Szerelmem I.

135.rész

Lilla POV

A nap gyorsan telt, volt dolgom elég és Jiminie-éknek is. Különböző képeket küldött, mindenféle elképesztő hajszínekkel és frizurákkal, persze mind photoshop volt. Azt írta, ne akarjam lelőni a meglepetést, amikor kérleltem, hogy küldjön egy rendeset. Még azt is külön kikötötte, hogy csukott szemmel várjam. Oké, ha ezt szeretné.
- Most már kinyithatod!- hallottam a hangját, amikor leült mellém és magához húzott hazaérkezéskor. Kinyitottam. Ugyanolyan színt csináltatott magának, mint az enyém. Karamellszőke. Elvigyorodtam.- Tetszik?- kérdezte.
- Nagyon.- túrtam bele. Rövidebb is volt kicsit.- Nagyon jól áll. És jó ez a fazon. Bár nekem mindenhogy tetszel.- adtam egy puszit a szájára.
- Örülök, hogy tetszik.- somolygott.
- Noona, és én?- mutatott a fejére Jin-ah.
- Olyan vagy, mint a koreai Ken-baba.- vigyorogtam.
- Ú... ez most bók volt?- nézett körbe a többieken.
- Igen, az.- kuncogott Namjoon-ah. Ő is világosított, olyasmi volt, mint Jiminie-é, csak más árnyalat. Tae, mint Jin-ah, egy az egyben. És Jungkook-ah a nevezetes pink frizurával.
- Szépek vagytok, de akkor is te vagy a legszebb.- gyönyörködtem megint a szerelmemben.
- Na azért, már kezdtem megijedni.- duzzogott, de csak tettette.- Milyen napod volt?
- Jó. Takarítottam, ettem, tanultam, olvastam. És neked?
- Próba, próba, énekgyakorlat, fodrász, ruhapróba.
- Most úgy csináltok, mintha nem üzengettetek volna egész nap.- szúrta oda Suga. Szokatlanul bántó volt a hangsúlya.
- De üzengettünk, csak nem erről.- vontam meg a vállam, hátha elvehetem az élét.
- Hyung, mi a baj?- kérdezte tőle Jiminie. Ő is érezte, hogy van valami. Suga beszólogat, de mindig csak poénból.
- Semmi.- húzta a száját.
- De...- tiltakozott volna a szerelmem.
- Mondom, hogy semmi.- csattant fel és beletúrt a hajába. Valami nem stimmelt. Aztán megláttam.
- Mi van a kezeddel?- egyenesedtem fel.
- Hogy...- nézett rám. Könnyes volt a szeme.
- Mióta nem mozognak az ujjaid?- sürgettem. Csak meredten bámulta a kezét. Mi is.
- Hyung?- préselte ki magából Namjoon-ah.
- Délelőtt, a próbán... az egyik mozdulat után. Nem tudom... nem engedelmeskednek.- suttogta.
- Az összes?- kérdeztem, de már a fülemen volt a telefon.
- A hüvelykem mozog, meg a mutatóujjam is úgy ahogy, de...- csendre intettem, mert kapcsolt a vonal.
- Halló! De jó, hogy felvette. A doktor úr bent van még?... Tudom. Holnapután reggel 8-ra van a barátomnak időpontja... igen, én vagyok az... tudom, de vészhelyzet van... igen, értem. Higgye el, hogy értem. De azt is higgye el, hogy eléggé pánikolok ahhoz, hogy 5 percen belül megszerezzem a doktor úr mobilszámát és úgyis beszélni fogok vele. A barátomnak nem mozognak az ujjai... köszönöm. Jó estét, doktor úr! Labodi... igen, én vagyok az... igen, vészhelyzet. Azt mondja, hogy nem engedelmeskednek az ujjai a bal kezén... nem, nem az összes. A hüvelykje és a mutatóujja... zsibbad a karod?- néztem Suga-ra. Bólintott.- Igen... mutasd hol!- utasítottam. Végighúzta a jobb kezét a vállától a könyökéig.- Válltól könyékig... a vállad mozog?- megmozgatta.- Igen... fáj?- kérdeztem. Megrázta a fejét.- Azt mondja nem... ó, rendben... oké... oké... persze, van itthon... oké... tudom... köszönöm. Nagyon szépen köszönöm. Viszonthallásra!- megdörzsöltem az arcom.- Oké, kell izomlazító és jeges borogatás.
- Hozom!- pattant fel a szerelmem.
- Vegyük le a pólódat!- segítettem neki.- Azt mondta doktor, hogy valószínűleg csak becsípődött az egyik ideg a válladban. Ezért zsibbad a felkarod és ezért érzéketlen az a három ujjad. Ki kell masszírozni, aztán lejegelni. És pihentetni, amennyit csak lehet.
- Holnap kezdjük...- szólt közbe Namjoon-ah.
- Tudom.- húztam a szám. Holnap kezdik felvenni az IDOL-t.- Amennyit lehet. Holnapután úgyis mész hozzá és akkor megvizsgál. De Yoongi-ya, ha mégegyszer eltitkolsz ilyesmit...- csóváltam a fejem.
- Csak... megijedtem.- mondta bűntudatosan.
- Köszönöm, szerelmem.- mosolyogtam Jiminie-re, mert már jött is vissza a kért cuccokkal.
- Mit segíthetek?- kérdezte.
- Az orvos azt mondta, hogy masszírozzuk végig a karját az izomlazítóval, hogy felmelegedjen, aztán a vállára mehet a jég. Készülj, mert fájni fog, de majd elmúlik.- néztem Yoongi-ra.
