Szerelmem I.

122.rész(+18)

Lilla POV

5 percen belül ott volt. Az asztalnak dőlve vártam.
- Gyere ide!- utasítottam, amikor bezárta az ajtót belülről. Megfordult és kéjenc mosollyal odasétált hozzám.- Állj!- szóltam rá. Várakozón nézett rám. Ellöktem magam az asztaltól és odaálltam 1 centire tőle.- Felizgatott? Hmmm? A tudat, hogy nincs rajtam bugyi?- végigsimítottam az ágyékán. Kőkemény volt, ahogy gondoltam.
- Igen.- harapta be az ajkát.
Végighúztam az orrom a nyakán, hátravetette a fejét, hogy jobban hozzáférjek.
- Engem az extra csípőmozdulataid izgattak fel. Észrevettem ám.- húztam meg a fülcimpáját a fogammal. A kezem közben folyamatosan masszírozta a férfiasságát.
- Jagi...- morgott.
- Halkabban. Nem akarunk lebukni, ugye?- búgtam a fülébe.
- Nem.- préselte ki magából.
- De nem ám.- hintettem nyálas csókokat a nyakára. Kicsatoltam az övét és lehúztam a zipzárt.- Mire gondoltál ott a színpadon, hmmm?- végre kiszabadítottam a merevedését.- Kitalálhatom?- fogtam erősen marokra. Felnyögött.- Arra gondoltál, hogy felraksz erre az asztalra...- elkezdtem húzogatni. Megrándult.- Felhajtod a kis fehér ruhámat és ájulásig dugsz...
- Igen.- hördült fel. Elmosolyodtam.
- Tudod honnan tudom? Én is erre gondoltam. Tiszta lucsok lett még a combom is tőle. Még mindig az.- fúlt el hangom.
Eddig bírta. Hevesen megcsókolt, egy pillanattal később pedig már az asztalon voltam, széttárt lábakkal. Megbabonázva nézte, hogy csillog a bőröm a puncimon és igen, a combjaimon is.
- Bassza meg... annyira gyönyörű vagy...- lihegte. Az egyik keze szétnyitott és a másik simogatni kezdte a csiklóm. Hátradöntöttem a fejem és csak élveztem. Az ujjai helyét aztán a makkja váltotta fel, azzal izgatott.
- Jiminie... áhgh...- fojtottam el a sikolyom a kezemmel, mert azonnal engedelmeskedett a kimondatlan kérésemnek és belémhatolt. Megállt. Biztos azt hitte, hogy fájdalmat okozott, pedig nem. Az élvezet volt túl nagy. Mámorító.- Imádom a farkad... hmmm- nyöszörögtem.- Még!
- Kapaszkodj!- villant a szeme és teljesítette a kívánságom. Gyors volt, heves és roppant kielégítő. Miután ő is elélvezett, rámborult és szinkronban lihegtünk.
- Szeretlek.- emelte fel a fejét kis idő múlva.
- Én is téged.- simogattam meg az arcát és adtam neki egy puszit.- Elég rossz kislány voltam?
- Elég? A legjobb rossz kislány voltál.- sóhajtotta elégedetten.- Nem fáj a hátad? Elég kemény az asztal.- kicsit bűntudatos volt az arca.
- Nem, szerelmem. Minden szuper.- mosolyogtam rá. Felegyenesedett és végignézett rajtam. Még mindig bennem volt.
- Igen, minden szuper. Tökéletes. Ugye tudod mi jön?- vigyorgott.
- Ha nem ismernélek, azt mondanám, hogy visszaadod a bugyim.- nevettem az arcomat eltakarva.- De mivel ismerlek...
Már nyúlt is a zsebébe a telefonjáért. Lőtt pár képet, aztán rendbe tett bennünket a zsebkendőkkel, amit a táskámból vett ki. Kopogtattak.
- Ez Tae. Ő falazott nekünk. Tessék, itt a bugyid, ahogy megállapodtunk.- nyújtotta oda mosolyogva.
- Tartsd meg! Azt mondtad kell egy kabala.- nyomtam egy puszit a szájára.- Te mész ki előbb vagy én? Vagy együtt?
- Jagi?- nézett nagy szemekkel.
- Jiminie, csak mi tudjuk, emlékszel? A mi kis titkunk. Otthon majd felveszek egy másikat.
- Oké. Köszönöm... a kabalát.- vigyorgott.- Gyere, menjünk, angyalkám!- fogott kézen és az ajtóhoz mentünk. Kinyitotta, de azért kidugta előre a fejét, hogy tiszta-e a levegő. Tae oldalt állt.
