Szerelmem I.

166.rész

Lilla POV

Átaludtam az éjszakát és napok óta először frissen ébredtem. Kávézás közben írtam a szerelmemnek, azonnal fel is hívott.
- Tudtál aludni rendesen? Az jó, nagyon jó.
Most ő készülődött aludni.
- Mi csináltatok ma?- érdeklődtem.
- Jet-eztünk meg hajókáztunk. Jó volt. El is fáradtam.
- Örülök, hogy jól érezted magad. Taehyung-ah hogy van?
- Jól. A körülményekhez képest. Mikor mentek a kórházba?
- Han 9-re jön. 11-kor műtik, de előbb ott akarnak lenni természetesen.
- Már csak 2305 perc, angyalkám.
- Igen.- vigyorogtam szélesen.
- Van még időnk mielőtt keltened kell őket?- ásított.- Bocsánat.
- Semmi gond. Mit szeretnél?
- Olvasnál nekem?
- Persze. Mit olvassak?
- Mindegy, csak hallani akarom a hangod.- elolvadtam az édes mosolyától. Bementem a szobámba és elővettem a mesekönyvet. 5 perc múlva már aludt is. Vagy legalábbis azt hittem.
- Szeretlek.- mondtam halkan, hogy elbúcsúzzak.
- Én is téged. Még nem alszom... csak majdnem.- mormolta.
- Akkor még olvasok neked.
- Na azért...- mosolygott csukott szemmel. Kis akaratos szerelmem. Elérzékenyültem.
- Percről percre jobban szeretlek.
- Az jó, mert én is téged.
- Amikor majd hazajössz... először megölellek. Jó szorosan. Aztán következnek a puszik. Sok lesz. Vagy ezer.- súgtam.
- Hmmm...- szélesen mosolygott.- Ne hagyd abba...- nógatott. Örömmel engedelmeskedtem. Beszéltem hozzá még vagy jó negyedóráig. Hogy mennyire szeretem, hogy hogy képzelem a jövőnket. Mindenről. Ő már akkor rég békésen szuszogott. Elbúcsúztam és kinyomtam. Felkeltettem mindenkit, megreggeliztünk, aztán bementünk a kórházba. Feszültek voltak, Suga el se engedte a kezemet, amíg az orvos ki nem jött. A műtét komplikáció nélkül lezajlott, viszonylag hamar magához is tért. Egy óra múlva éhes is volt. Megkerestük Suga-val az orvost. Azt mondta ez jó jel, de enni sajnos nem ehet még ma.
- És a sungnyung? Az nem szilárd.- érdeklődtem, mert a múltkor olvastam, hogy talán...
- Azt lehet, de csak ha nincs megfűszerezve a nurunji.- erősítette meg.
- Rendben.- kutattam a táskámban, ugyanis készültem. Diadalmasan elővettem az edénykét. Suga csak hitetlenkedve csóválta a fejét. Az orvos is meghökkent.
- Utána olvastam kicsit.- vontam meg a vállam.
- De ne egye túl forrón. Se túl hidegen. Ez fontos.- figyelmeztetett a doktor.
- Úgy lesz, doktor úr. Köszönjük.- meghajoltam és visszaindultam a kórterembe. Láttam ott egy vízforralót.
- Noona...- állított meg Suga.- Én... köszönöm.- toporgott.
- Nincs mit.
- És tudom, hogy már bocsánatot kértem...
- És én meg is bocsátottam. Gyere!- fogtam kézen.- Anyukád éhes.