- Jó, noona.- sóhajtott.
Jiminie leült mellé, én meg a háta mögé, a kanapé támlájára. Nyomtam Jiminie kezébe is krémet és magamnak is.
- Namjoon-ah, szólnod kéne Sejin-nim-nek, nem?- néztem rá.
- De... de.- grimaszolt és már hívta is.
Elkezdtük krémezni. Én a vállát és a felkarját, Jiminie könyöktől lefelé. Csak néha szisszent fel.
- Bocsánat.- mondta halkan egy kis idő múlva.
- Pontosan miért kérsz bocsánatot?- vigyorgott Jiminie.
- Élvezed, mi?- sóhajtotta Suga.
- Nagyon.- kuncogott a szerelmem.
- Jiminie? Miről beszéltek?- érdeklődtem.
- Ugyanezt kérdezte tőlem, amikor bocsánatot kértem tőle.- á, a híres nagy beszélgetés.
- Aham. Szóval miért kérsz pontosan bocsánatot?- masszíroztam tovább.
- Mindenért. Hogy bunkó voltam... meg hogy nem szóltam. Tőletek is bocsánatot kérek ezért.- nézett körbe a többieken.
- Semmi baj. Csak legyél jobban, ez a lényeg.- biggyesztette a száját Jin-ah.
- Igen, hyung.- bólogatott Jungkook-ah. Tae is mondani akart valamit, de pittyent a telefonja. Elmosolyodott az üzeneten.
- Jó hír?- kérdeztem.
- Mi?- nézett rám.
- Gondolom a szüleid írtak. Hogy van a nagypapád?
- Ja... igen. Jól. Jól van. Nemsokára hívom.
- Menj nyugodtan.- mondta neki Suga.- És ti is. Nem kell végignéznetek.- hallatszott, hogy grimaszol.
- Jó.- álltak fel. Namjoon-ah maradt.
- Szóltam Sejin-nim-nek. Próbáltam átütemezni, de...- fújtatott frusztráltan.
- Namjoon-ah, bírni fogom. Az ujjaim nem kellenek a tánchoz. Megleszek.
- Biztos?
- Biztos.- bólintott.
- Jó, megyek én is zuhanyozni.- elindult fel a szobájába.
- Meleg már a karod?- kérdeztem.
- Lángol.
- Akkor jön a jég.
Betekertem a tasakot a törülközőbe és ráraktam.
- Bassza... meg.- nyögött.
- 15 perc. Ennyit bírj ki. Fogd meg, szerelmem, légyszi!- kivettem pár szalagot a táskájából és odaragasztottam.
- Köszönöm...- dőlt hátra.
- Gyere, angyalkám, mossuk meg a kezünk!- állt fel Jiminie.
- Jó.
Kimentünk a konyhába.
- Mit mondott még az orvos?- kérdezte, miközben a csap alatt lemosakodtunk.
- Hogy ez csak tüneti kezelés. És konkrétumot csak a vizsgálatok után tud mondani.- biggyesztettem a szám.
- Akkor majd meglátjuk. Hogy vetted észre?- törölte meg a kezét.
- Amikor beletúrt a hajába... az ujjai nem görbültek be. Próbáld ki! Tedd le az egyiket és túrj bele a másikkal hajadba... hát így.- mutattam oda. Az ujjai a másik kezén is önkéntelenül begörbültek a mozdulatra.
- Ó, tényleg...- hökkent meg.- Jó, hogy észrevetted.
- Igen, de csak azért, mert ránézett. De miért nem szólt? Ilyesmit... ha valami szokatlan történik... szokatlan fájdalmad van, akkor szólni kell.- sóhajtottam.- Ígérd meg, hogy te nem csinálsz ilyet.- simogattam meg az arcát.
- Megígérem, angyalkám.- adott egy puszit.- Megijedt. A balesestet is csak tavaly mondta el... hogy mi történt valójában.
- Tudom, tudom. Menjünk, nézzük meg mi van vele!
Visszamentünk. Lehunyt szemmel pihent.
- Alszol?- szólította meg halkan Jiminie.
- Nem.- nyitotta ki a szemét.- Bizsereg az egész karom.
- Nézd!- mutattam a kezére. Halványan, aprókat, de mozogtak már az ujjai.
- Zongorázok fejben.- mosolygott Suga.
- Jól van, de ne erőltesd!- figyelmeztettem.
- Nem fogom. Tényleg köszönöm.- mosolygott hálásan.
- Nincs mit. Mit komponálsz éppen?- kérdeztem.
- Namjoon-ah-val találtunk egy jó alapot.
- Soha nem állsz le, igaz?- vigyorogtam.
- Ha van ihletem, akkor nem.- vigyorgott ő is.
- Még mindig egyedül akarsz menni? Az orvoshoz?- kérdeztem.
- Nem is tudom...- gondolkodott el.
- Miért nem kérdezed meg Hobi-hyung-ot? Mindig azt mondod, hogy ő a vitaminod.- kérdezte tőle Jiminie.
- Átgondolom.- bólogatott.- Mikor vehetem le?
- Mindjárt.- néztem az órára.- De ne zuhanyozz le azonnal. Várj egy kicsit.
- Jó, noona.
Kivártuk az időt, aztán levettük róla a jeges pakolást.
- Megyek, pihenek vacsora előtt. Mégegyszer köszi.- felkapta a táskáját és felment.
- Én viszont lezuhanyoznék most. Megmosod a hátam?- húzott magához a szerelmem egy kéjenc mosollyal. Megnyaltam az ajkam... hmmm. Beletúrtam a hajába.
- Ó, Jiminie... nem csak azt...- sóhajtottam az ajkára, mielőtt megcsókoltam.