Szerelmem I.

96.rész

Lilla POV

Mosolyogva ébredtem a karjaiban. Pár percig csak néztem a békésen szuszogó arcát. Gyönyörködtem benne. Az én gyönyörűszép szerelmem. Nem tudtam megállni, hogy ne nyomjak egy apró puszit a pofijára. Óvatosan kimásztam mellőle és a fürdőbe osontam. Ruhát persze elfelejtettem vinni. Hurrá, Lilla, ügyes vagy! A rutin után kimentem és a komódból előkaptam pár ruhadarabot. Felöltöztem, próbáltam csendesen és sikerült. Nem kelt fel. A konyhában megcsináltam a kávémat és előkészítettem a reggelit. Csináltam egy kávét Yoongi-nak és lementem a stúdióba.
- Jó reggelt!- keltegettem.
- Noona... nem akarok.- fordult volna a bal oldalára, de fájdalmasan felnyögött. Megdörgölte az arcát.
- Megint fáj?- kérdeztem aggódva.
- Persze. Jön a meleg. Olyankor mindig.- felült a segítségemmel. A kezébe adtam a kávét.
- Vettem új szalagokat. Majd leragasztjuk.- mondtam neki, amíg kortyolta.- De kímélned kéne magad. Nem hagyhatod ki a próbát?
- Nem.- rázta a fejét.- Noona, mindannyiunknak fáj valamije. Majd elmúlik.
- Azért megnézethetnéd. Egy orvossal. Én szívesen ápolgatlak, de azért egy szakértő vélemény nem ártana.- paskoltam meg a jó vállát.
- Majd meglátom. De azért köszönöm.- mosolygott.
- Nincs mit. Megyek felébresztem Jiminie-t aztán a többieket is.- álltam föl.
- Jövök én is.- tápászkodott, de elsőre nem ment neki. Felhúztam.- Köszönöm. Tényleg megragasztod majd? Jimin-ah...- húzta a száját.
- Mi van vele?- néztem várakozón.
- Mérges lesz.
- Miért is?- csodálkoztam.
- Elég féltékeny.- grimaszolt.
- Yoongi-ya, a barátom vagy és fájdalmaid vannak. Az ő barátja... illetve testvére is vagy. Eddig se tapogattalak, hanem ápoltalak. Ezt ő is meg fogja érteni. Lezuhanyzol, megreggelizel aztán megcsinálom.- jelentettem ki, ahogy mentünk fel a lépcsőn.
- Jó. De itt csináljuk a nappaliban, mert aztán én leszek összezárva vele egész nap.
- Ha neked jó, nekem jó.- vontam meg a vállam.- Akkor a reggeli után.
- Oké.- szólt vissza ahogy ment fel.
Bementem a konyhába, csináltam egy friss kávét Jiminie-nek és a szobámba mentem.
- Jó reggelt!- simogattam meg az arcát.
- Jó reggelt!- mondta csukott szemmel.- Hol a jóreggelt-puszim?- csücsörített. Megpuszilgattam jó alaposan.
- Mennyi az idő?- kérdezte, amikor már mellette feküdtem a paplan alatt, mert persze behúzott alá és átölelt.
- Ha jól saccolom, akkor 10 perc múlva 8.- adtam egy puszit a nyakára.
- Rendben. 10 perc ölelkezés jön.- szuszogott a hajamba.- Fel kell töltődnöm a napra.- húzott szorosan magához.
- Simogathatlak?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudod levenni a kezed rólam, mi?- incselkedett.
- Nem. Talán probléma?- támasztottam meg az állam a mellkasán és a szemébe néztem.
- Nem, jagiya, egyáltalán nem.- megsimogatta az arcomat.
- Szeretlek.- megnyomtam az orrát.
- Én is szeretlek téged.- édesen mosolygott. Az érintésről jut eszembe...
- Jiminie...- hú, hogy mondjam, hogy ne legyen a plafonon? Mert azért én is kicsit tartottam attól, hogy fog reagálni.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Reggeli után segítenem kell Suga-nak. Megint fáj a válla.
