Szerelmem I.

78.rész(+16)

Lilla POV

- Melyiket vállalod? Félig vagy teljesen?- kérdeztem Jin-t.
- Csináld te a félig átsütöttet.- gondolkodott el.
- Oké. Azt hiszem már elég melegek a serpenyők. Ülj le nyugodtan enni, szerelmem!- adtam egy puszit a szájára.
- És te?
- Eszek menet közben.- simogattam meg az arcát, aztán a tűzhelyhez mentem.
- Tessék, itt a vaj.- adta a kezembe Jin, miután levágott annyit, amennyi neki kellett.
- Köszönöm.- levágtam én is egy darabot és a serpenyőbe dobtam.- Kakukkfű?- Jin már adta is a kezembe.- Tessék, itt a bors.- nyújtottam neki én meg azt. Beraktuk a húsokat mindketten és a tányérunkért nyúltunk.
- Nagyon megy ez nektek.- nézett nagy szemekkel Jimin.
- Már beleszoktunk. Az elején mindig összeütköztünk meg kigáncsoltuk egymást.- nevettem és bekaptam egy gombócot.
- Pontosabban a kedves barátnőd gáncsolt ki engem. Mert mindent egyedül akart csinálni. Aztán kitaláltuk ezt a rendszert.- kapott be egy gombócot ő is.
- Egyél, szerelmem!- mosolyogtam rá. Elővettem a mustárt és a tejszínt.
- Ugye beraktad...- nézett rám Jin.
- Igen, be.
- Mit?- kérdezte Jimin.
- A tányérokat a melegítőbe. A steak-et nem szabad hideg tányérra rakni. Még 2 perc neked, én fordítok.- megfordítottam a húsokat és bedobtam még egy darab vajat, majd locsolgatni kezdtem. Aztán bekaptam egy tteok-ot a levesből. Jelzett a sütő. Odamentem és bekukkantottam.- Kell még 5 perc nekik.- gyorsan be is állítottam.- Konyharuha.- nyújtottam hátra a kezem. Jin már adta is. Olajozott gépezet. Kivettem 4 tányért a melegítőből. Leraktam a pultra őket, egyesével és visszaadtam a konyharuhát Jin-nek. Még egy locsolás, aztán tettem is őket a tányérra. Közben ő is megfordította a húsokat. Elkezdtem a szószt csinálni.
- Úgy látom lett egy rajongónk.- jegyezte meg Jin mosolyogva, amikor látta, hogy Jimin széles vigyorral bámul minket.
- Ha úgy táncolnánk meg énekelnénk ahogy szoktunk, már rég kimenekült volna. Megkóstolod?- nyújtottam a kanalat Jimin felé. Jött is mosolyogva.
- Akkor is rajongó lennék. Legfeljebb befognám a fülem.- grimaszolt.- Finom.- mondta miután megkóstolta.
- Elég borsos?
- Igen, jagiya. Tökéletes.
Közben Jin is kiszedte a húsokat. Elosztottam a szószt a kis edénykékbe.
- Ti vigyétek azokat én viszem ezeket.- mutattam az előttem lévőkre. Jin fel is kapott 2 tányért és Jimin is.
- Mindjárt jövök és segítek, jagi.- nézett vissza rám, de elkerekedett a szeme.
- Nem kell, megvagyok. De köszönöm.- már felvettem a 4 tányért. 3 az egyik kezemben, a negyedik a másikban.- Régi pincérfogás. Menj, mert leesnek!
- Ó...oké.- indult meg. Közben megint csipogott a sütő. Bevittük a tányérokat és leraktuk mindenki elé.
- Egy perc és jövök!- adtam egy puszit Jimin hajára és visszamentem a konyhába. Kinyitottam a sütőt és kiakartam venni a tepsit, de megéreztem két kart a derekamon. Nekidőltem.
- Igen, szerelmem?- kérdeztem.
- Csak jöttem segíteni. Miért nem szóltál? Nincs szükséged a kuktádra?- szinte hallottam ahogy lebiggyeszti a száját.
- Hogyne lenne szükségem rád!- megfordultam a karjaiban.
- Vigyázz, meg ne égesd magad!- húzott odébb.
- Köszönöm- adtam egy puszit a szájára.