- Gyertek, mert már keresnek benneteket! Majd azt mondjuk, hogy WC-n voltatok.- vigyorgott.
- Köszi, Taetae.- lapogatta hátba Jiminie.
- Áhám, szóval előkerültetek.- bukkant fel Suga.
- WC-n voltunk.- mondtuk egyszerre.
- Igen, hallottam, hogy ez a fedősztori.- csóválta a fejét, de aztán cinkosan elvigyorodott.- Majd én is ezt mondom. Gyertek, haza akarok menni, gondolom ti is.- indult el az öltözőjükhöz.
- Sajnálom, hogy nem jöhetsz velem a buszban, de túl sokan vannak kint.- súgta Jiminie.
- Semmi gond, sze...- elhallgattam, mert hirtelen idegenek jöttek velünk szembe. Rajongók, pontosabban sasaeng-ek. Valahogy bejutottak a backstage-be. Mind a négyen visítottak, mint a fába szorult féreg.
- Jimin-oppa! Taehyung-oppa! Yoongi-oppa!- rohantak felénk. A srácok azonnal elém álltak, mint egy védőfal.
- A francba...- sziszegték egyszerre a fogaik között.- Hölgyek! Jó estét! Hogy tetszett a show?- próbálták lecsendesíteni őket. Elfordultam és gyorsan üzenetet küldtem Choi-nak, hogy jöjjenek.
- Oppa! Szeretlek! Oppa! Vegyél el! Kérhetek egy autogrammot? Ki ez a nő?- egymás szavába vágva kiabáltak.
- Lányok, nyugodjatok le egy kicsit!- emelte fel a hangját Yoongi.- Így nem tudunk válaszolni, ha egyszerre beszéltek. De még ti sem válaszoltatok: hogy tetszett a show? És az új album?- húzta az időt.
- Ó, nagyon jó volt!- kezdte a legösszeszedettebb, de utána megint egy hangzavar lett az egész. Futva megérkeztek a testőrök.
- Hölgyeim, sajnálom, de nem tartózkodhatnak itt.- szólt rájuk Kim-nim. Körbevették őket és elkezdték kiterelni. A srácok végig takarásban tartottak. Később a fórumokon megemlítettek, de a normálisabb rajongók leállították, hogy sok nő dolgozik a cégnek, térjenek napirendre fölötte. És szerencsére lefotózni sem tudtak.
- Jól vagy?- fordult hátra hozzám azonnal Jiminie, ahogy kikerültek a látómezőnkből.
- Persze, Jiminie. Egy pillanatra megijedtem, de minden oké.
- Menjünk az öltözőbe!- préselte ki a fogai között Yoongi. Szótlanul és sietősen odaindultunk.
- Mi volt?- kérdezte azonnal Namjoon, ahogy beléptünk.
- Sasaeng-ek. De szerencsére a testőrök gyorsan megjelentek. Kicsit visongtak, csak a szokásos.- legyintett Tae, Suga meg csak a fogát csikorgatta.
- Sajnálom.- mondta halkan Jiminie nekem.
- Szerelmem, nem történt hál'istennek semmi bajunk. Ahogy eltakartatok, már írtam is Choi-nak. Többet idegen stúdióban nem fogunk elcsellengeni. Ennyi.
- Hát nem is.- húzott magához.- Nem bocsátanám meg magamnak...- súgta a fejemre.
- Nem a te hibád, hogy bejutottak.- nyugtatgattam.
- Tele a tököm, hogy soha nincs nyugtunk!- szakadt ki Suga-ból.- És ne mondjátok, hogy nektek nem. Na, ne nézzetek így!- aztán ellágyult a hangja.- Majd elmúlik. Mikor mehetünk haza?- nézett Namjoon-ah-ra.
- Most. Már készítik elő az autókat.- felelte helyette Kim-nim, ahogy belépett az ajtón.
- Én meg akkor megyek Seoyun-ah-val, ahogy megbeszéltük.- néztem Jiminie-re.
- Jó, csak nagyon vigyázz magadra!- puszilta meg a homlokom.
- Mehetünk? Itt a taxi.- jött mellénk Seoyun Hobi-val.
- Otthon találkozunk.- mosolygott végre.
- Rendben, akkor otthon. Szeretlek.- megpusziltam az arcát.
- Én is téged, angyalkám.
Choi elvezetett bennünket egy mellékajtóhoz. A taxi ott várt ránk. Sugdolózva elmeséltem neki a hazaúton, hogy mi volt.
- Szerencsére nem történt nagyobb baj.- mondtam, miután kiszálltunk.
- Szerencsére nem.
- Sokszor van ilyen?- kérdeztem már bent a nappaliban. Közben írtam Jiminie-nek, hogy ne aggódjon.
