Szerelmem I.

7.rész

Lilla POV

Amikor kihordtunk mindent még szóltam Namjoonnak, hogy ha lehetséges akkor a körbevezetés után beszéljük meg mégis mik a feladataim. Mondta, hogy lent lesz, majd keressem meg és lerendezünk mindent. Rámosolyogtam a két jómadárra és megkérdeztem:
-Mehetünk?
-Gyere!- kapta el a kezem Tae és már húzott is lefelé az alagsorba. Nehéz volt vele lépést tartani, mert menetközben ugrándozott és folyamatosan beszélt. Csak nem angolul, szóval egy mukkot se értettem. Amikor leértünk, kinyitotta az első ajtót.
-Stúdió- mondta.
Csak bepillantottam. Mindenféle hightech cucc, 1-2 hangszer és vastag hangszigetelés. Suga birodalma. Itt születnek a csodák. Láttam egy kanapét is.
-Suga-hyung alszik itt- grimaszolt.
Becsukta és a következő ajtóhoz ment.
-Tánc- ezt Jungkook közölte.
Feltárult egy viszonylag tágas terem. A két szemben lévő fal teli tükrös volt, az egyiken balettrúddal. Gondolom, hogy itthon is tudjanak gyakorolni.
Elballagtunk a harmadik ajtóhoz.
-Fitnesz- Húzta a száját V.
Látszott, hogy nem tartozik a kedvenc helyei közé. De nincs mese, formában kell tartaniuk magukat. Ha nincsenek jó kondiban akkor jön a kimerültség meg a sérülések.
-Oké. És az?- mutattam a negyedik ajtóra.
-A legjobb- vigyorgott Jk.
-Medence- tapsikolt Tae.
Bementünk. Óriási, feszÍtett vÍztükrű medence, a sarokban egy szaunával. BelemerÍtettem a kezem. Kellemesen langyos volt, biztos fűthető.
-Úszunk...ma?- kérdezték.
-Nem, ma nem. Majd valamikor.- ráztam meg a fejem. Nincs az az isten, hogy én fürdőruhában mutatkozzak előttük. Arról nem is beszélve, hogy tuti meghalnék, ha félmeztelenül látnám őket.
-Megmutatjátok a felső szintet?- kérdeztem, de azért biztonságképp mutattam is felfelé. Mire nem jó az Activity?
Tae újra megragadta a kezem és most felfelé húzott. Mire felértünk, kifulladtam. Nekem is kéne egy kis edzés, azt hiszem. Minő meglepetés: itt is ajtók sorakoztak. Mint a Kékszakállú herceg vára. Vajon itt melyik ajtón nem szabad benyitni? Meg is lett a válasz. Jobbról a harmadik ajtó kinyÍlt és Jimin nézett ki rajta. Tehát az az ő szobája. Rám nézett, majd az összekulcsolt ujjainkra Tae-vel. ÖsszeszorÍtotta az állkapcsát és egy szó nélkül becsukta az ajtót belülről. Tae végighúzott a folyosón, közben mutogatott egyesével az ajtókra.
-Namjoon-hyung.
-Jin-hyung.
-Suga-hyung.
-Hobi-hyung.
-Jimin-ah.
-Taehyung- és már bent is voltunk a szobájába. Szép, tágas helyiség. Pasztelsárga falak és szÍnes kavalkád. Képek és festmények mindenhol. Ezer apró emlék szerte szét, amit az évek alatt gyűjtött. Kalapok, sálak, napszemüvegek. Másnál ez káosznak tűnt volna, de ez volt ő. Bolondos, szertelen, csupaszív.
-Nagyon szép.- mondtam neki.
Jk félénk hangon megszólalt.
-Jungkook?- tette a mellkasára a kezét.
-Megnézhetem a te szobád is?
Hevesen bólogatott.
