Szerelmem I.

163.rész

Lilla POV

Megsirattuk mi is. Viszont fogy az idő. Taehyung-ah vigasztalhatatlan volt. Neki nem apadtak el a könnyei,
- Namjoon-ah, fel kéne hívni Sejin-nim-et. Így nem utazhat el.- vontam félre.
- De, noona...
- Fel hívjam én?
- Megtennéd?
- Természetesen.
Kimentem a konyhába és elindítottam a hívást.
- Jó napot! Mi a baj?- vette fel.
- Hát baj, az van. Meghalt Taehyung-ah nagypapája.
- A francba... bocsánat.
- Semmi gond.
- 20 perc és ott vagyok.
- Jó, de gondolkodjon el rajta, amíg ideér, hogy lehet, hogy Taehyung-ah nem tud ma elutazni.
- Elfogok, csak... mindegy. Most lerakom. Beszélnem kell Bang PD-nim-mel.
- Rendben. Várjuk.- kinyomtam. Visszamentem. Jiminie simogatta Tae hátát, próbálta nyugtatni.
- 20 perc és jön.- közöltem Namjoon-ah-val.
- Köszi, noona.
- Mindenki bepakolt már?- kérdeztem a többieket.
- Igen.- bólintottak.
Nem volt mit többet mondani. Vártuk a manager-t. Meg is érkezett.
- Részvétem.- ölelte meg.
- Kö... köszönöm.
- Beszéltem a nagyfőnökkel. Nem tudjuk lemondani az utat. Már mennek a hirdetések. Sajnálom.
- Ó... de... én...- a szívünk megszakadt, annyira zokogott.
- Sejin-nim, egy szóra.- fogtam meg a karját.- Te is gyere!- néztem Namjoon-ah-ra. Jiminie újra magához húzta Tae-t és hálásan rámmosolygott. Tudta, hogy mindent meg fogok tenni, hogy segítsek. Kimentünk. Muszáj valamivel előállnom, ami mindenkinek jó. Már amennyire, persze. Eszembe jutott valami, hát előadtam.
- Nézze, értem. Komolyan. A program előre le van fixálva. Tisztában vannak a kötelezettségeikkel ők is, de a család is fontos. Legyen akkor egy köztes megoldás. Mi lenne, ha később csatlakozna? Elmegyek vele a temetésre és valahogy összekaparom. 3 nap múlva pedig utánuk megy. A rajongók megfogják érteni. De most, ebben az állapotában használhatatlan lenne. Maga is tudja, hogy így van. Minek utazzon el ma, ha egy értelmes jelenet sem lenne belőle?
- Ez... ez talán működhet.- bólintott Namjoon-ah.
Vártuk, mit szól hozzá. Elgondolkodott, aztán megdörzsölte az arcát.
- Oké, felhívom. Nem ígérek semmit.
Végighallgattuk, ahogy előadja a nagyfőnöknek. Aztán hallgatta a választ. Miután végetért a hívás, sóhajtott egy nagyot. A legrosszabbra készültem.
- Rendben, beleegyezett. De 3 nap múlva jönnie kell.- közölte.
Most én engedtem ki egy hatalmas sóhajt megkönnyebbülésemben.
- Jó, köszönjük szépen.- hajoltam meg.
- Mondjuk meg neki!- indult ki. Mikor Sejin-nim közölte a döntést, kicsit lenyugodott.
- Ó... köszönöm... köszönöm...- hálálkodott nekünk.
- Oké, oké. Autóval megyünk, rendben?- kérdeztem tőle.
- Igen... persze.
- Jó, szólok Han-nak.- mondta Sejin-nim.- Egy óra múlva indulás. Ahogy nektek is.- nézett körbe a többieken.
- Én akkor megyek pakolni.- mondtam.- Összerakok neked is egy táskát, meg magamnak is.- simogattam meg Tae karját.- Aki akar, egyen, mert még azt is el kell pakolnom, mielőtt elmegyünk. Jiminie, Tae-nek is ennie kéne pár falatot. Próbáld meg rávenni, jó?- súgtam a fülébe, miután megpusziltam az arcát.
- Jó, angyalkám. Szeretlek és köszönöm.- bújt hozzám.
- Én is téged. És nincs mit.- sóhajtottam.

