Szerelmem I.

11.rész

Namjoon POV

Fárasztó fotózás volt a mai. Az idő se volt jó fent a hegyekben. Mind kivoltunk, mint a kutya, a végére. Kiváncsi vagyok, Suga mit fog mondani. Kicsit féltem Lillát, mert Suga néha nem valami kÍméletes. Nem gonosz, csak őszinte. Hallottuk, hogy jönnek felfelé és Suga nevet. Hangosan. Mi a manó! Aztán azt mondta, hogy " ez jó volt" és megölelte. A mi kis szúrós sündisznónk megölelt valakit egy napi ismeretség után. Nem akartam hinni a szememnek. A többiek se. Majd még rá is kacsintott.   Intett  nekünk és elindult felfelé. Mindenképpen beszélnem kell vele. Azt hittem Suga lesz a legellenállóbb, erre tessék.
Lilla szólt Jinnek, hogy mehetnek főzni. Jin is le volt döbbenve. Sokáig volt Yoongi szobatársa, ő aztán ismeri.
- Láttátok a kiscicát, hogy dorombolt? Valamit tényleg tudhat ez a lány.- poénkodott.
Mind felnevettünk. illetve Jimin nem. Mi a franc van vele?
Miután ők kimentek a konyhába, én felmentem Yoongihoz és bekopogtam. Ő kinyitotta az ajtót, rámnézett és csak ennyit mondott:
- Okés a csaj. Nem, nem mondom el mi volt, de igazad volt vele kapcsolatban. Ő kell nekünk, szóval én támogatom. Legyen elég ennyi.- és becsukta az ajtót.
Tömör, velős, igazi Suga. Kiváncsi vagyok a többiekkel mikor fog megtörni a jég. Pontosabban Jiminnel. A többiek már kezdik elfogadni, csak őmakacssága nem. Csak ne csináljon több ilyen hülyeséget, mint tegnap.

Lilla POV

- Gyere, szedjük össze ami a listán van. Te elmondod koreaiul, aztán én angolul és te megismétled, jó?
Bólogatott és bele is kezdtünk. Mindent kiraktunk a konyhaszigetre és nekiálltunk aprÍtani és szeletelni, közben leckéztünk. Jól éreztem magam vele főzés közben. Néha mondott valami poénosat koreaiul. Onnan tudtam,  hogy viccel, mert felhangzott a jellegzetes ablaktörlő nevetése. Látszott hogy élvezi a főzést és ért is hozzá. Mindennek isteni illata volt. Én azért menetközben jegyzeteltem is, hátha majd egyedül kell megcsinálnom.
- Csinálsz sütit?- kérdezte.
- Csináljak?
- Igen.
Találtunk 3 féle csokit meg makadámdiót. Ez jó lesz. Bekevertem a masszát aztán kiadagoltam és már toltuk is a sütőbe. V és Jk megterÍtett. Mindent áthordtunk az ebédlőbe és leültünk enni. Én automatikusan a tegnapi helyemre ültem le. Megkérdeztem őket, milyen volt a napjuk. Rm elmesélte. Jó volt a hangulat. A srácok szemben belemerültek valami belsős viccbe, nem nagyon kapcsolódtak be a társalgásba. De legalább nem volt "vicceskedés" a mai vacsorámmal. Jimin néha odanézett ránk és mintha féltékeny lett volna. Ja persze, félti tőlem a srácoat. Egyelőre nem tudom eloszlatni a félelmeit. Majd az idő megmutatja, hogy nem kell aggódnia, mert a leghatározottabban nincs szándékomban ártani nekik.
Lassanként mindenki befejezte. Meghajolva megköszönték Jinnek és nekem a vacsorát, de én nevetve hárÍtottam, hogy csak asszisztáltam.
- Elpakolok. Kértek koffeinmentes kávét, teát vagy gyümölcslevet?
- Az jó lenne- mondta Rm- behozod majd a nappaliba?
Bólintottam. Elpakoltam és beindÍtottam a mosogatógépet. Addig lefőtt a kávé és a tea. Tányérra halmoztam a csokis kekszet is és tálcán bevittem mindent. Felvidultak mikor meglátták a kekszet. Mindenki odasereglett és kiszolgálták magukat. Indultam volna kifelé, de Namjoon megütögette maga mellett a helyet.
