Szerelmem I.

10.rész

Namjoon POV

Ilyen még tényleg nem volt. Hogy valaki sokallja a fizetést. Nem tehetek róla, de tényleg nem tudtam visszafojtani a nevetést. Aztán kezembe akadt a photocard. El is felejtettem. Ma visszaadom. Manager-nim is jót derült. Csak Suga el ne ijessze.

Lilla POV

Egy fél órát értekeztek, aztán hallottam, hogy búcsúzkodnak. Namjoon bejött és átnyújtotta a photocardom.
- Tegnap elfelejtettem visszaadni.
Mosolyogva vettem el tőle.

"Minden úgy van ahogy lennie kell. Véletlenek nincsenek. RM"

-Köszönöm- vigyorogtam rá.- Ez nagyon jó. Tetszik,- olvastam újra.
-Minden oké volt az első napodon?- kérdezte.
-Persze. Csak azt felejtettem el megkérdezni, hogy mi legyen a ruháitokkal? Kimoshatom őket, vagy inkább ti akarjátok? Nem akarok turkálni, ha ez nektek kellemetlen.
-Hát...- vakarta meg a tarkóját- ha nem gond akkor jó lenne ha megcsinálnád. Csak, légyszi ne keverd össze őket. Van egyébként egy cég, amelyik jön és elviszi, aztán kimosva visszahozza, de egyszerűbb lenne itt megoldani.
-Még szép. Akkor megcsinálom, de gondolom vannak amiket Így is tisztÍtóba kéne küldeni, nem? Az öltönyök meg az elegánsabb darabok. Akkor azokat azért elküldetem. Viszont a tiszta ruhát csak berakom hozzátok, és majd ti elpakoljátok, rendben? Tényleg nem akarok turkálni senkinél. Így jó lesz?
-Szuper.- bólintott- Jó, megyek zuhanyozni.
-Akkor később.- intettem neki.
EltakarÍtottam a romokat az ebédlőből. Épp a konyhapultot töröltem át amikor Jin jelent meg az ajtóban, még nedves hajjal.
-Noona, 7 óra...főzés?
-Oké, Jin-ah, 7-kor itt leszek.- mosolyogtam rá. Suga tolta odébb kicsit.
-Mehetünk?- kérdezte.
-Hova?- hökkentem meg.
-Angol óra, ébresztő.- grimaszolt.
Az ominózus angol óra, amire neki semmi szüksége.
-Persze.- biccentettem.
- Menjünk a stúdióba, ott nem zavarnak ezek a kergemarhák.- legyintett a nappali felé.- Meg jó a hangszigetelés. Ott szoktam a szüzeket feláldozni- várta mit reagálok.
-Hahaha.- nevettem direkt erőltetten, aztán komoly képpel csak ennyit mondtam-Még szerencse, hogy én skorpió vagyok.
Jin elkezdett hahotázni, Suga is. Meg én is.
-Na menjünk- fogott kézen Suga és húzott maga után. Ezeknek ez valami mánia, hogy rángatnak. Jin is kiment a nappaliba velünk együtt. Még hallottam, ahogy elmeséli a többieknek. Elvigyorodtam. Már lefelé tartottunk amikor a többiek is hahotázni kezdtek. A stúdióban Suga a kanapéra mutatott.
- Helyezd magad kényelembe.
Leültem és vártam. Ő leült a pulthoz és a forgószékkel felém fordult.
-Szóval, mesélj magadról!- nézett várakozón.
- Szia! Lilla vagyok és alkoholista.
Egy pillanatra meghökkent, de aztán nevetni kezdett.
-Szép, hogy Így vállalod. Az első lépés a gyógyulás felé.
-... és drogfüggő.- folytattam.
Még inkább hahotázott.
- A szerencsejátékfüggőségemről ne is beszéljünk.
Már a hasát fogta.
- Azt mondtam már, hogy a kleptomániám a legrosszabb?
Lefordult a székről.
-Oké, oké. Befejeztem- mondtam miután úgy ahogy összeszedte magát.
-Szóval, mint tudod Lillának hÍvnak és Magyarországról jöttem. Ja, 25 éves vagyok. Mire vagy kiváncsi? Kérdezz és én válaszolok.