Jimin POV

Mind le voltunk törve, persze Taetae a legjobban. Nagy nehezen belediktáltunk pár falatot. Addig az angyalkám megcsinált mindent. Közeledett az indulás. Kéne 5 perc... elakarok búcsúzni rendesen.
- Menj!- vette át Suga-hyung Tae-t tőlem.
- Köszönöm.
A konyhába mentem, mert épp az utolsó simításokat végezte. Kitárta a karját, amikor meglátott. Összeborultunk. Mélyen beszívtam az illatát. Nem akarok menni. De ha most kimondom... hát nem mondtam. Inkább megcsókoltam.
- Sajnálom... indulnunk kell.- szólt be az ajtón Namjoon-hyung. Felnyögtünk mindketten egyszerre.
- Szeretlek.- rebegte.
- Én is téged, angyalkám.- letöröltem a hüvelykujjammal azt a kósza könnycseppet, ami legördült az arcán. Ő meg az enyémet.
- Menjünk...- sóhajtotta.
- Oké.- kézenfogtam és kimentünk. Bezárta a házat, utána kint még megölelgetett mindenki mindenkit.
- Vigyázz magadra és egyél is! Hallod?- súgta a nyakamba.
- Hallom. Te meg írj, hallod?- szorítottam erősebben.
- Írok, írok. Szeretlek.
- Szeretlek.
Aztán beszálltunk. Én a kisbuszba, ő a másik autóba Tae-vel. Elindultunk.
Kellett volna még egy csók. Mindig kéne még egy csók.

Lilla POV

Taehyung-ah végül elbóbiskolt. Kimerült a sírástól. Jiminie nem írt. Tudtam miért. Próbáltam pihenni én is, mert nehéz napok jönnek. A srácok kutyafuttában felvilágosítottak az alapdolgokról. Itt is a fekete a gyász színe. És virrasztani fogunk, amíg el nem hamvasztják. Megígértem, hogy intézem az ő részüket, aztán majd visszaadják, mert itt pénzt szoktak adni temetéskor.
Utálom a temetéseket.