- Gyere, ülj le, nem kell azonnal elrohanni.
Én is csináltam egy kávét magamnak és amÍg kortyogattam, érdeklődve figyeltem őket. Nam néha lefordÍtotta éppen miről beszélnek, néha nem. Nem zavart. Mindegyiküket figyeltem. Külön-külön és együtt is. Most kezdtem csak felfogni, hogy itt vagyok velük. Egyszercsak Suga incselkedős fintorral felém fordult. Éreztem, hogy valamire készül.
- Igen?- kérdeztem és belekortyoltam a kávémba.
- Szóval, ki a biasod?
Félrenyeltem. Nam segÍtőleg ütögette a hátamat. Könnyes szemem egy pillanatra Jiminre tévedt. Csak egy pillanat volt, esküszöm. De Suga észrevette. Értőn, de sajnálkozva nézett rám.
- Szóval?
Mindenki rámmeredt. Egy kicsit bepánikoltam, de ugyanazt mondtam, mint Namnak.
- Nincs biasom.
Egymás szavába vágva kezdtek beszélni.
- Jó, ha nem akarja elmondani, nem kell- szólt rájuk Namjoon.- Hagyjátok békén.
Hátradőltem. Pfff. A három maknae elbúcsúzott, hogy felmennek játszani, ahogy Nam lefordÍtotta. Intettem nekik. Suga is felállt.
- Lilla, gyere,  mutatni akarok neked valamit lent a stúdióban.
- Mit? Az oltárt? Várj, hozok egy kést.- álltam fel. Jin el kezdett nevetni.
- Nem kell, van sajátom.- nevetett Suga is - Na gyere, eszembe jutott valami érdekes, arról amiről meséltél.
Jimin visszanézett ránk és mintha rosszallást láttam volna a szemében, de nem szólt semmit. Ment tovább a többiek után.
- Akkor mutasd- sétáltam oda hozzá.- Kiváncsi vagyok.
Lent leültünk. Mielőtt bármit is mondhatott volna, én kezdtem.
- Mi volt ez?- kérdeztem durcásan.
- Egy teljesen jogos kérdés. Köztudomású, hogy mindenkinek van egy kedvence.- vonta meg a vállát- és most már azt is tudom, ki a tiéd.- vigyorgott.
- Én is tudom, de valahogy nincs kedvem vigyorogni.- húztam a szám.- Gondolhatod milyen jó most nekem. Hogy pont ő...kÍván a pokolba.
- Jiminnek bűntudata van Yunhee miatt. Ezért viselkedik Így.
Hobi lépett be. Mindketten ránéztünk. Én meghökkenve, Sugát viszont mintha nem érte volna meglepetésként. Leült mellém és  megpaskolta a térdem.
- Jimin, hmm?
A két kezembe temettem az arcom. Hát már mindenki tudja? Meg is kérdeztem.
- Nem, nem hiszem. Mi is csak véletlenül kaptuk el.- felelte Suga.
- Nem mondhatjátok el senkinek, főleg nem neki.- járt a szemem közöttük.
- De lehet akkor észhez térne.
- Nem hiszem és nem is akarom, hogy csak ezért kedveljen. Nem fogok odapattani elé, hogy:" Helló, Jimin! Tudod hogy rólad szoktam álmodni éjszakánként? És a telefonomban vagy 1000 kép van rólad?". Hah. Szerintem futva menekülne előlem. Nem, nem.- ráztam a fejem- Ezt nem vállalom be. Ha sikerül megtörni a jeget, akkor oké, de ha nem, hát ilyen az élet. Nekem már az is sokat jelent, ha veletek jól elvagyok.- mosolyogtam rájuk. Hobi mondott valamit, Suga fordÍtott.
- Hobi-ya azt mondja, ne add fel. Jimin jó gyerek, csak...sok minden nyomja a lelkét. A kezdeti nehézségek, ugye, aztán az étkezési zavar. Utána meg beindultak a dolgok és valami félrecsúszott. Image Így, meg látszat úgy. HódÍtás hódÍtás hátán. És mindig a legbeképzeltebb, hülye libát fogja ki. Aztán persze rövid úton véget vet a dolgoknak, mert érzi, hogy valami nem jó.
