Szerelmem I.

68.rész

Jimin POV

Jót szórakoztunk míg összeszedtünk mindent. Fogócskáztunk, estünk-keltünk és szivattuk egymást. Persze miután kijött, azért elkaptam egy-két csókra. Nem tudok ellenállni, na. Miután végeztünk, kézen fogtam:
- Gyere, menjünk fel mi is! El akarom olvasni a könyvet, amit kaptam.- mosolyogtam szélesen.
- Oké, szerelmem, csak hozom én is az enyémet.- adott egy gyors puszit és elszaladt a szobájába.
- Mutasd!- tartottam a kezem, miután visszajött. Odaadta.- Ezt ismerem, nekünk is megvolt. Illetve megvan, azt hiszem. Ebből olvastak fel a szüleim esténként.- öleltem magamhoz.
- Az jó.- bújt a nyakamba.- Majd olvasol nekem?- csikizett a hangja a nyakamon.
- Persze, jagiya, ha szeretnéd.- adtam egy puszit a hajára. Felmentünk. Elfeküdtünk az ágyamon összebújva. Kezembe vettem az új könyvet. A rút kiskacsa. Kiváncsi vagyok.
- Olvasd hangosan, jó?- kérte és kaptam egy puszit a nyakamra. Hmmm. Jó.
- " Gyönyörű nyári nap volt..."