Jimin POV

- Hogy vagy?- ült le mellém Jungkookie.
15 perc múlva beszállás.
- Szerinted?- húztam a szám.
- Sajnálom, hyung.
- Tudom. Én is. Velük kellett volna mennem.- néztem a földet magam előtt.
- Ezt nem fogjátok elhinni.- ült le szembe Suga-hyung.
- Mit?- kérdezte Jungkookie.
- Meghalt a nagybátyám. Most üzentek apáék.
- Ó...- könnyezni kezdtem. Mi jöhet még?
- Ne sírj, érte nem érdemes. Utált. Mindig azt mondta, hogy adjam fel... soha nem viszem semmire. A rap szerinte nem is zene. Uszította a szüleimet is ellene. Aztán meg azért utált, mert mégse lett igaza.- vonta meg a vállát.- Utoljára akkor beszéltem vele, amikor Szöulba indultam és az is veszekedésbe torkollott. De a tesóm mindig elmondta, hogy miket mond rólam... rólunk.
- Sajnálom, hyung.- sóhajtottam.
- Ez van. Beszéltél velük?
- Nem, majd felszállás után... különben nem megyek sehova. És akkor tuti kiraknak.
- Eltelik ez az egy hét, meglátod. Mintha tegnap lett volna, hogy hazajöttünk Amerikából. Egy csomó minden történt közben és most mégis csak egy pillanatnak tűnik.
- Igaza van.- mondta Namjoon-hyung.
- Tudom én is. Attól még szar.- vontam meg a vállam.
- Az.- karolt át Hobi-hyung.
Ahogy felszálltunk, írtam neki.
J:"Hogy vagytok, angyalkám?"
L:"Jól, a körülményekhez képest. Han azt mondja olyan másfél óra és ott vagyunk. Taehyung-ah bóbiskol éppen. És te? Hogy vagy?"
J:"Megvagyok."
Mit írhatnék mást? Ők temetésre mennek, mi meg nyaralni. Hurrá...
L:"Ez nem hangzik jól."
J:"Mert nem igaz. Kivagyok, mint a kutya. Kibaszottul hiányzol. Tudom, hogy Amerikát is kibírtuk, attól még nem jobb most. Inkább veletek kellett volna mennem. Hogy veled legyek. És Tae-vel."
L:"Felhívlak."
Felpattantam és kisiettem a mellékhelyiségbe. Láttam, hogy a többiek felkapják a fejüket, de ügyet se vetettem rájuk. Ahogy ráfordítottam a zárat belülről, már csörgött is.
- Szia!- elmosolyodtam, ahogy megláttam a kijelzőn. Megkönnyebbültem. Miért is voltam magam alatt? Nem emlékszem. Illetve igen, de nem számít. Eltelik ez a hét és aztán kicsókolom belőle a szuszt.- Én... mindegy. Nem is tudom. Lehet csak ez kellett. Hogy lássalak.
- Van pár képed rólam.- évődött.
- Akkor tegyük le?- húztam fel a szemöldököm.
- Nem. Van számodra egy feladatom.- somolygott.
- És mi lenne az?
- Egy kismadárka azt csiripelte, hogy Jungkook-ah-val leszel egy párban.
- Igen?
- Aham. És azt is tudom, hogy akar valami szuvenírt venni magának. Egy emléket Máltáról.
- És?- vajon mit akar?
- Érd el, hogy a leggagyibbat vegye meg! Minél drágább, annál jobb.- vigyorgott tele szájjal.
- Kegyetlen vagy, angyalkám!- nevettem el magam.
- Tudom.- jelentette ki egy pimasz mosollyal. Imádom.- Elvállalod?
- Természetesen. Mit kapok érte cserébe?- haraptam be a szám.
- Nyúlj a jobb hátsó zsebedbe!
Hogy mi? De engedelmeskedtem. Egy post-it. "Egy kívánság. Bármit kérhetsz, megkapod. Használd bölcsen!"
- Hát ez?- csóváltam hitetlenkedve a fejem.
- Ami rá van írva. Megelőlegeztem, mert tudtam, hogy benne leszel. És azt is, hogy képes vagy rá.
- Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek.
- Én is téged, Jiminie. Nagyon-nagyon szeretlek.
- Taetae alszik még?
- Úgy tesz.- nézett oldalra.- Akarsz vele beszélni?
- Egy kicsit, ha nem baj.
- Persze, hogy nem. Adom!
Megjelent a kijelzőn a legjobb barátom.
- Szia! Hogy vagy?- kérdeztem. Duzzadt volt a szeme, de most nem sírt.
- Kicsit jobb, de...
- Sajnálom. Ezt az egészet.
- Majd jobban leszek. És most legalább ott lehetek a temetésen.
Még dumáltam volna, de kopogtak az ajtón.
- Jimin-ah, minden oké?- Jin-hyung volt.
- Igen, mindjárt megyek.- szóltam ki.
- Jól van.- mondta a hyung.
- Mennem kell.- fordultam vissza Tae-hez.
- Persze, Jimin-ssi. Visszaadom noona-t.- újra megjelent az angyalkám.
- Oké, szerelmem. Menj! Majd beszélünk. Szeretlek.
- Én is téged. Írj majd, amikor odaértek.
- Írok.- mosolygott.
- Jó. Sziasztok!
- Szia!- mondták egyszerre, aztán kinyomta. Beraktam a post-it-et a tokba, a szerelmes levél mellé. Kimentem.
- Biztos minden rendben?- várt kint Jin-hyung.
- Igen, csak... megtudakoltam hogy vannak. Jól. A körülményekhez képest.
- Oké.- paskolta meg a vállam.- Üljünk vissza!
Ó, Jungkookie, fogalmad sincs mi vár rád...