Szerelmem I.

76.rész

Lilla POV

- Szóval, ő lenne húgom.- néztem körbe rajtuk.
- Noona... nem is tudom, hogy kérdezzem...- kereste a szavakat Namjoon.
- Miért nem hasonlítunk? Szerelemgyerek, az apámnak viszonya volt egy nővel. Később kiderült, hogy a nőnek nem csak az apámmal volt kapcsolata. Nem vagyunk rokonok, legalábbis vér szerint, de akkor is a testvérem. Együtt nőttünk fel, sőt egy darabig papíron az én lányom volt.- láttam a zavart az arcukon.-  Igen, amikor meghalt a nagypapám is, ő még kiskorú volt és örökbe kellett fogadnom, hogy ne vigyék el tőlem. És ha már beégetett... azért lépett le, mert zavarba jött. Tőled, Namjoon-ah.
Édes a bosszú.
-Tőlem?- de elpirult.
- Igen. A bókodtól. Hogy azt hitted, hogy modell. Általában elhajtja azokat a búsba akik a külsejét dícsérik. De hát Kim Namjoon az Kim Namjoon.- tettem szét a kezem. Jelzett a telefonom.
Liza:" Elmondtad neki, mi? A következő alkalomra gyűjtöm rólad a cikibbnél cikibb sztorikat. Szeretlek♡"
Lilla:" Már alig várom. De emlékezz: nekem is vannak sztorijaim rólad! Szeretlek♡"
- Ő írt. Azt üzeni legközelebb jobban befog égetni.
- Az jó lesz!- dörzsölte a tenyerét Suga.
- Te!- csaptam felé.
- Jagiya... hét nyelv? Komolyan?- nyelt egy nagyot Jimine.
- Szerelmem, nem nagy cucc.- adtam egy puszit az arcára.- Európában éltem és egy nagy szállodában dolgoztam. Ti is beszéltek koreaiul, japánul meg kínaiul és angolul. Meg ha jól emlékszem akkor a tagaloggal is elboldogultok. Az olaszom meg a spanyolom egyébként nem perfekt. Mondjuk úgy, hogy eladni nem tudnak, de ennyi.
- Az akkor is hét nyelv, noona.- mondta Jin.
- Mindenkinek van valamihez tehetsége. Nekem ehhez van. Nektek a tánchoz meg az énekhez. Azt meg én nem tudok.
- Akkor ezért jöttél bele ilyen gyorsan a koreaiba.- csillant fel Hobi szeme.
- Ezért is, meg azért mert az összes dalszövegeteket tudom kivülről. Ha már a szórendekkel meg a hangokkal tisztában vagy onnantól már nem nehéz.
- Az összeset?- kérdezte meghökkenve.
- Igen, azt hiszem.- bólogattam.
- Melyik a kedvenc részed? Vagy sorod?- kérdezte Suga.
- Sok van. A SAVE ME  eleje például.- adtam egy puszit Jiminie-nek.
"Fel akarok lélegezni, gyűlölöm ezt az éjszakát.
  Fel akarok kelni, gyűlölöm ezt az álmot.
  Csapdába estem, halott vagyok.
  Nem akarok magányos lenni.
  Csak a tiéd akarok lenni."
- Ó, úgy tudtam!- nevetett Jin.
- A kedvenc sorom pedig:
" Nem könnyű, de vésd a mellkasodba."
Jiminie megsimogatta a pólón keresztül. A hyungok csak mosolyogtak.
- Miért pont az?- kérdezte Jungkook.
- Mert belevéstem.- válaszoltam mosolyogva.
- Huh?- nem értette.
- Jungkookie, nem emlékszel? Van még egy tetoválása. A NEVERMIND felirat. Ott ahol nekem volt a henna. És mielőtt megkérdeznéd: nem, nem nézheted meg.- grimaszolt rá Jiminie.
Kis féltékeny. Na nem mintha megakartam volna mutatni.
- Ja, tényleg!- derült fel az arca. Aztán felháborodott.- Hyung! Miért nem... jaaaa...- elvörösödött.
- Mennyi az idő? Huh, lassan 7. Ideje vacsorát készíteni. Jungkook-ah, kitaláltál már valamit? Vagy legyen meglepetés?- próbáltam kizökkenteni.
- Uhh... nem...- nézett rám zavarodottan.
- Akkor meglepetés lesz.
- Na, én mentem!- állt fel Yoongi. Feltápászkodtak a többiek is. Álltam volna fel én is, de Jimin visszatartott.