Suga POV

- Nem tudom mit csinálnánk nélküled.
Már késő este volt. Apa bent maradt anyával. Noona elintézte, vagyis ahogy ő mondta, csak megkérdezte és sikerült. Mindig ezt mondja. Mi hazajöttünk, beszélt Jimin-ah-val, megetetett bennünket, aztán lementünk a stúdióba. Mi ketten, mert a bátyám lefeküdt aludni.
- Eddig is elvoltatok valahogy.- közölte egyszerűen.
- Hát ez az... hogy valahogy.- vakartam a fejem.- Ha nem Namjoon-ah-t szólítod le akkor...
- De őt szólítottam le.- vigyorgott.- "Véletlenek nincsenek."- idézte Namjoon-ah-t.
- Hát igen.- vigyorogtam én is.- Tényleg: a többi photocard-ot is visszakaptad már?
- Még nem teljesen. Tae és Jungkook-ah még nem adta vissza. De a többi már megvan.
- Megmutatod őket?- kérdeztem.
- Persze.- kivette a telefontokból és egyesével odaadta.- Namjoon-ah. Te. Anyuci. Hobi-ya. És Jiminie.
Elmosolyodtam. A szerelmes fiú.
- Mikor adta oda?
- A gála előtt.- párásodott el a szeme.- Amikor véletlenül szerelmet vallottam.
- Nem volt az annyira véletlen.- grimaszoltam.
- De az volt.- tiltakozott, de aztán elgondolkodott.- Illetve valamilyen szinten igazad van. Akkor már rég szerettem... de nem akartam siettetni. Vagy kényszeríteni... érted. Kibírtam volna, ha...
Hahotázni kezdtem.
- Vicces, mi?- húzta a száját, de láttam a bújkáló mosolyt a szája sarkában.
- Igen. Ez az évszázad poénja. Amennyire egymásra vagytok gyógyulva...
- Tudom. De olyan jó!- engedett ki egy hatalmas, elégedett sóhajt.
- De nem akkor írta, ugye?- villant be.
- Nem.- rázta a fejét.- Azt mondta, hogy előző reggel írta. Csak nem merte odaadni.
- Akkor ő előbb mondta, mint te.- világítottam rá.
- Írta, nem mondta. Ez még vita tárgyát képezi. Hogy ki volt az első.- kuncogott.
- Amíg csak ezen vitáztok, semmi gond.- legyintettem.
- Vitázunk máson is, de semmi egetrengető.
- Jól van. Egy kis véleménykülönbség nem a világvége.
- Igaz.- helyeselt.- És te? Min dolgozol most?- érdeklődött, de pittyent a telefonja. Jimin-ah küldött neki egy minivideót. Megmutatta nekem is. Jót nevettünk, mert Jin-hyung-ot csesztette valamivel. Írt neki vissza valamit.
- Mindenfélén.- válaszoltam a kérdésére.- Van pár ötletünk, de még csiszolni kell. Az alapok nagyon jók, amiket kaptunk. Van bennük lehetőség. De egyelőre jön a ANSWER-album meg a turné. Az sok energiát meg időt elvisz majd.
- Tudom.- sóhajtott. Nem akartam letörni. Inkább beszélgessünk kellemesebb dolgokról.
- Mivel leped meg Jimin-ah-t a 100 napos fordulóra?- tereltem el a gondolatait.
- Vettem már neki valamit, de... nem is tudom. Most olyan butaságnak tűnik.- ingatta a fejét.
- Mit?
- Egy csillagot. Egy igazit. Odafent.- mutatott a mennyezetre.
- Az égen... mármint az űrben?- esett le az állam.
- Igen. Van róla papír meg minden. Vettem egy teleszkópot is, hogy mindig megtudja nézni.
- Ez marhajó! Odáig lesz érte.- tapsoltam.
- Tényleg így gondolod?- bizonytalankodott még mindig.
- Igen. Mondom, hogy szuper.
- Jó. Akkor nem rugózok tovább rajta.- simult ki az arca.
Még beszélgettünk egy darabig, meghallgattunk pár új számot, aztán elment aludni. Jimin-ah-val folyamatosan írogattak közben. Csak helyzetjelentés, mondta mosolyogva, amikor megkérdeztem őt is, hogy mi ez az üzenet-mánia. Boldogok. Szerelmesek. A szerelmes fiú... hmmm. De BOY IN LOVE már volt... és amúgy sem az oppa-ja. Hanem az ő Jiminie-je, a szerelme... a fiú meg az ő szerelme... ebből lehetne valami. Akkor BOY WITH LOVE. Igen. Ez jó lesz.