-Hogy keveredtél ide? Mármint Koreába. Azt tudom, hogy kerültél hozzánk. Az érdekel mi volt előtte.
Röviden elmeséltem neki. Egy-kettőt kérdezett, de javarészt csak hallgatott.
-Értem. És mik a terveid?- kérdezte.
-Mivel?- értetlenkedtem.
-Az életeddel.
- Jó kérdés. Most itt vagyok. Nem tudom mi lesz egy hónap vagy egy év múlva. Most éppen úszom az árral.
- De csak van valami álmod.
-Író szeretnék lenni.
-És miket Írsz?
Elvörösödtem.
- Hát...fanfiction-öket.
Kikerekedett a szeme.
-Rólunk is?
Nem akartam hazudni, a legrövidebb út az egyenes.
-Igen.-böktem ki.
-Angolul vagy magyarul?
-Angolul.
-Mutasd.- nézett várakozón. Elővettem a telefonom és beléptem a profilomba. Aztán a kezébe nyomtam. Elkezdte nézegetni.
-Ezt olvastam. Illetve olvastuk. Mind.- mutatta vissza az egyik borÍtómat. A legsikeresebbet. Nyertem vele egy közönségdÍjat.
-Hogy mi van?- esett le az állam.
- Igen, amikor nyertél valaki elküldte hogy nézzünk bele, mert jó. Végre nem egy shippes történet. Az ARMY-k imádják ezt. YoonMin, JiKook, TaeKook, NamJin. Pfff. Mindenbe belelátnak mindent is.- húzta a száját.
- Én sose hittem ebben. Ez az egész össze-vissza boronálósdi egy nagy baromság. Ez tiszta pszichológia. Adott hét életerős fiatalember összezárva éjjel-nappal, akiknek esélyük sincs , hogy megkapják illetve megtapasztalják azt a fajta intimitást, amit a kortársaik, a másik nemtől. Az ember társas lény. Szükségünk van a gyengédségre, a törődésre. De benneteket elzárnak a valóságtól, felépÍtenek egy álmot körétek és isten ments, hogy érző emberek legyetek. Az egész KPOP ipar erre az érinthetetlenségre épül. Remélem, hogy a ti és a többi idolok helyzete pozitÍv irányba fog változni. Mert ez nem normális. Idolok, istenek, szentek vagy ki tudja milyen cÍmeket aggatnak rátok. Mindent feladatnak veletek és ha kicsit is eltértek a tökéletességtől, akkor azonnal a fejeteket veszik. Mindenki csak a csillogó felszÍnt látja. Én vért, verejtéket és könnyeket. Elfelejtik, hogy ti is emberi lények vagytok.
- Rm-nek igaza volt. Te kellesz nekünk.
Ledöbbentett amit mondott. Elpirultam.
-Nagyon belelendültem, igaz? A húgomat az őrületbe tudom kergetni ezzel. Tudod még a főiskolán egy félévet pszichológiát is hallgattam. A tanárom mondta, hogy van érzékem hozzá. De én jobb szeretem a közvetlenebb kapcsolatot az emberekkel. Már a középiskola alatt is abban a szállodában dolgoztam, ahol később elhelyezkedtem. A munkaköröm pedig számomra a lehető legjobb volt. SegÍteni az embereknek, hogy boldogok legyenek, mégha ez annyit is jelent, hogy intézek egy romantikus vacsorát, vagy a feleségük a nyakukba borul, mert tudtak szerezni két jegyet egy koncertre. Mindig jól olvastam az emberekben, egy fintor, egy félmosoly sokat elárul.- sóhajtottam.