-Várj, én nem is reménykedem ilyesmiben.- képedtem el.- Csak jó lett volna...nem is tudom. Barátkozni?
- Miért nem?- ezt Hobi kérdezte. Szóval érti az angolt, ráadásul beszéli is valamennyire.
- Mert ő...az aki. Én meg csak én vagyok.- húztam össze magam.
- Ne beszélj Így magadról. "LOVE YOURSELF", emlékszel?- mosolygott rám. A mi örök reményünk.
- Aranyos vagy de akkor is. Egyébként meg az első pillanattól ott volt az ellenszenv az arcán. pedig csak akkor látott először életében. Évekig a messzeségből rajontam értetek, az egész együttesért. Nekem is fura, hogy most itt ülünk és beszélgetünk. Ezért is szóltam be neki a bemutatásnál. Csalódott voltam. Azt hittem más lesz. Azt hittem...ááá.- fújtam frusztráltan egyet.- Nem hittem, hogy a nyakamba ugrik, vagy ilyesmi. Csak az érzéseim, megint.- néztem Sugára.- Amik mindig tévútra visznek.
- Jól tetted, hogy beszóltál neki. Bunkó volt. Az elődödre ő beszélt rá minket. Szép lány volt, kedvesnek tűnt, szóval belementünk. És most lelkiismeretfurdalása van. És puffog meg hülyeségeket csinál, lásd a levesed. De ahogy mondtad, egy jó ember jó ember marad még ettől. És ő az. Egyébként meg te pont az esete vagy. Vicces, kedves és van rajta mit fogni.- nevetett, Hobi meg bólogatott. Hitetlenkedve néztem egyikről a másikra.
- Ne szórakozz velem!-  csaptam felé.
- Pedig Így van- hallottam megszólalni Hobit mellettem.
- És Hobinak elhiheted, évekig szobatársak voltak meg a táncmánia is közös bennük. Ha valaki, akkor ő tudja.
- Elhinni elhiszem, de kicsit el vagytok tévedve. Rám se bír nézni, nemhogy...
- Hát én láttam az arcát, amikor megöleltelek. Féltékeny volt.
- Hát én meg dühösnek láttam. Ha féltékeny is volt, akkor sem rám, hanem rád. Ejtsük is ezt a témát.- mondtam határozottan.- Tényleg mutatni akartál valamit?-  tereltem.
- Igen. Hallgasd meg az új dalt. Egy az egyben arról szól amit meséltél az exedről. Hogy megakartál változni miatta.
- Tényleg?
- Igen, akkor nem is esett le, csak utána amikor felmentem a szobámba. Mindjárt elindÍtom.
Aztán felcsendült. A zömét persze nem értettem, de a dallam és az ének tökéletes volt.
- Na hogy tetszett?- kérdezték kiváncsian.
- Ez odavág. Már persze amit értettem belőle. Kéne hozzá a felirat. De tényleg nagyon jó.- mosolyogtam rájuk.
- Jó, hogy mondod. Úgy döntöttem el kezdelek koreaiul tanÍtani. Hobi-ya is beszáll, meg szerintem Jin is.
- Köszi, de nekem az angolt kéne gyakoroltatnom veletek. Namjoon csalódott lesz.- rémültem meg.- Ki fognak vágni. Erre nem gondoltál?
- Nekem megy az angol, elég jól. Hobi érti meg tud beszélni is valamennyit, de nem akarja erőltetni. Jin meg elvan Így. Tudjuk miért akarja Namjoon ezt az angol témát. De mi meg azt szeretjük amikor ő intézi ezeket. Ezek az amerikai riporterek mindig be akarnak ugrasztani valamibe. Nézd meg ezt az Ellen-t is tavaly. Hányás.
- Ó, ne is mond! 1: vagy nem is nézett utána hogy milyen is az idolkultúra vagy 2: utána nézett és direkt akart kényelmetlen helyzetbe hozni. Nem tudom eldönteni, melyik a rosszabb.- csóváltam a fejem.
