Szerelmem I.

23.rész

Lilla POV

Szinte egyszerre értünk a konyhába Jinnel. Meghökkenve nézett rám.
- Taetae adott egy- két ruhát. Arany szíve van. Végre nem akarom lekaparni a bőröm.- mondtam neki mosolyogva.
- Tae? Jól van, ügyes gyerek. Nekem is eszembe juthatott volna, de megelőztek.- mosolygott.- Na lássunk neki, ha már kiharcoltad, hogy együtt főzzünk. De leülsz, én mászkálok! Megegyeztünk, emlékszel?
- Igen, emlékszem- forgattam a szemem.- Egész jól ment a próba...- kezdtem bele miután elhelyezkedtem.
Végig cseverésztünk, nevetgéltünk. Mikor kész lettünk Jin felkiabált a többieknek. Megebédeltünk aztán szabadfoglalkozás. Én beültem a nappaliba filmet nézni. Suga lement a stúdióba. Namjoon és Jin felmentek a játékszobába. Hobi lement edzeni Jiminnel, Tae- vel és Jk- jel.

Jimin POV

Jól áll neki. Az én pólóm. Hmmm. Látszott, hogy jobban is érzi magát. A többiek megdícsérték Tae-t, ő mosolyogva hárított, közben meg engem bökdösött az asztal alatt. Ebéd után lementünk edzeni. Hobi- hyung, Taetae, Jungkook meg én. De amikor leértünk megálltam.
- Srácok, mindjárt jövök, Beszélni szeretnék Suga- hyunggal.
-Oké, menj- nézett rám Hobi- hyung megértően- van mit megbeszélnetek. Majd gyere.
- Persze.
Benyitottam.
- Hyung! Lenne pár perced számomra?
- Gyere!

