Szerelmem I.

25.rész

Lilla POV

Már indultam volna kifelé, amikor bejött Suga.
- Van még kávé?-  kérdezte.
- Persze, gondoltam, hogy szükséged lesz rá. Mész vissza a stúdióba, hmm?- neki is álltam csinálni a kedvencét.
- Igen, jön Namjoon is. Neki is csinálnál egyet, légyszíves? Van egy dal, amin dolgozunk a következő albumra. Kicsit megakadtunk, de most megjött az ihlet. Sokat várunk tőle.
- Biztos nagy durranás lesz. Figyelj, a poéntól eltekintve szerinted lejött nekik, hogy mit akartam mondani?
- Le. De ezt hajtogatjuk mi is állandóan. Hogy nem kell foglalkozni az ilyen kommentekkel.
- Tényleg nem. Olyan jók azok a képek meg a videók. Jin abban a piros ruhában...basszus, rendesen irigy vagyok rá. Meg szerintem még egy pár millió másik nő is. Te meg mint Min YoonJi. Ahogy lepattintottad őket!- intettem kifelé nevetve.- Mondjuk elég bénák voltak, csak el ne áruld nekik.
- Hát ja.- nevetett.- Szívtam is a vérüket utána.- közben kész lett a két kávé. Odaadtam neki.
- Megyek is. Jó éjszakát, ha nem találkoznánk!
- Jó éjt!- köszöntem el tőle a nappaliban. Már csak Hobi volt ott.
- Többiek?- kérdeztem.
- Jin felment játszani a maknae-kal.
- Filmezünk?- bólintott.- Akkor válassz valamit, nekem mindegy.
Elindított valami kdrama-t. Elfeküdtünk és néztük, de szomorúnak tűnt. 10 perc után már nem bírtam.
- Napsugaram, mi a baj?
- Semmi.
- Valami van. Mindig pörögsz, most meg mintha kimerült volna az elem. Történt valami?
- Noona, miért pont Jimin tetszik neked?
Felültem. Mi a franc? Ránéztem elkerekedett szemmel.
- Hobi...- nem akarom megbántani vagy ilyesmi, de ha másként néz rám, mint barát, az még gond lehet.
- Noona, nyugodj le.- vigyorodott el.- Nem azért kérdezem. Csak...- komolyodott el újra.- Tetszik valaki. Nagyon szép és kedves. De nem tudom, hogy ő is viszonozza- e. Szoktunk beszélgetni, de mindig vannak körülöttünk és így...szóval, tudod, másként viselkedik mindenki. Honnan tudhatnám, hogy ő is úgy gondol rám? Hogy nem csak úgy, mint egy ismerős.- biggyesztette le a száját.
- Hmmm. Bent? A cégnél? Ott ismerted meg?
- Igen. Az egyik stylistunk. Seoyun- ah.
- Aham.
- Nagyon tetszik. Már rég nem volt ilyen. Próbáltam elfojtani magamban, hogy lehetetlen meg minden, de nem megy.- felült ő is és a földet nézte.- De amikor rámmosolyog akkor kiröppen minden a fejemből. Ő viszont olyan összeszedettnek tűnik. Mondom, szoktunk beszélgetni, de csak általánosságokról. Honnan tudhatnám, hogy én is tetszem neki?
- Szoktál neki bókolni?
- Persze. Nagyon tehetséges, jó a szeme a részletekhez és ért is ahhoz amit csinál.
Az égnek emeltem a szemem.
- Hobi- ya, mondtad már neki, hogy szép a szeme vagy hogy nagyon csinos? Abból, hogy azt mondod neki milyen nagyon ügyes meg tehetséges, az a szegény lány nem tudhatja, hogy tetszik neked. Küldened kell valami jelzést. Nektek dolgozik. Kényes helyzet. Lehet úgy van vele, hogy neked ő csak egy alkalmazott. És ennyi.
- Jó, de hogy? Mindig van ott valaki.
- És? Nem mindig 10 centire vannak. Mond halkan, de mondj valamit! Aztán majd a reakciójából látod, hogy mit szól.
- És ha nem szól semmit? Vagy ha felháborodik?
-  Miért háborodna fel? Nem azt fogod kérni, hogy mutassa meg a bugyiját! Csak dícsérd meg, hogy mit tudom én, jól áll neki ez a szín. Flörtölj. Mond, hogy ezentúl ez lesz a kedvenc színed. Ha elpirul, nyert ügyed van.
- És ha nem?
- Akkor legalább tudni fogod. Bár az is lehet, hogy nem pirulós fajta. De valamit reagálni fog. És nem lesz ez a bizonytalanság.
- Igazad lehet.- láttam, hogy elgondolkodik, de még mindig bizonytalan kicsit.
- Hobi- ya, miért kérdezted, hogy miért pont...?- basszus, most már a nevét se bírom kimondani?