- Igen, tudom. Tegnap nem mondta, de már látszott a próbán, hogy nem úgy mozog, ahogy szokott. De miben segítesz neki?- nézett kérdőn.
- Én szoktam leragasztani neki.
Elkerekedett a szeme.
- Azt hittem, hogy valamelyik hyung szokta.
- Úgy is volt, de a húgom régen kosarazott és nekem jobban megy.
- És miért kellett ezt bejelenteni?- kuncogott.
- Fél, hogy féltékeny leszel. Mert ahhoz, hogy feltehessem a szalagokat le kell vetkőznie.
- Értem.- nem tűnt mérgesnek.
- Azt mondta csináljuk a nappaliban, hogy...
Elnevette magát.
- Tényleg félhet, ha saját magától ledobja a pólót a nappali közepén. Azzal szoktuk szívni a vérét, hogy még zuhanyozni is ruhában megy.- törölgette a szemét.- Semmi gond, jagiya. Ha gondolod segítek. Én is tudom, hogy kell felrakni őket.- biccentett.
- Az jó lenne, köszönöm.- adtam egy puszit a szájára. Aztán még egyet.- Szeretlek. Ugye tudod? Nagyon-nagyon szeretlek.- túrtam bele a hajába. Feljebb tornásztam magam és pillepuszikat hintettem mindenhova. Az arcára, a nyakára, a vállára. Két puszi között bókokat mormoltam a bőrébe. - Csodálatos vagy. Kedves. Aranyos. Gyönyörű. Kívül-belül. Egy angyal.
- Az te vagy. Az angyalom.- simított végig a hátamon fel a tarkómra.- A világom.- lehúzta a fejem és megcsókolt.- Szeretlek.- szorosan megölelt a csók után. Feküdtünk egy pár percig még csendben. Simogattam a haját lágyan.
- Asszem idő van.- súgtam a fejére.
- Igen.- sóhajtott.- Szólít a természet is.- mosolygott.- Menjünk, jagiya!
Lemásztam róla és ő is kikelt.
- Tessék!- nyomtam a kezébe a bögrét.- Lehet, hogy már kihűlt. Ha gondolod csinálok frisset.
- Nem, még langyos.- kortyolt bele.- Jó lesz, jagi. Köszönöm.
Kézenfogva felmentünk az emeletre.
- Nemsoká jövök.- nyomott egy puszit a számra.
- Rendben. Én addig felverem a hétalvókat.- mosolyogtam rá. Végigkopogtattam a többieket és lementem a konyhába. Lejöttek mind, szinte egyszerre. Mosolyogva hallgattam, ahogy Jiminie, Namjoon és Suga közreműködésével, elmesélte a többieknek, hogy mi volt az este. Elsőre mind elszörnyedtek, de aztán mind gratuláltak és tapsoltak a végeredményen.
- 10 000 dollár? Hú, mennyi is az most?- elmélkedett Jin.
- 14 millió won.- feleltem.- Kéthavi fizetésem. És ne felejtsd el a százalékot sem, hála a zseninknek!- kacsintottam rá.
- Igen, az nagyon jó tanács volt.- húzott oda magához Jiminie. Mind megtapsoltuk Suga-t is. Ő csak grimaszolva tűrte. Egy darabig.
- Elég. Ami jár az jár. Ennyi. Történet vége.
Csak csóváltuk rajta a fejünket.
- Kész vagy?- kérdeztem tőle. Bólintott. Jiminre néztem. Ő is biccentett.- Akkor hozom a tapaszokat.
Bementem a szobámba és kihoztam őket. Kimentünk a nappaliba. A többiek felmentek a szobájukba.
- Le a pólót!- bontottam a csomagot.- Ezek most újak, állítólag a legmodernebbek. Utánanéztem a neten, remélem tényleg jók.- mosolyogtam rá. Kicsit zavartan nézett Jimin-re.
- Hyung, a pólót le kell venned. Felmenjünk a szobádba?- oktatta.
- Nem.- lehúzta magáról..
- Oké, hol fáj a legjobban?- kérdeztem. Megmozgatta és aztán odarakta az ujját. Jimin segítségével felragasztottam a tapaszokat, hogy levegyük a terhelést a válláról.