- Tetszik, amikor így fel van fogva a hajad.- simított végig a nyakamon az egyik kezével.- Könnyen hozzáférek a nyakadhoz.- ráhajolt és végighúzta rajta a száját.- Nagyon csinos kis nyakacska...- csókolgatta, én meg csak nyöszörögni tudtam.- De ki fog hűlni a steak...- emelte fel a fejét és nyomott egy puszit a számra.- Vegyük ki a kekszeket és menjünk enni, jó?
- Jó.- sóhajtottam. Az ujjaimmal megigazítottam a haját. Észre se vettem, hogy összekócoltam.
- Kiveszem a tepsiket, te meg hozz egy tányért!- utasított és kaptam egy orrpuszit. Felvette a földről a sütőkesztyűt, amit leejtettem és kivette az első sütőlapot. Gyorsan hoztam egy tányért és átpakoltam. Aztán hozta a másikat is és azt már ketten csináltuk. Mikor végeztünk, kézenfogva visszamentünk vacsorázni.
- Azt hittük már vissza se jöttök.- mosolygott Suga ránk.
- Csak ki kellett venni a sütőből a sütit. De már itt is vagyunk.- feleltem, miközben elhelyezkedtünk. Aztán Namjoon-hoz fordultam.
- Namjoon-ah, beszéltél Jackson-nal? Mi volt a party-n?
- Sikerült elérnem, igen. Minden rendben volt. A többi csapat kérdezősködött, hogy mi volt ez az egész, ők pedig elmondták a sztorit, amit megbeszéltünk. Haemin-ék is ott voltak, de egy félóra-óra után leléptek. Senki sem állt velük szóba.- vigyorgott. Jimin közben a combomat simogatta, én meg az övét.
- Jó. Mi a jövő heti program?- elkezdtem felvágni a húst. Tényleg ki fog hűlni.
- Próba, próba, próba. Aztán még egy kis próba.- grimaszolt.- Muszáj, mert amint visszajöttünk Amerikából jön a comeback. A vasárnap szabad lesz. Részben.- bökte oda mielőtt ujjongani kezdtek volna. Mind rámeredtünk.
- Részben?- kérdezte meghökkenve Tae.
- Igen. Este 8-kor megy a gépünk.- mind lekókadtak. Jimin megszorította a combomat. Namjoon folytatta.
- Muszáj, sajnos, mert 11 óra az út és az időeltolódást is bele kell kalkulálni. Koreai idő szerint reggel 7-re érünk oda, de ott már délután 2 óra lesz. Aztán beindul a daráló. Interjú interjú hátán, tartalmat is kell forgatnunk a klip- és albumpremierhez. Díjátadó. Utána jövünk haza.
- Tényleg, Namjoon-ah, el ne felejtsük: Jungkookie nem ihat majd. Noona-nak jutott eszébe. Mármint Amerikában.- mondta neki Jin.
- Ne már!- hördült fel Jungkook.
- De már, Jungkook-ah. Ott 21 év a korhatár az ivásra.- mondtam neki.
- Majd itthon is megünnepeljük és ihatsz.- szúrta oda Suga.
- Biztos, hogy ünnepelni fogunk?- grimaszolt Namjoon.
- Biztos. Ha mást nem, akkor azt, hogy itthon vagyunk.- grimaszolt vissza.
- Namjoon-ah, nyerni fogtok. És ha nem lennének annyira megijedve tőletek, akkor több díjra is jelölnének. És meg is nyernétek. De hát ez a BILLBOARD és Amerika.
- Megijedve? Tőlünk?- lepődött meg Hobi.
- Igen. Gondolj bele: ülnek ezek a középkorú, fehér üzletemberek az irodájukban és azt látják, hogy mindenki megvan őrülve egy együttesért, amelyik nem amerikai, sőt még csak nem is angol-ajkú. Szépek vagytok, fiatalok, tehetségesek és olyan masszív rajongótáborotok van, amilyet kevés együttes tudhatott maga mögött a történelem során. Ők meg csak ülnek és nem értik. Hogy lehet ez? Tudják, hogy kell egy szeletet adniuk a tortából. Hát adnak. Egy kicsit. De én hiszek benne, hogy szép lassan az egész torta a tiétek lesz. Ezt már Namjoon-ah-val kiveséztük párszor, de ő túl udvarias meg szerény. 
- Tudom, hogy igazad van, de azt is kiveséztük, hogy nincs mit tennünk, mert idegenek vagyunk ott. Az ő játékukat kell játszanunk.- mondta komolyan Namjoon.