- Hát, amiért Tae is ki volt akadva azon a poszton.- húzta el a száját.- Hogy nem tartanak bennünket elég férfiasnak. Csak kíváncsi voltam, hogy mi fogott meg benne. Mitől látod benne a pasit?
- Napsugaram, én mindannyiótokban látom a pasit. Csak ő... nem is tudom. Min áll vagy bukik ki tetszik? Ezt csak érzed. Ahogy te is ezzel a lánnyal. Jóképű vagy, fitt, ápolt. Álompasi. Ne légy ilyen kishitű. De ha ő nem így gondolja, akkor majd lesz valaki más aki értékel. Viszont ha meg se próbálod, akkor az nem az ő hibája.
- Ez rád is áll akkor. Te meg fogod próbálni?
- Nem, napsugaram. Bármit is mondj, a helyzetünk nem ugyanaz. A történtek után én annak is örülök, ha béke lesz. Ezt mondtam Namjoonnak is. Egyébként  jól láttam, hogy kezdenek rendeződni a dolgok köztetek?- mosolyogva bólogatott.- Ez jó, örülök. Na gyere, nézzük tovább a filmet!- visszadőltem.
- Rendben.- dőlt vissza ő is.- Látom, nem akarsz róla beszélni. Nem erőltetem.
- És még tapintatos is. Mondom, álompasi vagy.- mosolyogtam rá.
- Köszi. - adott egy puszit. Aztán belemélyedtünk újra a filmbe.
Mire véget ért éhes lettem.
- Nem kérsz ramyeont? Nem is vacsoráztunk, csak a gofrit.- fordultam hozzá.
- Hát talán egy kicsit.
- Megkérdeznéd a többieket is?
- Hogyne.
Bementem a konyhába. Elővettem mindent. Visszajött.
- Mindenki kér, de mi hárman majd lent eszünk Sugával meg Nammal. Segítek megcsinálni, aztán leviszem. A srácok meg majd jönnek, csak befejezik a játékot.
- Oké. Akkor lássunk neki.
Mire kész lettünk Tae és Jk lejött.
- Jin és Jimin?- néztem rájuk kérdőn.
- Nemsoká jönnek.
- Rendben. Szedjetek nyugodtan, van elég.
Én is szedtem és leültem velük enni. Elmesélték, hogy szivatták egymást a játékban. Játszottak az étellel, egymással, velem. Határozottan jobb volt a kedvük. Kis idő múlva megérkezett a másik kettő. Mosolyogtak, de mindkettejük szeme kicsit duzzadt volt. Mintha nemrég sírtak volna.
- Van még?- kérdezte Jin.
- Hogyne lenne, Hobival jó nagy adagot csináltunk. Gyertek, egyetek!- invitáltam őket mosolyogva. Jimin mintha zavarban  lenne, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert én sem tudtam, hogy álljak hozzá. Hogy viselkedjek. Majd kialakul, remélem legalábbis. Át akartam adni a helyem neki Tae mellett. Felálltam, de Tae elkapta a jobb kezem.
- Nézd, Jimin-ssi, szerintem noona keze kisebb mint a tiéd!- felemelkedett elkapta az ő bal kezét is és összerakta a tenyerünk. Tényleg kisebb volt. Minden ujjam, még a kisujjam is, fél centivel rövidebb volt.
- Eddig észre se vettem!- vigyorgott V. Puha volt a keze és meleg. Az enyém meg persze elkezdett izzadni. Basszus!
- Mindennap tanulhatunk valami újat- elhúztam a kezem. Szerencsére V nem fogta szorosan ezért nem kellett rángatnom.- Biztos nem az enyém az első, ami kisebb.
- Nem, de nem voltak túl sokan.- Jimin leült a helyemre, én meg megálltam az asztal mellett.
- Hát én így születtem- mosolyogtam, szerintem kicsit erőltetten- a lábam is csak 37-es. Nem élek nagy lábon, mint egyesek.- mutattam körbe rájuk. Aztán Jinhez fordultam.- Mondott valamit Namjoon-ah a holnapról? Próbáltok mielőtt mentek?
- Igen, egyszer végigmegyünk mindenen. Biztos nem jössz velünk?
- Nem, menjetek csak ti. Én majd olvasgatok, filmet nézek vagy alszom. Ti meg eltöltötök egy kis időt családi körben. Jót fog tenni.- megveregettem a vállát.- Mikor kell kelnetek?
- 8- kor. Délután 2- re megyünk Namjoon-ah családjához. 6 felé jövünk.
- Rendben. Megyek lefekszem. Jó éjszakát!- intettem búcsút nekik. Ők is jó éjt kívántak. Már majdnem becsuktam az ajtót, amikor egy kéz megállította. Jimin volt.