Lilla POV

- " Az egykori rút kiskacsa felborzolta tollait. Végre boldog volt, tudta hova tartozik."- hallottam a végszót.
- Hogy tetszett?- emeltem fel a fejem és a szemébe néztem.- Azért választottam ezt, mert rólad szól.
- Gondolod?- kérdezte kétkedve.
- Igen. Mert téged is bántottak. Tudták, hogy más vagy... hogy több vagy. Ezért megpróbáltak lehúzni, hogy elbizonytalanodj. És mégis te lettél a legszebb hattyú. Fent repülsz az égben a többi hattyúval. Ők meg maradtak sima kacsák.
- Jagiya...- simogatta meg az arcomat.- Amikor ilyeneket mondasz...
- Milyeneket?- simogattam meg én is az övét.
- Szépeket. Rólam...
- De hát miért? Komolyan gondoltam, amit mondtam...
- Mondtam már: nem vagyok tökéletes.- bigyesztette a száját.
- Nekem az vagy. Kívül-belül.- adtam egy lágy csókot a puha ajkaira.- Különben meg mi az, hogy tökéletes? A természetben semmi sem az. Nincs tökéletesen szimmetrikus fa, vagy egyenes tengerpart. A legtöbb virágnak páratlan számú szirma van. Mégis gyönyörű...Ki tudja, ha ti se szenvedtek ennyit az elején, ha nincs az a sok csalódás...vajon akkor is itt tartanátok most? Hmmm? Ha nincs, ami hajtson előre, mert minden rögtön az öletekbe hullik...Egyébként meg, ha te nem vagy tökéletes, akkor én mi vagyok? Selejt?- vetettem oda. Tudtam, hogy erre ugrani fog.
- Jagiya...meg ne halljam még egyszer, hogy így beszélsz magadról!- villant dühösen a szeme. A következő pillanatban már a hátamon feküdtem.- Hallod?- feszült volt a hangja.
- Hallom.- mosolyogtam rá.- Nem gondoltam komolyan...
- Ajánlom is!- mondta, de az arca már nem volt olyan kemény.
- Csak ki akartalak billenteni. Hogy érezd, hogy nekem milyen, amikor leszólod magad. Fáj. Bárcsak úgy látnád magadat, ahogy én téged. Szeretlek. Annyira, hogy nem is tudom elmondani.- magamhoz szorítottam.
- De hogy lehet...annyiszor meg...- kezdte volna. A szavába vágtam.
- Jaj, istenem, mert szeretlek és kész! Ez van. Nyugodj bele. És nem csak én szeretlek. Az egész bagázs itt körülöttünk. Legfőképpen Jin. Nem mondja, de te vagy a szíve csücske. Amíg tartott a hadiállapot, minden egyes nap úgy forgatta a dolgokat, hogy elmesélhessen rólad valamit. Valami kedveset. Pedig ő nem tudta akkor még, hogy beléd vagyok esve. De nem akarta, hogy haragudjak rád.
Hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Tényleg? Pedig nagyon ki volt bukva rám. Meg a többi hyung is.- halványan elpirult.
- Mert szeretnek. Ismernek és tudják, hogy nem vagy rossz ember. Egy jó ember akkor is jó marad, ha rosszul jön ki a lépés és hülyeséget csinál.- adtam egy puszit a szájára. Aztán még egyet. Hmmm. Édes, puha, csókolnivaló. El tudnék veszni benne. Egy sóhajjal az ajkán megcsókolt. Ha most összedőlne a világ, az se érdekelne. Dőljön, csak csókoljon, öleljen és érezhessem az illatát. Benyúltam a pólója alá és a hátát cirógattam. Felkönyökölt, megszakítva a csókot. Párás szemmel néztem fel rá, álmodozva. Végigsimított az ajkamon az ujjával. Az ő tekintete is ködös volt.
- Jagiya...az én jagiyám...hol voltál eddig?
- Nem számít. Most már itt vagyok. Veled. Szeretlek.
- Tényleg nem akartad elmondani? Hobi-hyung mondta. Hogy annyiban akartad hagyni, hogy elég a barátság.- remegett egy kicsit a hangja.
- Ez volt a terv, igen. Úgy voltam vele, hogy majd elmúlik. Valamikor.- frusztráltan felsóhajtottam.
- Magam sem hittem benne igazán. De...békét akartam. Megmondtam a többieknek is. Ha tudnád mennyit szívták a vérem. Meg tudtam volna őket fojtani. Ne nevess!- mondtam, amikor láttam, hogy felfelé görbül a szája.- Aztán megcsókoltál és akkor már tudtam, hogy nem fog elmúlni. De nem tudtam mit akarsz. Amikor bejöttél a szobámba...azon az éjszakán...a kék virággal álmodtam. Egész nap azon járt az eszem, hogy mi ez az egész. És persze jöttek a negatív gondolatok. Hogy csak szórakozol velem. Így úgy döntöttem, hogy összetöröm a saját szívem, mielőtt te törnéd össze.- könny szökött a szemembe az emlékezéstől.
- Jagi...- felemelte az állam és komolyan a szemembe nézett.
- Hiszen kedvedre válogathatsz, minden nap jobbnál jobb csajok ajánlkoznak fel neked. Szépek, fiatalok, vékonyak. Miért kellenék majd pont én?- húztam a szám.
- Márpedig te kellesz. Szép vagy.- adott egy puszit az arcomra.- És fiatal.- még egy puszi.- Ezért meg egész egyszerűen odáig vagyok!- simított végig a fenekemen, aztán belemarkolt.- Nem vagy kövér, csak van mit rajtad fogni. Szexi...nem érzed mennyire kívánlak? Hmmm?- megcsókolt, éhesen, szenvedélyesen. A csípőmnél éreztem a merevedését.- Egyébként meg nem ajánlkoznak fel. Vagyis nem minden nap.- támasztotta a homlokát az enyémnek.
- Milyen megnyugtató! Akkor melyik napokon kell aggódjak? Minden szerdán és szombaton?- próbáltam vicceskedni. De a szemem azért megrebbent.
- Aish, egyiken sem! Nem így értettem! A francba!- a hátára dőlt és lehunyta a szemét. Fújt egyet, aztán visszafordult hozzám és magához húzott.- Jagiya, szeretlek!- a fülem mögé simította a hajam. Felnéztem a szemeibe.- Nem kell más. Nem kell aggódnod ezen. Komolyan mondom. A tiéd vagyok. Te meg az enyém. Ugye?- elmerültem a tekintetében. Mint az olvadt csokoládé. És én imádom a csokit.
- Igen. Te meg én.- túrtam a hajába.
- Mi. Együtt.- a keze a tarkómnál és belehúzott egy édes csókba. Ráfonódtam.
- Hmmm. Ez jó. Most így maradunk egy kicsit, jó?- húzott a mellkasához és a hajammal játszott.
- Tökéletes.- mélyen beszívtam az illatát. Mámorító. Belefúrtam az arcom a vállába. Végisimított a karomon, aztán összefűzte az ujjaink. Hümmögött, dudorászott. Dorombolt a mellkasa. Megpusziltam az ujjait, egyenkènt. Béke volt és szeretet.
- Kell a füzetem. Pillanat, maradj így!- elhúzódott és kivett az éjjeli szekrény fiókjából egy füzetet meg egy tollat. Visszaölelt és adott egy puszit a homlokomra.- Itt is vagyok, csak írkálgatok kicsit, jó?
- Mit írsz?- bújtam vissza a vállához.
- Dalszöveget, reményeim szerint.- mosolygós volt a hangja.
- Jó. De szólj, ha kényelmetlen így, oké?- mosolyogtam én is.
- Oké.
Lehunytam a szemem és csendben hallgattam a szívverését és a dallamot a mellkasán.
- Jagiya, segítesz? Nyomd be a SERENDIPITY-t, jó?
Felültem törökülésbe és elindítottam a telefonon. Ő lehunyt szemmel hallgatta.
- Állítsd meg!- felült ő is. Valamit írt, aztán rámnézett.- Mehet tovább!- hallgattuk tovább.- Állj! Basszus, jagiya, ne haragudj, beszélnem kell Suga-hyunggal! Van egy ötletem...- látszott, hogy teljesen lázban van.
- Menj!- sürgettem mosolyogva. Gyorsan nyomott egy puszit az ajkamra és ott sem volt. Hallottam ahogy bekopog Sugához és kéri, hogy menjenek le a stúdióba. Aztán Namjoonhoz is bekopogott, hogy menjen ő is. Aztán csönd. Ültem még ott vagy öt percig, de nem is tudom, fura volt. Csinálok nekik kávét, döntöttem el. Egy darabig úgyis lent lesznek. Megigazítottam az ágyat és lementem a konyhába.