- Pontosan.- bólogattak.- Namjoon viszont jól kezeli az ilyen szitukat. Többek közt ezért is ő a leader.- folytatta Suga.- A maknae-kra ráfér a tanulás, őket okÍthatod. Mi köszönjük, megvagyunk. Ki vágni meg nem fog senki, majd mi azt rendezzük.
- Nagyon biztos vagy magadban.- grimaszoltam.
- Tudod. Min Yoongi. Zseni.- kacsintott.
- Jó, rendben, te zseni. Úgyis reméltem, hogy ragad rám valami egy idő után. De azért jó lenne ha tényleg kommunikálnátok legalább a koncerteken egy kicsit angolul. A turné több mint fele olyan helyen lesz ahol azért kéne valamit villantani a nemzetközi ARMY-knak. Szeretünk benneteket ettől függetlenül is, de egy kis igyekezet sosem árt. Vagy tévedek?
- Nem, nem tévedsz. Összekéne kötni téged Namjoonnal. Ő is erről papol mindig- húzta a száját.
- Nem hiába 148-as az IQ-ja. Namjoon a legjobb leader. Okos és előrelátó. Tudja, hogy mi kell a sikerhez. BÍzzatok benne. Ezt most jól megmondtam, igaz?- nevettem el magam.- Tudjátok ti ezt magatoktól is. Rendben, akkor tanÍtsatok. Most viszont mennem kell. Elpakolok odafönt meg még el kéne kapnom Namjoont, hogy mikor kell kelnetek holnap.
- Ugyanakkor mint ma. Holnap kezdjük tanulni az egyik új koreót.- közölte Hobi.
- Jól van, akkor 7-kor ébresztő. Jó éjszakát, ha már nem találkoznánk!- búcsúzkodtam.
- Jó éjszakát neked is! Vagyis ahnnyeonghi jumuseyo! Ismételd meg, ez a jó éjszakát koreaiul.- vigyorgott tele szájjal Hobi. Elismételtem. Aztán mégegyszer. Harmadjára sikerült úgy mondanom, hogy elfogadják.
-  Na tényleg megyek. Ahnnyeonghi jumuseyo, csak hogy örüljetek- mondtam megint, reményeim szerint helyesen. Hobi tapsikolni kezdett.
- Fog ez menni, noona. Fog ez menni.
- Ja, már csak pár ezer szó és perfekt leszek.- fintorogtam.- Akkor reggel- intettem búcsút és kimentem. Fent már csak Namjoon és Jin volt, valamit nézegettek a telefonjukon.
- Sziasztok! Ti még itt?
- Itt ragadtunk- mosolygott Nam- Holnap nehéz napunk lesz, kell az ejtőzés.
- Az új koreó? Hobi mondta, meg hogy reggel 7-kor kell kelnetek megint.
- Mikor? Mármint mikor mondta?- kérdezte meghökkenve.
- 5 perce, lent a stúdióban. Baj?- kérdeztem riadtan.- Lent beszélgettünk hármasban. Suga megmutatta a ... FAKE LOVE--ot- jutott eszembe a címe.
- Igen?- hökkent meg most Jin. Összenéztek Namjoonnal.
- Srácok, mi a baj? Valami rosszat tettem?- néztem értetlenül.
Elmosolyodtak.
- Nincsen semmi baj. Csak Suga van hogy egész nap nem mond 10 szót, veled meg majd 2 órát beszélgetett vacsora előtt és még vacsora után is -ránézett a telefonjára- majd háromnegyed órát.
Elmosolyodtam.
- Hát többet mondott mint 10 szót, de nyugodjatok meg, javarészt én beszéltem. Jó hallgatóság. És jó a humora. És Hobi is aranyos, bár ez nem újdonság.- rántottam meg a vállam.- Akkor reggel 7? - néztem  Namra. Bólintott.
-Jó. Elpakolok innen, aztán megyek lefekszem.- kezdtem mindent a tálcára visszapakolni. Kezemben a tálcával jó éjt kívántam nekik. Ök viszont.
Az ágyban még végigpörgettem magamban a napom. Mindent egybevetve jó volt. Nagyon jó. Bárcsak  Jimin is elfogadna. Bárcsak.