Szerelmem I.

146.rész(+18)

Lilla POV

Reggel Jiminie rám volt tapadva, alig bírtam kikecmeregni, de végül sikerült. Lebattyogtam a konyhába és nagy meglepetésemre ott találtam Namjoon-ah-t. Kávézott a pultnál, összeroskadva.
- Jó reggelt! Hát te?- kérdeztem.
- Jó reggelt! Nem... nem nagyon aludtam. Illetve nem túl jól.
- Elhiszem. Mi ott aludtunk Tae-vel.- nekiálltam kávét csinálni magamnak.
- Hallottam, amikor átmentetek.- biccentett.- Sírt még?
- Nem. Csak... ült maga elé meredve.
- Hmmm..- sóhajtott.
- Namjoon-ah... én... szóval megállapodtam Sejin-nim-mel, hogy értesítem a fejleményekről. De ez már csapatügy és mivel te vagy a leader...
- Tudom. El kell mondanom bent, hogy mi történt.- dörgölte meg az arcát.
- El. Sajnálom... ha jobban figyeltem volna... Jungkook-ah tegnap megmutatta az üzeneteiket. Egyből látszott, hogy nem akar tőle semmit az a lány.- húztam a szám.
- Mi is kérdezgethettük volna, de... mindegy. Nem tettük. Jin-hyung is magát okolja.
- Tudom. Mondta nekem is. De azt hittük, hogy ismerkednek, érted... Jungkook-ah amúgy is olyan félénk. Gondoltuk lassúra veszi a dolgot.- csóváltam a fejem és leültem mellé.
- Hát igen.- nézte meredten a bögréjét.
Hallgattunk egy darabig. Nem a jófajta csend volt.
- Félek, noona.- bökte ki.
- Mitől?
- Nem történt semmi végzetes... de félek, hogy elvesztjük az irányt. Nekem kéne...
- Namjoon-ah, ne haragudj, hogy közbevágok, de neked is azt mondom, amit Jungkook-ah-nak: nem kell egyedül lenned, ha nem akarod. A múltkor már beszéltünk erről. Oszd meg a terheket. Ettől még te maradsz a vezető. Például ma legyenek ott mindannyian, amikor elmondod. Vagy legalábbis Taehyung-ah és Jungkook-ah. Mert ha felnőtt dolgokat akarnak csinálni, akkor ideje úgyis viselkedni.
- Hát igen.- fújtatott.
- Belesajdul a szívem, hogy ennyire magad alatt vagy. Meg a többiek is.- átkaroltam a vállát.- Teljesen normális, hogy vannak konfliktusok, mert emberek vagytok. Hibázhattok, lehetnek nézeteltérések, de, Namjoon-ah, még mindig egy csapat vagytok. Ti vagytok a BANGTAN. Kinevettek, lesajnáltak, mellőztek, de mégis itt vagytok. Erősebben, mint valaha és még nincs vége. A határ a csillagos ég.
- Gondolod?- kérdezte, de azért megeresztett egy csálé mosolyt.
- Tudom.- jelentettem ki határozottan.
- Köszönöm.- láttam, hogy elvigyorodik és a hátam mögé néz.
- Nincs mit. Jó reggelt, szerelmem!- nyúltam hátra és megsimogattam Jiminie fejét, amikor megölelt.
- Jó reggelt!- szuszogta a nyakamba.- Neked is, hyung.
- Jó reggelt! Jól van, megyek készülődni.- állt fel Namjoon-ah és otthagyott bennünket.
- Hmmm...- szorított magához Jiminie.- Hiányoztál...
- Pedig most nem maradtál egyedül az ágyban.- kuncogtam.
- Akkor is... Tae nem ilyen jó puha...- maga felé fordított ültömben és megszimatolta a nyakam.- És az illata sem ilyen finom... szóval hiányoztál. Szeretlek.- adott egy puszit.
- Én is szeretlek téged.- adtam neki én is egyet. Egy kicsit hosszabbat. Az a száj...
- Arról nem is beszélve, hogy neki nincs ilyen szép, kerek popsija...- markolt rá egy huncut mosollyal. Beletúrtam a hajába a tarkóján. A lábam közt megéreztem... hmmm, valaki kívánós.
- Nincs? Biztos?- évődtem vele.
- Jagiya...- elsötétedett a szeme és hevesen megcsókolt. Rátapadtam.
- Jiminie...- nyöszörögtem, mert hozzám dörgölte magát.
- Róluk nem is beszélve...- zihálta a nyakamra, miközben a melleimet markolászta.
- Akarlak...- nyögtem.
- Mikor kell ébresztened?- emelte fel a fejét.
- 15 perc múlva. Még van időnk.- nedvesítettem meg a szám.
- Menjünk!- lehúzott a székről és a szobám felé tolt, közben végig csókolt. Az ágyig nem jutottunk el, nekidöntött az ajtónak. Sietve lerángattunk egymásról mindent.- Basszus... és ez mind az enyém...- simított végig rajtam.
- Csakis...- odahúztam a fejét és éhesen a szájára tapadtam. Ő még éhesebben tapogatott. Felemeltem az egyik lábam és a derekára tettem. A keze rögtön a puncimon volt. Aztán már benne.
- Úúú...- vetettem hátra a fejem az élvezettől,
- Mohó kis punci... mondtam én...- harapdálta a nyakam.
- Igen...- rámarkoltam a farkára és pumpálni kezdtem. Pár pillanatig élvezkedtünk, de aztán megszólalt.
- Nem bírok tovább várni... kapaszkodj!- felemelte a másik lábamat is. Fél kézzel kapaszkodtam, a másikkal beigazítottam. Lassan lejjebb engedett.- Basszus... basszus... basszus...- ziháltuk mindketten. Belemartam a hátába, amikor mozogni kezdett. De még hogy mozgott... aú. Egyszerre élveztünk el.
- Ez... bassza meg... szeretlek...- kapkodtam a levegőt.
- Én is... én is téged.- puszilgatott.- Leraklak... először az egyiket, aztán... oké. Megtartanak?- kérdezte, mert remegtek a lábaim.
- Aham.- de azért nem engedtem el, helyette cirógattam a hátát.
- Este folytatjuk, jó? Ha addig nem jön meg.- adott egy puszit az orromra. Tegnap vettem be az utolsó szem gyógyszert erre a hónapra.
- Ha menetrendszerint lesz, akkor csak holnapra várható.
- 5 nap?
- Igen.
- Jó. Van mindened?
- Van, szerelmem.- bólintottam.
- Chillis mogyoród is? Meg ecetes chips-ed?
Elnevettem magam.
- Hát ezt meg honnan...
- Mindig édeset nassolsz. Feltűnő, amikor nem.- rántotta meg a vállát. Elöntöttek az érzelmek.
- Percről percre jobban szeretlek.- simogattam meg az arcát.
- Én is téged, angyalkám.- megjelent a holdvilág-mosolya.