- Most még.- szúrtam oda.- Legnagyobb sajnálatomra. Mert ilyenekkel kell jópofiznotok, mint ez az ELLEN. Meg a hozzá hasonlók, akik annyira el vannak szállva maguktól, hogy nem képesek normális kérdéseket feltenni. Persze- tettem fel a kezem, amikor láttam, hogy tiltakozna- vannak kivételek. Tudom én is. Csak sajnos kevesen vannak.
- Nem ismernek bennünket.- mondta Namjoon.
- És ez kifogás?- háborodtam fel.- Ha profinak tartják magukat, akkor viselkedjenek is úgy. Ott az internet, keressenek rátok. Kutassanak, informálódjanak. Nem olyan nehéz megjegyezni 7 arcot meg a hozzá tartozó nevet.- puffogtam.
- Jól van, jagiya, ne húzd fel magad!- csitított Jiminie.- Nem Namjoon-hyung hibája...- simogatta meg az oldalam.
- Tudom én is.- mosolyogtam rá.- Csak beszélgetünk. De akkor is igazságtalan, hogy nem értékelnek... hogy nem tisztelnek benneteket.
- Majd fognak.- mondta komolyan Suga.
- Igen, majd fognak. De nem ronthatunk ajtóstul a házba.- jegyezte meg Namjoon.- Egyelőre még el kell fogadnunk minden megkeresést, mert minden meghívás ingyen reklám. És mi- mutatott körbe- akkor is megadjuk a tiszteletet, ha ők nem is.
- Tudom, tudom. A rajongók meg értékelnek. Jó, csak... mindegy- legyintettem.- Kár a szóért. Megbeszéltük, már többször is.- mosolyogtam Namjoon-ra.- Mindenki végzett?- néztem körbe. A tányérok üresek voltak.
- Igen.- álltak fel.- Köszönjük a vacsorát.
- Nincs mit. Mindenki felmenekül? Vagy megyünk a nappaliba? Mikor kell kelnetek holnap?- kérdeztem Nam-tól.
- 8-kor. 10-re bent kell lennünk.- válaszolt.
- Én kérek egy kávét, ha ezért kérdezted.- vigyorgott Suga.
- Én meg kekszet.- nyuszimosolygott Jungkook. Jin-ből meg Jiminie-ből majd kitört a nevetés.
- Oké, elpakolok és viszem.- adtam egy puszit Jimin-nek és felálltam összeszedni a tányérokat. Jimin is felállt és segített.
- Köszönöm, szerelmem.- adtam neki még egyet mikor behordtunk mindent a konyhába. El kezdtem bepakolni a mosogatógépbe. Ő meg beindította a kávéfőzőt. Elvett egy sütit.
- Hmmm... finom.- ette jóízűen.- Megkóstolod?- kérdezte.
- Igen.- becsuktam a mosogatógép ajtaját és odamentem hozzá. Átkaroltam a derekát, a számhoz tartotta a kekszet, de mielőtt beleharaphattam volna, elhúzta. Lebigyesztettem a szám. Újra odatartotta egy szemtelen mosollyal. Kinyitottam a szám, de újra elhúzta. Összehúztam a szemem és belecsíptem a fenekébe.
- Aú! Adom már, adom!- nevetett. Kinyitottam a szám újra, de láttam, hogy megvillan a szeme. Az utolsó pillanatban megint elhúzta, de most megcsókolt. Édes, citromos, Jimin-ízű volt a csókja. Hmmm. Ínycsiklandó.
- Nagyon fincsi.- nyögtem az ajkára csókolózás közben.
- Szerintem is.- duruzsolta vissza.
- Szeretlek- ziháltam a csók után.
- Én is téged- zihált ő is.
Lassan levegőhöz jutottunk.
- Szerintem már kihűlt a kávé.- mondtam.
- Szerintem meg már felment mindenki.- heherészett.
- Nincs olyan szerencsénk. Kinézel?- érintettem az orrom az övéhez.- Várj, a hajad!- kuncogva megigazítottam, mert már indult volna. Utána kinézett.
- Á, itt van még mindenki!- mondta hangosan.
- Igen, itt.- hallottam Suga hangját.- Még szerencse, hogy a jeges kávét szeretem.- hallottam a grimaszt a hangján. Elvörösödve megcsináltam. Jiminie visszajött és együtt összeraktuk a tálcát.
- Már itt is vagyunk.- masírozott ki Jimin, én utána a sütis tányérral a kezemben.
- Sütiiii!- ujjongott Jungkook.
- Jungkook-ah, fogd be az orrod és nyisd ki a szád!- utasítottam.