-De ahogy a suszter gyerekei lyukas cipőben járnak, Így én is csak magamon nem tudtam segÍteni. Még a főiskolán megismerkedtem az első szerelmemmel. Nagy szerelem volt, legalábbis nekem. Imádtam, de tényleg. Azt hittem ő is. Hát tévedtem. Elkezdett leszólni. Túl harsány vagyok, túl hangosan nevetek. A vicceim szerinte egyenesen közönségesek. Sajnos a szerelem annyira elvakÍtott, hogy elkezdtem megváltozni miatta. Csendesebb lettem, amikor együtt voltunk, hogy tessem neki. Nem volt elég. A döntésekbe nem vont be, mondván én csak egy nő vagyok, holott nap mint nap problémákat oldottam meg a munkahelyemen. Én meg hagytam.- fújtam egyet.- Ám még ez sem volt elég. Elkezdett csesztetni az alakom miatt, hogy nem vagyok elég vékony. Fogyókúrázni kezdtem. De a megjegyzések maradtak. Azt hogy író szeretnék lenni, egyenesen nevetséges volt a szemében. " Még hogy te?". Hmmm. Aztán rátok találtam.- eresztettem meg egy félmosolyt.- Hallgattam a dalokat és az üzenetet. Úgyhogy összeszedtem a maradék bátorságom, és megmondtam neki, hogy nem vagyok boldog vele. Aztán amikor összekapartam magam, mert persze utoljára még sikerült megtipornia lelkileg, akkor elhatároztam, hogy minden álmom meg fogom valósítani, vagy legalábbis megteszek mindent érte. És soha többet nem fogok megváltozni senki kedvéért. Ha nem vagyok jó így, akkor nem kell velem lenni. Ennyi. - tettem szét a kezem.
- Ez jó hozzáállás. Ne is hagyd magad.- mondta komoly arccal.- Ha valaki nem azért szeret, aki vagy, hanem azért akinek ő akar formálni, akkor az már régen rossz. Persze az emberek változnak maguktól is, ez normális. Fejlődünk, tanulunk a tapasztalatainkból.
- Igen. De egy jó ember akkor is jó marad, ha éppen rosszul jön ki a lépés és hülyeséget csinál. És egy rossz ember, akármennyire is kedveskedik, akkor is rossz marad. Legalábbis is szerintem. - vontam meg a vállam.
- Szerintem is. - mondta kis töprengés után.- Csak néha nehéz rájönni, hogy melyik melyik.
- Nekem mondod?- és Jimin jutott az eszembe. Vajon jól ítéltem meg a távolból vagy ez az igazi énje?
- Viszont lenne egy kérésem.- néztem rá komolyan.
- Mond.- válaszolta.
- Ne értsd félre, de ne mond el a többieknek ezt a fanfiction dolgot- pirultam el- Nem titok, de nem is akarom reklámozni sem. Ha úgy alakul, elmondom, de...- nehéz volt megfogalmazni miért is nem akarom.
- Biztos vagy benne? Mert tényleg mindenkinek tetszett. A legjobban Jiminnek. Azt mondta, hogy olyan, mintha belelátnának a fejébe.- nézett rám kutatóan.
Hogy mi van? Remélem azt nem olvasta ki a sorok közül, hogy mennyire oda vagyok érte. És a többiek sem.
- Mondom, nem akarom titkolni. Ha valaki rákérdez, vagy szóba kerül, nem fogok hazudni. De még nagyon új vagyok itt nálatok. Még látom a szemetekben, hogy vártok. Vártok, mikor történik valami olyan. Mint legutóbb.
- Figyelj...- kezdte volna, de feltettem a kezem. Megállt.
- Nincs semmi gond, ez teljesen érthető. El se tudom képzelni milyen lehetett. Főleg nektek hármótoknak. Így visszaélni a bizalmatokkal.
- Namjoon elmondta?- csodálkozott.
- Igen, el. Úgy döntött, hogy megbízik bennem és felvilágosított, hogy tisztában legyek a helyzettel. Sajnálom. Mocsok egy érzés lehetett úgy látni a leadered és az egyetlen hyungodat. Nem szeretnék a részletekről tudni, elég hogy téged nyomaszt. De ha túl sok lenne, kérj segítséget. Professzionálisat. Ez nem szégyen. Egy ilyen szexuális támadás nyomot hagy az emberben. Mert ez az volt. És ezt tanácsolnám Namjoonnak és Jinnek is. Biztos bűntudatotok van a fiatalabbak miatt is. Hogy mi történhetett volna. Ezt sem ártana kibeszélni magatokból.
