Szerelmem I.

107.rész(+18)

Lilla POV

Lent maradtam a srácokkal.
- Nos, ez... szar ügy.- jegyezte meg Suga.
- Igen, az.- mondtam.
- Milyen állapotban van? Beszéltetek?- kérdezte Jin.
- Igen. Szomorú. Nem fél vagy ilyesmi, mert tudja, hogy Kim-nim meg a cég mindent meg fog tenni. És persze, bár ott a lehetőség, de azért valljuk be, a legtöbbször ezek csak üres fenyegetések. Csak hát megint bántják.
- Igen.- húzta a száját Namjoon.
- Azt mondta, nem akar menni.- játszottam az ujjaimmal.- De muszáj... mert nem akar csalódást okozni senkinek.
Mind felsóhajtottak egyszerre. Ők is tudják milyen.
- Namjoon-ah, jobb, ha tudod, hogy azt mondtam neki, nem kell állandóan vigyorognia. Ha szomorú, legyen szomorú. Ha elfojtja, az nem tesz jót. Nincs a toppon, ezt mindenkinek el kell fogadnia. A cégnek is.- szögeztem le.
- Ez nem is kérdés.- bólogatott.
- Jó. Nem vagytok éhesek?- álltam fel.- Van egy csomó minden.- emeltem fel a táskát.
- Mi minden?- kérdezte Jin. Láttam, hogy Jungkook szeme is megcsillan,
- Minden, amit Jiminie szeret. Ha jó, akkor megmelegítem, aztán ehettek.
- Még szép, hogy jó.- grimaszolt Jin.
- Oké, szólok, amikor kész.
Kimentem a konyhába és kipakoltam. Egyedül akartam maradni. Persze Suga utánam jött.
- Te hogy vagy?- nézett figyelmesen.
- Gondolhatod.- sóhajtottam.- Ha nem kéne a rohadt vízum, már lefoglaltam volna a repülőjegyet, hogy mehessek vele.- hajtottam le a fejem, hogy ne lássa, hogy könnyezem.- Miért bántják állandóan?
- Nem tudom.- odajött és átölelt.- Miért bántanak egyáltalán bárkit is?
- Rohadt jó kérdés. Figyelj oda rá, rendben? Tudom, hogy amúgy is...- na itt már zokogtam.
- Cssss, minden rendben lesz.- próbált vigasztalni. Pár percig sírtam, majd lassan lenyugodtam.
- Köszönöm.- mondtam, amikor már tudtam beszélni.
- Nincs mit. Mosd meg az arcod.- simogatta a vállam. Hideg vízzel alaposan leöblítettem.
- Na milyen?- kérdeztem odafordulva hozzá. Sok jóra nem számítottam.
- Olyan, amilyennek gondolod.- grimaszolt.
- Akkor szörnyű.
- Azt nem mondanám, de látszik, hogy sírtál. Ennyi.
- Jagiya?- lépett be Jiminie.- Sírtál, igaz?- jött oda és azonnal átölelt. Suga otthagyott bennünket kettesben.
- Egy kicsit.- bújtam a nyakába.
- Jaj, jagiya...- simogatta a hajam.
- Ez barátnői előjog. Sírhatok, ha megfenyegetik a szerelmemet. Benne van a kézikönyvben.- dünnyögtem a bőrébe.- Sikerült megnyugtatni a szüleidet?- emeltem fel a fejem.
- Igen, azt hiszem valamennyire sikerült.- két kézbe fogta az arcomat.- Beszélgettem kicsit anyával. Azt mondta jó lánynak tűnsz, szóval megpuhítja apát mire hazalátogatok.- adott egy puszit.- Gyere ide!- húzott vissza a karjaiba. Összeölelkezve álltunk pár percet. Ezer dolgot akartam mondani neki, de nem jöttek ki a számon. Nem akartam belekezdeni, mert az utolsó mondatom az lett volna, hogy ne menjen. Maradjon itthon velem. És sajnos ez lehetetlen. Bassza meg, még itt van, de már most hiányzik. Lágyan simogatott.
- Nem fogok tudni aludni nélküled. Az illatod nélkül.- fúrta a fejét a nyakamba.- Mindjárt sírok. Megint.- suttogta.- Istenem, annyira fogsz hiányozni...- elcsuklott a hangja.
- Te is nekem.- gombóc volt az én torkomban is.
- Meg akartalak kérni, hogy kísérj ki a reptérre, de... nem tudnék elmenni, ha ott lennél.
- Az előbb azért nem szólaltam meg, mert féltem, hogy könyörögni kezdek, hogy ne menj.- suttogtam.
- Ugye itt leszel... ugye még az enyém leszel?- felemelte a fejét és a szemembe nézett.
- Csak a tiéd. Most és mindörökké.- két kézbe fogtam az arcát és megcsókoltam. Megpuszilta a homlokomat utána.
- Gyere, jagi, etessük meg az éhenkórászokat. Segítesz utána csomagolni?- sóhajtotta. Legurult egy könnycsepp, neki is és nekem is.
- Persze.- megtöröltem az arcát és a sajátomat. Megmelegítettünk mindent, aztán szóltunk a többieknek, hogy jöhetnek. Leültünk enni, de csak pár falat ment le a torkomon. Jiminie-nek is. Kérdezgettek, válaszoltunk. Jiminie megmutatta a fényképezőgépet, amit kapott. Visszaült mellém. Adtam egy puszit az arcára. Átkarolta a vállamat. Megszólalt Namjoon telefonja. Felvette.
- Sejin-nim?... Igen...- hallgatta a hívót. Az arcán nem látszott semmi érzelem, de a gyomrom összeszorult. Valami baj van.- Értem.- lerakta. Megköszörülte a torkát.
- Mi történt?- kérdezte Jin.
- Ezt nem hiszem el...- mormogta és csak nézett maga elé.
- Mondd már!- sürgette Suga.
- Még egy tagot megfenyegettek.- bökte ki. Rámeredtünk.
- Kit?- kérdezte Hobi.
- Téged, hyung.- nézett rá a leader szomorúan.
- Ó, hogy az a...- pattant fel Suga. Jiminie kiszorította belőlem a szuszt. Seoyun-ah könnyes szemekkel bújt oda Hobi-hoz. Átkarolta.
- Nem lesz semmi baj, jagiya.- mondta elcsukló hangon.
Jin hátradöntötte a fejét és hangosan felmordult.
- Ez hihetelen, bassza meg!
Jungkook-ah is újból sírt. Igazándiból mindannyian. Aztán eszembe jutott, mit szoktak mondani otthon. A baj mindig hármasával jön. Tae, Jiminie, Hobi.
A rohadt kurva életbe!!!