boltba. Kérhetek még egyet?
- Tessék!- nyújtottam újra oda neki a dobozt. Kopogtattak megint.- Gyere!- szóltam ki. Jungkook-ah és Tae volt.
- Bocsi, kell egy-két cucc... hát te, hyung?- kérdezte Jungkook Jin-t.
- Bandázunk.- mondta mielőtt beleharapott a kekszbe.
- Mi is csatlakozhatunk?- mosolygott Tae.
- Persze.- vonta meg a vállát picit Jiminie és adott egy puszit az arcomra.
- Kértek OREO-t?- nyújtottam feléjük. Vettek.
- Ez milyen?- forgatta meg Tae a kezében.
- Neapolitan. Csoki-vanília-eper.
- Finom.- nyuszimosolygott Jungkook.
- Ugye? Jiminie hozta.- adtam egy cuppanós puszit a szerelmem szájára. Elmosolyodott.
- Ez finomabb.- súgta.
- Szeretlek.- adtam még egy puszit a szájára. Egy kicsit hosszabbat. Ez tényleg finomabb.
- Nem zavarunk?- gunyoroskodott Jin.
- De.- mondtuk egyszerre. El kezdtünk mindannyian nevetni.
- Idő van. Megyek, megkeresem Suga-t és szólok neki is.- szólt be a nyitott ajtón Namjoon.
- Gyorsan átöltözök.- sóhajtott Jiminie.
- Én is.- mondta Jungkook.
- Oké, kimegyek a nappaliba.- kászálódtam fel.
- Maradsz, ugye? A próbán.- húzott vissza Jiminie.
- Persze, szerelmem.- simogattam meg az arcát. Kimentem a nappaliba. Lassan mindenki jött, aztán együtt levonultunk a próbaterembe. Igazándiból jól ment a próba, de a jetlag miatt nagyon fáradtak voltak. A végén alig vonszolták magukat. Kicsit mérges is voltam, mert betéve tudnak mindent, de Sungdeuk-ah kikapta utasításba, hogy amíg ötször le nem nyomják mindet hiba nélkül, addig nem mehetnek haza. Ötször. Végül sikerült. Kicsivel fél 7 után elindulhattunk haza. Csendes út volt, a fele társaság szundikált.
- Sajnálom. Mindjárt magamhoz térek.- bújt a nyakamba Jiminie.
- Csss, szerelmem. Pihenj.- simogattam meg a haját. Amikor hazaértünk, szinte kúsztak be a házba.
- Nem tudom eldönteni, hogy éhesebb vagyok-e vagy fáradtabb...- nyögte Jin-ah, miután lerogyott a nappaliban.
- Büdösebb...- grimaszolt rá Suga. Vicces volt, ahogy szagolgatták magukat utána mind és fintorogtak.
- Menjetek, zuhanyozzatok le! Én addig megcsinálom a vacsorát.- mondtam nekik. Összekaparták magukat és elindultak felfelé.
- Én is megyek, jó? Veled akartam zuhanyozni, de büdös vagyok. Miért nem szóltál rám?- kelt fel Jiminie is.
- Hogy mondod?- méghogy miért nem szóltam rá?!? Hogy ne bújjon oda hozzám?!?
- Miért nem...- elhallgatott, amikor meglátta az arcom.- Ó, oké!- tette fel a kezét.- Nem mondtam semmit.- elvigyorodott.
- Na azért! És most kérek egy csókot!- álltam fel én is.- Öleléssel együtt.- tártam ki a karom, amikor csak a száját nyújtotta.
- Jagiiii...- forgatta a szemeit.
- Jiminieeee...- átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
- Szeretlek. Mindjárt jövök.- simogatta meg a hátam.
- Én is szeretlek téged.
Miután otthagyott, bementem a konyhába és nekiláttam a vacsorakészítésnek. Félóra múlva mind lent voltak. Megvacsoráztunk aztán mindenki elment lefeküdni.
- Hánykor kell kelnetek?- szóltam Nam után.
- 8-kor. 10-re bent kell lennünk.
- Oké, jó éjt!- intettem neki. Elindultunk a szobámba a szerelmemmel. A LED-izzók tényleg a csillagos égboltot varázsolták az ágy fölé. Jiminie el is heveredett rögtön.
- Hú, élőben meg jobban néz ki!- mosolygott.
- Szerintem is.- lehajoltam és megpusziltam.- Én is letusolok gyorsan, rendben?
- Rendben, itt várlak!- húzott le mégegy puszira. Bementem, lezuhanyoztam, megfésülködtem és felvettem egy fekete csipkés fehérneműszettet. Remélem tetszeni fog neki, merengtem, ahogy a tükörben néztem magam.
Nos, majd egy másik alkalommal kiderül. Mire kimentem, elaludt. Pedig készült ő is "valamire", mert egy szál alsónadrágban feküdt a félig visszahajtott takaró alatt. Az időeltolódás viszont leterítette. Kikapcsoltam a fényt. Levettem a melltartót és bebújtam mellé. Legalább a bőrét érezhetem. Odafészkelődtem az oldalához. Azonnal megölelt.
- Már kelni kell?- dünnyögte.
- Nem, még nem. Aludj, szerelmem!- súgtam a vállába.
- Jó. Szeretlek...- hortyogni kezdett. Majdnem felvihogtam, de sikerült visszafojtanom. Behunytam a szemem és hallgattam a szívdobogását. Megnyugtató volt újra hallani. Istenem, végre tudni fogok aludni normálisan.