- Honnan a francból tudod?- kérdezett meghökkenve.
- Nagyon jól bele tudom képzelni magam mások helyébe, addig se kell a saját érzéseimmel foglalkoznom.- húztam el a számat.
- Miért?- látszott, hogy komolyan érdekli.
- Mert az érzéseim eddig mindig megcsaltak. Tévútra vezettek. És ez a "Szeresd önmagad" rohadt jól hangzik, csak marha nehéz megvalósítani. Dolgozom rajta folyamatosan, de vannak hullámvölgyek. Most már jobb a helyzet, de van még mit csiszolnom.- sóhajtottam egyet lehunyt szemmel, aztán rámeredtem- A CIA örülne, ha alkalmazhatna. Kiszedsz belőlem mindent.
Felnevetett.
- Vicces, hogy ezt mondod. Namjoon a lelkemre kötötte, hogy ne alkalmazzak CIA-s módszereket, dehát te énekelsz mint a madárka. Kínzás nélkül is.
- Mert tudom, hogy nem fogsz visszaélni a bizalmammal. Nem vagy az a típus.
- Nem, de egyébként sem mondtál semmi olyat, amit a többiek ne hallhattak volna.
- Ez így van, de a fanfiction dolgot komolyan mondtam. Ez az otthonotok, ahol önmagatok lehettek. Nem szeretném, ha feszengenétek. Nem akarom, hogy úgy érezzétek, hogy itt is szerepet kell játszani, mert egy rajongó figyel. Vagy egy író, aki elemez és jegyzetel.
- Jó, ha ezt szeretnéd.- egyezett bele.
- Köszi. Most viszont mennem kell- pillantottam a telefonomra.- 5 perc múlva 7 óra. Jin vár rám fent- mosolyogtam rá.
- Már ennyi az idő? Menjünk akkor, ne várakoztassuk meg.- felálltunk és elindultunk.- Az idegeskedés árt a szépségének.- mondta grimaszolva menetközben.
- Azt márpedig nem hagyhatjuk, elvégre ő a worldwidehandsome. Csak nehogy dobjon egy puszit, mert tuti meghalok- nevettem.
- Á, legfeljebb elájulsz.- legyintett- Volt már rá példa.
- Na azt elhiszem, de szerintem mindannyiótoktól alélt már el egy- két rajongó. Munkahelyi ártalom. Én csak azért nem nyáladzok a padlón, mert azóta sokkban vagyok hogy Namjoon feltolta a napszemüvegét tegnap.
Felnevetett, közben felértünk a lépcső tetejére. A többiek mind ott voltak, egymás hegyén-hátán nyomkodták a telefonjukat meg beszélgettek. Odafordultam, hogy megköszönjem a beszélgetést, de megelőzött:
- Ez jó volt- azzal elkapott és megölelt. Örültem neki. Hogy nyitott felém és úgy tűnik elfogadott. KÍvülről ő a legtávolságtartóbb, mégis engem 24 óra ismeretség után megölelt és barátként kezelt. Mikor kibontakoztunk rámkacsintott, intett egyet a srácoknak mögöttem és felment. Mikor megfordultam 6 hitetlenkedő arc meredt rám. Nem tudtam mit mondhatnék, Így csak mosolyogtam és a tekintetemmel Jint kerestem. Megakadt a szemem Jiminen. Ezer érzés hullámzott az arcán, de a düh volt a leghatározottabban észrevehető. Miért nem kedvel? Pont ő...
ElszakÍtottam a szemem róla és végre ráleltem Jinre. Fejemmel a konyha irányába intettem.
- Mehetünk?
Ő felállt és mosolyogva mondott valamit a többieknek. Mindenki nevetett, csak Jimin szorÍtotta össze az állkapcsát, ahogy a profiljára néztem. Remélem nemsokára azért ragad rám valami a nyelvből és nem maradok ki az ilyen poénokból. Kicsit megráztam magam és elindultam a konyhába. Amikor Jin mellé értem, átkarolt. Jól esett. Úgy látszik az , hogy Suga megölelt valamiféle jelzés volt neki.