- Megesik.- vonta meg a vállát.- Néha lefizetik a biztonsági őröket, néha rokonok és úgy jutnak be.
- 10 perc és jönnek.- néztem rá az üzenetre, ami abban a pillanatban jött.- Elég gyorsak.
- Igen, ilyenkor nem állnak le integetni meg fotózkodni.
- Hogy vagy?- kérdeztem.
- Jól. Miért kérdezed?
- Furának tűnsz.
- Csak fáradt vagyok. És iz...- elhallgatott.
- Igen?- mi van vele?
- Izgulok.- pirult.
- Miért?- vontam össze a szemöldököm.
- Mert...- sóhajtott.- Mert Hoseokie szülei meghívtak, hogy megismerjenek.- bökte ki.
- Ez tök jó!- mosolyogtam rá.- Ne izgulj, imádni fognak. Minden rendben lesz.- fogtam meg a kezét.- De miért nem... ó, már értem.- leesett, miért van zavarban.
- Nem akartuk, hogy...- nézett bocsánatkérően.
- Seoyun-ah, örülök nektek. Jiminie sem tudja?- megrázta a fejét.- Ő is örülni fog nektek. Ez tök jó hír.
- Igen, de...
- Én is megfogom majd ismerni a szüleit. Előbb vagy utóbb. Szeretik és féltik, természetes, hogy fenntartásaik vannak. Nem tudom Hobi-ya mondta-e, de még azt sem tudták, hogy itt lakom velük, amikor bejelentette, hogy összejöttünk. Nem csoda, hogy kiakadtak.- biggyesztettem a szám.- Úgyhogy van mit elmesélnie és elmagyaráznia. Amit meg is tesz majd most, amikor hazamegy. Ha minden jól megy, akkor meghívja őket ide. Ezért nem kell titkolóznotok.- mosolyogtam rá.- Tényleg örülök nektek.
- Köszönjük.- mosolygott hálásan.
- És kitaláltad már mi lesz rajtad?- tettem fel a kérdések kérdését, hiszen mégiscsak divatszakember.
- Nem.- nevette el magát.- Folyton változtatom. Ezért is mondtam, hogy izgulok. Jó benyomást akarok kelteni. Választok egy ruhát és másnap amikor ránézek, csak az jár a fejemben, hogy hova tettem a szemem. Jó kis stylist vagyok, mi?- most már kacagott.
- Nagyon is jó stylist vagy. Csak hát úgy érzed ennek tétje van. Ami igaz is, részben, de szerintem fontosabb nekik, hogy jól meglegyetek, semmint az, hogy virágos vagy pöttyös ruha volt-e rajtad a bemutatásnál. Mondjuk még könnyen beszélek, de majd itt fogok rohangászni föl-alá, hajtépve, amikor majd én is ott tartok, hogy ruhát kell választanom a bemutatkozáshoz.- tört ki belőlem is a kacagás.
- Majd segítek. Te meg nekem. Gyere, mond el ezekről a véleményed!- vette elő a telefonját. Mutatott pár ruhát, átbeszéltük mi az ami jó bennük és mi az ami nem tetszik.
- Mutasd meg ezt a hármat Hobi-ya-nak és majd együtt kiválasztjátok.- mondtam amikor végül már csak azok maradtak.- Gondolom úgyis összeöltöztök.
- Igen, ez a terv.- mosolygott.
- Megjöttek!- álltam fel és kiindultam.
- Neked denevérhallásod van.- jött utánam.
Nyílt is a bejáratiajtó.
- Hát sziasztok, újra!- köszöntöttem őket.- Minden rendben volt miután eljöttünk?- nyomtam egy puszit Jiminie arcára.
- Persze. A testőrök sorfalat álltak, beugrottunk az autókba és már indultunk is.- mosolygott.
- Éhesek vagytok?- néztem körbe rajtuk.
- Én tudnék enni.- nyuszimosolygott Jungkook.
- Én is. Dettó. Valamit, ja.- bólogattak a többiek is.
- Ezek szerint mindenki. Oké, zuhanyozzatok le, én addig megcsinálom a bulgogi-t.- hessegettem őket. Vacsora közben nézegettük a kommenteket a comeback-ről. Óriási siker volt. Boldogok voltak. A kellemetlen közjáték szerencsére nem vette el az örömüket. Utána szétszéledtünk. Jin és Hobi-ék elmentek pihenni. Nam és Suga a stúdióba mentek. Mi négyen meg a táncterembe, hogy a srácok gyakorolhassanak a szólójukra. Aztán mi is lefeküdtünk. Még halkan beszélgettünk, összebújva, de lassan elnyomott bennünket az álom.