Jimin POV

Együtt felébresztettük a srácokat és megcsináltuk a reggelit. Persze csak azután, hogy alaposan kicsókoltam belőle a szuszt. Kikísért, amikor indultunk.
- Vigyázz magadra! És egyél, hallod? És ne...
- Nem hajtom szét magam...- forgattam a szemeim, de csak mókából húztam az agyát.
- Te...- megpróbált mérges arcot vágni, de elnevette magát.
- Szeretlek.- húztam magamhoz.
- Én is téged.- adott egy cuppanós csókot a számra.
- Írj majd!- kezdtem most én.
- Írok, írok.- adott még pár puszit. Mosolyogva élveztem.
- Gyere már!- húzott el Jin-hyung méltatlankodva.- El fogsz kopni, annyit csókolgat.- ezt már az autóban mondta, fejcsóválva.
- Akkor elkopok.- vontam meg a vállam vigyorogva. Leszarom, puszilgasson amennyit akar. Amúgy a hyung meg csak irigykedik. Látszik a fején. Viszont Namjoon-hyung elég csendes. Ő ült mellettem, mert Jungkookie érthető okokból előre ült Jin-hyung mellé.- Hyung, minden oké?- kérdeztem halkan.
- Persze, de gondolom hallottad, amit reggel...
- Félig.- biccentettem.
- Majd bent rátérünk.- eresztett meg egy félmosolyt.- Addig gondolj inkább a puszikra, szerelmes fiú!- bökött oldalba.
- Úgy lesz.- megint fülig ért a szám.

Lilla POV

Elmentek. Volt dolgom bőven, de a gondolataim, persze a szerelmemen kívül, a tegnap estén jártak. Szegény Jungkook-ah... és persze szegény Taehyung-ah. Így kezdeni egy kapcsolatot... hát... nem is tudom. Természetesen neki is joga van szerelmesnek lenni, ez nem is kérdés. Csak hát... Épp Jungkook-ah cuccait mostam. Eszembe jutott, ahogy kipakoltunk együtt tegnap. Istenem, hatalmas kockázatot vállaltam. Megcsörrent a telefonom. Jiminie. Sietve törölgettem az arcom, mert persze eleredtek a könnyeim emlékezés közben.
- Szia!- köszöntöttem mosolyogva, bár tisztában voltam vele, hogy úgyse tudom átverni.
- Szia... angyalkám, miért sírsz?- biggyesztette a száját.
- Csak... épp Jungkook-ah ruháit mosom.- sóhajtottam.- Mindegy. Mizu? Szünetetek van?
- Khm... olyasmi. Angyalkám, Bang PD-nim kérte, hogy hívjalak fel. Be kéne jönnöd.- komoly volt az arca.
- Igen?- riadtam meg.
- Nincs semmi baj. Csak beszélni szeretne veled.
- Ó... oké. Hogyne. Mondd meg neki, hogy...- ránéztem a szárítóra.- Hogy 1 óra múlva ott vagyok.
- Jó. És ne aggódj, rendben? Bármi van, megoldjuk.- na ezzel ijesztett meg igazán. Nem is az, hogy kirúghatnak, hanem ha megint fejébe veszi, hogy kilép. Bassza meg... bassza meg... bassza meg.
- Jiminie...- remegett a hangom.
- Jaj te, a szívbajt hozod arra a lányra...- Namjoon-ah jelent meg a kijelzőn.- Szia, noona! Minden rendben. Csak voltam illetve voltunk a főnöknél. Jimin-ah-t kérte, hogy hívjon fel, hogy nehogy megijedj, erre... na mindegy. Tényleg minden rendben. Csak beszélni szeretne veled.- mosolygott.
- Jól van, Nam.- bólintottam.- Visszaadnád?
- Persze. Akkor 1 óra múlva. Szia!- a kijelzőn újra megjelent a szerelmem.
- Hogy vagy?- kérdeztem.
- Bocsánat... csak...- grimaszolt.
- Bármi van, megoldjuk.- mosolyogtam rá. Lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt. Aztán lassan kifújta.
- Igen.- nyitotta ki a szemét.- Szeretlek.- mosolygott végre ő is.
- Én is szeretlek téged. Nemsokára ott vagyok.
- Várlak. És tudod...?
- Írok, amikor elindultam.- vigyorogtam.
- Jó kislány.- most már huncut mochi-mosoly ült az arcán. Imádom.
- Megyek. Szia!- intettem.
- Szia!- intett ő is és lerakta.
Vajon mit akarhat a nagyfőnök?