Suga POV

Jimin-ah nyitott be. Gondoltam, hogy előbb vagy utóbb jönni fog. Felé fordultam miután elhelyezkedett a kanapén.
- Hallgatlak.- néztem rá várakozón.
- Hyung, szeretnék bocsánatot kérni a múltkoriért.
- Mire gondolsz?- hagy szenvedjen.
- Ami pár héttel ezelőtt a reggelinél történt.- sütötte le a szemét.
- Pontosan miért? Azért, mert kiabáltál velem, vagy hogy semmibe vetted a véleményemet vagy mert kellemetlen helyzetbe hoztad noonàt és Jungkookot?- húztam fel a szemöldököm.
- Mindenért.- most már a fejét is lehajtotta.
- Az első kettőért megbocsátok, el van felejtve.- rám nézett könnyes szemmel.- De az utolsó rész nem az én reszortom. Kérj bocsánatot Jk- től és noonától.
- Jungkook- ah- val már beszéltem. Csak Lilla-ya-val nem...
- És tervezed? Mármint, hogy beszélsz vele?
- Igen, de mit mondjak neki? Ezek után?- tette szét a kezét.
- Azt nem tudom, de legyél vele őszinte. Azt díjazza. Ő is az.- mosolyodtam el.
- Csak nem a...alakul valami?- kérdezte. De most nem düh volt a hangjában, hanem valami más. Félelem talán?
- Nem, Jimin- ah. Kedvelem. Annyi hamis ember volt mellettünk az évek során. Üdítő változás egy őszinte, kedves emberrel beszélgetni, aki nem a csapat tagja, de mégis megért bennünket. A helyzetünket. Ezért voltam mérges, amikor meggyanúsítottad Jungkook- ah- val. Hidd el, hogy nem akar többet tőle, mint barátság.
- Ezt mondta Jk is.
- Az a baj veled, hogy túl szenvedélyes vagy. Ha gyűlölsz, akkor nagyon, ha szeretsz, azt is nagyon. Csak a tapasztalat hiányzik, hogy megtudd különböztetni az igazat a hamistól. Nem akarlak leckéztetni- tettem fel a kezem, amikor szólásra nyitotta a száját.- Csak a véleményemet mondom. Ha akarod meghallgatod, ha nem, akkor mehetsz. Bocsánatot kértél, én megbocsátottam. El van sikálva.
- Nem vitatkozni akartam. Csak tanácstalan vagyok. Mit mondhatnék neki? Hogy megbocsásson?
- Nem tudok varázsszavakat ilyen helyzetekre. Oké, a régi dolgok miatt gyanakvó voltál, de túlzásba vitted. Már amikor belépett, sőt előtte- emlékeztettem- te már eldöntötted, hogy nem adsz neki esélyt. És utána csak egyre rosszabb lett. Miért? Meg tudod mondani?
Hallgatott.
- Nem bízol a hyungjaidban?- folytattam.
- Már hogyne bíznék!- megbántottan nézett rám.
- Akkor amikor azt láttad, hogy mi befogadjuk, nem gondolkoztál el, hogy miért?
- Azt hittem...azt hittem, hogy valami bűbájt bocsátott rátok vagy a fene se tudja- túrt bele a hajába. Sóhajtott egy nagyot. - Idejön egy csaj a semmiből és Namjoon- hyung 10 perc múlva beköltözteti. Te, pont te, 24 óra múlva megöleled. Jin- hyung úgy főzőcskézik vele, mintha évek óta ezt csinálnák és Hobi- hyung is beengedi a táncterembe... Mindig kedves mindenkivel. Segít és gondoskodik, hogy könnyebb legyen nekünk. Még nekem is, azok után is...És én belelovaltam magam, hogy biztos csak megjátsza magát. Hogy akkor fog elárulni bennünket, amikor már mindenkit behálózott. Így nekem észnél kell lenni és megvédeni a csapatot.
- Értem.
- Még mindig bűntudatom van Yunhee miatt. Az egész az én hibám. Ha nem erősködök...
Közbevágtam.
- Nekünk meg nem kellett volna beleegyezni. Nem ostorozhatod magad örökké. Yunhee- val kapcsolatban elvakított a külseje. Ne szólj egy szót se, tudod, hogy igazam van. De te nem vagy ennyire felszínes. Mi történt veled? Ezt beszéltük nem olyan régen. Ez nem te vagy, Jimin-ah. A hÍrnév meg a pénz? Ez bolondÍtott meg?
- Hyung...- a szemei könnyesek voltak.
- A hÍrnév és a pénz jó dolog. Ezért küzdöttünk, sÍrtunk, szenvedtünk mindannyian. De azt ne hagyd, hogy kiölje belőled az emberséget. Már gyakornok korunkban is szenvedélyes voltál, vágytál a sikerre, mindent beleadtál. De te voltál a legjobb szÍvű gyerek, akivel találkoztam. Elhatároztad, hogy meg sem állsz a csúcsig velünk együtt, de soha senkit nem tapostál el. Sőt, téged tapostak úton-útfélen. Azt mondták túlsúlyos vagy, aztán, hogy nem tudsz énekelni, végül rappelni. Együtt sÍrtunk veled. És te is velünk, amikor minket támadtak. Jin nem tud táncolni, mi RM-mel nem vagyunk igazi rapperek és sorolhatnám. Aztán amikor el kezdett megindulni a szekér, jöttek a talpnyalók meg a többi. A csajok, a csillogás. Menők lettünk. De annyira még te sem lehetsz nagyképű, hogy egy nőt alázz és támadj, csak mert ő nem illik ebbe a világba. Nem annyira hiú és magamutogató mint a modell- meg gyakornoklányok, akikkel mostanában dolgod volt.
- De hát én nem...
- Ne hazudj. Amikor ittunk beszélgettem Jungkook-ah-val. Elmondta miket mondtál. Jó, nem volt olyan durva sértés, de akkor is. Jimin-ah...- most ő vágott közbe.
- Hyung, akkor dühös voltam. Kicsúszott egy-két megjegyzés a számon, szégyellem is magam miatta. De nem gondoltam komolyan. Frusztrált voltam, mert...
Megállt. Igazam volt? Jól gondoltam?
- Mert?- vártam, hogy folytassa.
- Mert...tetszik nekem. Még amikor azt hittem, hogy egy csaló, akkor is... Csak Yunhee-val is ez volt. Tetszett és aztán tönkre akart tenni bennünket. És már csak arra tudtam gondolni, hogy megint meg fog történni. Nem akartam ugyanabba a hibába esni. Megértesz, hyung?
- Jobban, mint gondolnád. Sejtettem, hogy ez lehet a háttérben.
- Most mit tegyek?
- Próbálj meg gondolkozni, mielőtt megszólalsz vagy csinálsz valamit. Nem kell túlagyalni a dolgokat, de egy kis józanész nem árt. Viselkedj normálisan, mint régen. Ja,és kérj bocsánatot a többi hyungtól is, rendben? Jin elég zabos rád és Namjoon se repesett az örömtől, ha emlékszel. Ha látják, hogy igyekszel, minden rendben lesz. És Lilla-ya-val is. Fent a játékszobában beszélgettem vele. Fél, hogy csak azért fogadod el, mert hálás vagy neki. Nem azért, mert beláttad, hogy tévedtél. Én mondtam neki, hogy ne zárkózzon el tőled és egy lehetséges baráti kapcsolat elől.
- Hyung, hálás vagyok neki, de amúgy is azt terveztem, hogy beszélek veletek. Hogy bánom, ahogy viselkedtem.- láttam, hogy őszinte.
- Ez jó, Jimin- ah. Jó. Akkor itt a tanácsom: kérj bocsánatot, de ne keverd bele a támadást. Mond el amit nekem, a többi rajta múlik. De nem hiszem, hogy ne bocsájtana meg. - ő nem tudta, amit én. Meg fog bocsájtani neki, szerintem már meg is tette. Látszott, hogy jár a feje. Még fel kell dolgoznia a hallottakat. El rendezni magában, de bíztam benne.
- Néha olyan hülye tudok lenni, igaz?- kérdezte egy fáradt mosollyal.
- Nem vagy hülye. Csak tapasztalatlan, illetve a tapasztalataid rosszak. De ne add fel. Van remény.
- Köszönöm, hyung. Azt is, hogy megbocsájtasz és azt is, hogy segítesz. Mindig számíthattam rád.
- Ez így lesz a jövőben is, ha tanulsz ebből.
- Megölelhetlek?- nézett rám könnyes szemmel.
- Na gyere- álltam fel. Megöleltük egymást. Jó volt érezni megint, a kötődést. A testvérem, még ha nem vér szerint is. Megveregettem a hátát.
- Minden rendben lesz.
- Tényleg mindent köszönök.- húzodott hátra.
- Nincs mit. Menj, nem lesznek új dalok, ha nem hagysz dolgozni.
Amikor kinyitotta az ajtót még utána szóltam.
- Jimin- ah, ugye az a te pólód?
- I..igen. De honnan...?- nézett zavarodottan.
- Mert ismerlek.- fordultam a pulthoz.
Egy jó ember akkor is jó marad, ha rosszul jön ki a lépés és hülyeséget csinál.