- Rendben. Mozgasd meg, hogy jó-e.
Felemelte a karját, forgatta. Elmosolyodott.
- Jó lesz. Köszönöm.- mondta hálásan.
- Akkor jó. Itt van a többi, vidd el magaddal. Jiminie segít felrakni, ha esetleg napközben úgy érzed, hogy kell még egy kis extra. Oké?- fordultam az említetthez.
- Persze. Csak szólj, hyung!- mosolygott Suga-ra.
- Köszi, Jimin-ah. Mennyi volt?- kérdezte tőlem. Odanyújtottam neki a blokkot. Fogta a telefonját és átutalta.- Meg is van. Köszi, noona.- aztán visszavette a pólóját.- Felmegyek a táskámért.- intett és elindult a lépcsőhöz.
Odamentem Jimin-hez és átöleltem a derekát.
- Jagi, és én?- értetlenül néztem rá.- A bor. Bang PD-nek.
- Jaaa. A szobámban van a blokk.- adtam neki egy puszit.- Majd...- de a szavamba vágott.
- Akkor menjünk érte.- megfordított és hátulról átölelve tolni kezdett a szobám felé.
- Jiminie, remélem azért kísérsz el amire gondolok ...- sandítottam rá.
- Mire gondolsz?- súgta a fülembe.
- Hmmm... Te meg én. Az ágyon. Ölelkezve. Csókolózva.
- Pontosan erre készülök. Szóval szedd a lábad!- csókolgatta a nyakam aztán elengedett és rácsapott a fenekemre. Nevetve szaladni kezdtem, ő meg utánam. Levetődtünk az ágyamra és hevesen csókolózni kezdtünk. Mikor kifulladtunk csak öleltük egymást, elveszve a másik szemében.
- Szeretlek.- szemmosolygott, közben a tincseket rendezgette a fülem mögé.
- Én is téged.- simogattam meg az arcát.
- Jimin-ah!- kopogott be Jin.- Mennünk kell!
- Pfff...- sóhajtott. Én is. Felkeltünk az ágyról és kimentünk.
- Jövök, hyung. Csak hozom a táskám.- adott egy puszit és a nappaliba ment. Mi Jin-nel az előtérbe indultunk. Jiminie is odajött, átvette a cipőjét.- Majd írj, jó? Próba lesz meg forgatás. Meg egy interjú, ha jól emlékszem. Amikor tudok, válaszolok.- átkarolt és nyomott egy puszit az arcomra.
- Jól van, szerelmem.- adtam egy puszit a szájára és az ajtóhoz kísértem. Ő volt az utolsó, a többiek már kimentek.- Szeretlek.
- Én is szeretlek.- megcsókolt és otthagyott, mert Jin már dudált.
- Vigyázz magadra! Egyél! És ne hajtsd szét magad!- kiabáltam utána. Dobott egy cuppanós puszit és beszállt. Bezártam az ajtót és a dolgomra siettem. Két perc múlva pittyent a telefonom.
J:"Jagi. Összeg. Számlaszám."
Felvontam a szemöldököm. Már pötyögtem a választ, de érkezett egy újabb üzenet.
J:"Kitörölném, de már látom elolvastad... szóval: drága egyetlen jagiya-m, a csókod elveszi az eszemet. Ezért is felejtettem el, hogy miért is indultunk eredetileg a szobádba. Légyszíves♡♡♡, elküldenéd a pontos összeget és a számlaszámodat, hogy lerendezhessem? Mert este is csókolózni fogunk és tuti, hogy megint elfelejtem. Szeretlek. Nagyon-nagyon. XO×1000000"
L:"Na azért... már kezdtem megijedni, mert elég katonásra sikeredett... szóval: drága egyetlen szerelmem, küldök egy QR-kódot. Szeretlek. Nagyon-nagyon. XO♡×1000000"
Elküldtem az üzenetet és a kódot utána. Aztán elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a csókcsatánk. Én is elfelejtettem mindent, ahogy összegabalyodtunk. Hát újra írni kezdtem.
L:"Már nagyon várom az estét, mert a csókjaid... hmmm... az én eszemet is elveszik."
Most viszont már ideje munkához látni.