- Ne!- súgta a fülembe.- Még van egy kis idő...még egy tánc?- megcsócsálta a fülcimpám.
- Oké...- leheltem becsukott szemmel. Teljesen kikapcsoltam. Elhúzódott. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy már csak ketten vagyunk. Felállt és felhúzott engem is. Nyomott egy puszit a számra és a laptopon elindította az ALL OF MY LIFE-ot. Kinyújtotta a kezét, megfogtam. Magához húzott és a nyakára kulcsolta a kezem, aztán szorosan átölelt. Lassan ringatózni kezdtünk. Álmodozva néztem fel rá.
- Teljesen elvarázsolsz...- csókra nyújtottam a szám.
- Te is engem...- megcsókolt lágyan.
Véget ért a szám, de még mindig csókolóztunk. Körbevett az illata, hiába az én tusfürdőmmel fürdött. A saját, egyedi, édes, de mégis férfias illata.
- Szeretlek- búgta a számra. Kinyitottam a szemem. Csillogtak a szemei. Mint ragyogó drágakő. Gyönyörűek. Tökéletesek.
- Én is szeretlek. Hogy a francba lehetsz ennyire gyönyörű?- fogtam két kézbe az arcát.
- Jagiya...- grimaszolt.
- Igazat mondott. A húgom. Párizsban...amikor megláttalak...mintha belém csapott volna a villám. Olyan voltál, mint egy látomás.- adtam egy puszit a szájára.- Tökéletes.
- Nem vagyok...
- Nekem az vagy.
- Nekem pedig te vagy az.- adott a homlokomra egy puszit.- Segíthetek? A vacsorakészítésben?
- Ha szeretnél. De ha inkább pihennél, menj nyugodtan. Beszélgess a többiekkel vagy játszatok.
- Lerázol?- mosolygott. Elvörösödtem és lesütöttem a szemem.
- Dehogyis. Egyáltalán nem erről van szó.- felnéztem rá álmodozva.- Legszívesebben rád csimpaszkodnék és soha nem engednélek el...
- Az érzés kölcsönös.- eltűnt a szeme.
- Viszont most gyakorlatilag együtt élünk. Ha nem itt laknék...
- Akkor is együtt lennénk most.- tűrte be a hajam a fülem mögé.- Megmondtam, minden szabad percemet veled szeretném tölteni.- adott egy édes csókot.- Menjünk főzni, jó? Nem vagyok egy nagy ász, de elboldogulok. Én leszek a kuktád.- puszilta meg az orrom.
- Hmmm, ez nagyon jól hangzik.- pusziltam meg én is az övét.- Menjünk!- húztam magam után. Elengedte a kezem és hátulról átölelt. Így mentünk, közben a nyakamat csókolgatta.
- Jiminie!- libabőrös lettem.
- Még nem beszéltük meg a fizetségemet. Természetben kérem.
- Természetben?- csuklott el a hangom.
- Igen.- a lehelete csiklandozott.
- És mégis mire gondoltál?- kuncogtam.
- Öt percenként meg kell ölelned. Vagy puszilnod, ha éppen nem szabad a kezed. Gondolom neked is fontos a jó hangulatú munkakörnyezet.- megfogta a fogával a fülcimpám.
- Igen, nagyon fontos.- sóhajtottam.
- Örömmel hallom. Viszont még gyorsan fel szaladok, jó?- fordított maga felé, miután felértünk a nappaliba a lépcsőn.
- Miért?- csodálkoztam.
- Mert nincs rajtam alsónadrág. Valaki rám parancsolt, hogy ne vegyek fel. Emlékszel?- kidugta a nyelve hegyét. .
- Igen. Emlékszem.- haraptam be az ajkam.
- Jagiya... na látod, ezért kell az alsónadrág.- szorosan magához ölelt. Éreztem a csípőmön, hogy már megint félig kemény. Nyeltem volna egyet, de kiszáradt a szám.
- Jiminie...- néztem fel rá.
- Jagiya... mindjárt jövök!- szorította össze az állkapcsát sötét szemekkel. Nyomott egy gyors puszit a számra és ott hagyott. Kóvályogva bementem a konyhába. Ki fog készíteni.