Rögtön engedelmeskedett. Hiába, a kor hatalma. Beraktam egy kekszet a szájába. Kacsintottam egyet a többiekre. Jin és Jimin csak csóválták a fejüket.
- Rágj!- újabb utasítás.- Na, milyen?- kérdeztem.
- Hmmm.... finom...- mondta tele szájjal.
- Elengedheted az orrod. Még mindig ízlik?
- Hmmm... igen... de mi ez? Ez az íz?- de már nyúlt is egy másikért.
- Citrom.- válaszoltam.
- Citrom?- megállt a keze.- De én nem szeretem...
- Az előbb azt mondtad finom. Csak azt hiszed, hogy nem szereted. Na, vegyél még egyet.- unszoltam.
Vett. Nézegette, de aztán vállat vont és beleharapott. Elgondolkodva rágott, ízlelgette, de aztán elmosolyodott. Mindenkinek körbekínáltam a tányért.
- Noona, ezt meg, hogy a fenébe csináltad?- kérdezte Jin, de közben végig Jungkook-ot figyelte. Leültem Jimin mellé, pontosabban a karjaiba.
- Boszorkány vagyok, már megmondtam.
- Noona, most komolyan...- mondta Namjoon.
- Egyszer láttam egy dokumentumfilm-sorozatot az emberi érzékelésről. Az egyik rész a szaglásról szólt.- vettem egy kekszet és megszimatoltam.- Szóval a szaglás nagyon összetett. És az agyunk nagyon sok emléket és érzést köt össze szagokkal. Ezért van, hogy a kisbabák megnyugszanak, ha megérzik az anyukájuk illatát. Vagy ha teszem föl gyerekkorodban történt veled valami rossz, amikor citromot ettél, akkor az agyad arra utasít, hogy undorodj. Mert a citrom valami negatív emléket hordoz. De az agyat ki lehet cselezni, ha kiiktatod szaglásod.- beleharaptam a kekszbe. Csendben falatoztam, de ezek meg csak leesett állal néztek hol rám, hol Jungkook-ra, ahogy a kekszet ettük.
- Srácok- nyeltem le a falatot- nem az én felfedezésem. Csak megjegyeztem. Valószínűleg te is ilyesmi miatt nem eszel tengeri herkentyűket.- néztem Namjoon-ra és bekaptam a maradék kekszet. Jimin medveölelésbe fogott és össze-vissza puszilgatott.
- Hihetetlen vagy- súgta a fülembe, aztán belecuppantott.
- Aish, te!- csaptam a vállára.- Hihetelen és most már süket is!- a fülemet simogattam, hogy abba maradjon a csengés. Méltatlankodva néztem rá.
- Szeretlek- cukin csücsörített. Rohadtul látszott rajta, hogy nem bánja.
- Nem hallom- mutogattam a fülemre vigyorogva. Persze, hogy hallottam.
- Jagiya, a másik füleddel semmi gond.- ingatta a fejét.
- Hogy mondod? Hah?- figuráztam tovább tölcsért formázva a kezemből a fülemre.
- Te akartad...- ördögi vigyor terült el az arcán és megéreztem, hogy a keze az oldalamra siklik.
- Neeee... én is szeretlek!- de már kiabáltam, mert kegyetlenül elkezdett csiklandozni.- Jiminieee! Fejezd beeee! Szeretleeek!
Végül megkegyelmezett. Kifulladva csóváltam a fejem.
- Örülhetsz, most már a többiek is megsüketültek.- adtam egy puszit az arcára.
- Az biztos.- dörgölte mindkét fülét Suga.- Ha ezt tudom, akkor lehozom a fülhallgatót.- grimaszolt.
- Én is.- fogta Namjoon is a füleit.- Délután is...- kezdte volna, de elpirult. Hát igen, ha Jungkook-ah hallotta, akkor a többiek is. Elvörösödtem én is. Jiminie a nyakába húzta a fejem.
- Csiklandós.- vonta meg kicsit a vállát.
- Aha. Az. Csiklandós.- hallottam Suga gunyoros hangját. Kinyitottam az egyik szemem és meglestem.
Vigyorgott, mint a fakutya.
- Ja, Jimin-ssi már mondta.- vett még egy kekszet Jungkook ártatlan, gyanútlan arccal és ette, mint egy kis nyuszi.- Noona... eff... ténfflehg... nafdgyon finom.- mormogta tele szájjal.
Fulladoztunk a nevetéstől.