-Menjünk- mosolyogtam rá. Most ő kapott kézen, V meg tolt kifelé. Átmentünk a szomszédos szobába. Szép, rendezett szoba. Sötét falak és makulátlan rend. Neki is voltak képek a falon, bár kevesebb mint Tae-nek. Körbejártam és szemügyre vettem őket. Volt egy japán nyomat. Egy nőt ábrázolt a fürdőben, meztelen hátán színes, olyan yakuza féle tetoválás. Nagyon élénk minta volt, tetszett. Nekem egyelőre csak két tetkóm volt. Egy a jobb karom belső felén, egy BTS-ARMY logó kombináció. A másik az ikonikus NEVERMIND felirat, a jobb mellem alatt.
-Neked tetszik tetoválás?- lépett mellém Jk.
-Igen, nagyon tetszik.- feleltem.
-Nekem van- és már tűrte is fel a pulcsija ujját. Az alkarján voltak különböző minták. Egyszerűbbek és kidolgozottabbak is. Rámosolyogtam, olyan büszkén feszített ott. Édes gyerek.
-Nekem is van.- elkezdtem felgyűrni a blúzom ujját és megmutattam. Elkezdtek örömködni. Visszahúztam az anyagot.
-Következő szint?- mutogattam megint az ujjammal felfelé. Elkapták a két kezem és elkezdtek húzni maguk után. Ez valami mánia náluk. Ők közben sebesen beszélgettek, gondolom arról, hogy rajongó vagyok. Ahogy kiléptünk, én beleütköztem valamibe. Illetve valakibe. Akinek isteni illata volt. Egy pillanatra egy izmos test simult hozzám, aztán két kezet éreztem ahogy eltol egy picit. Jimin volt. Ezer érzést láttam az arcán, aztán már csak dühöt, mert meglátta, hogy a két srác fogja a kezem. Ellépett mellőlem teljesen és valamit mondott Tae-nek, aki először meglepődött majd ő is élesebb hangnemre váltott. El kezdtek vitatkozni. Nem tudom mi hangzott el, de a sötét arckifejezése azért sokat elárult. Nem akarja, hogy itt legyek. Nem akarja, hogy a többiek megkedveljenek. Nem akarja, hogy újra kihasználják őket.
Ó, Jimin! Ha tudnád, hogy én soha nem tennék ilyet! De amilyen konok úgyse se lehet meggyőzni. Majd talán idővel rájön.
Megeresztettem egy félmosolyt, hátha ez oldja a feszültséget, de rosszul tettem. Egyre dühösebbnek tűnt, hevesen gesztikulált. A két fiú elengedte a kezem és ők is belelendültek, bár Jungkook azért halkabb volt. Én csak álltam ott mellettük egy szót sem értve, de tudva, hogy ez most miattam van.
Úrrá lett rajtam a szomorúság. Ez kéne, hogy életem egyik legszebb napja legyen. És tessék...
Otthagytam őket. Lementem, hogy megkeressem Namjoont. A konyhában találtam meg, a többi hyunggal, beszélgettek valamiről. Nem vették észre, hogy bementem. Megköszörültem a torkom, mire mind rám néztek. Suga szeme mintha barátságosabbnak tűnt volna.
-Gyere, menjünk az ebédlőbe- indult felém RM.
-Jó, de szólni szeretnék, hogy a maknae-k épp fent vitatkoznak az emeleten, és eléggé hevesek.
A leader az "eztnemhiszemelhogymegintezvan" arckifejezéssel fordult Sugához.
-Hyung, kérlek, megtennéd...
Suga már ki is viharzott mellettem az ajtón. Hobi biztatólag rám mosolygott, aztán beszélgetett tovább Jinnel, Namjoon pedig átterelt az ebédlőbe. Leültünk.
-Oké, szóval a feladataid. Rendben tartani a házat, intézni a bevásárlást és főzni illetve segÍteni Jinnek a főzésben. Esténként illetve alkalmanként napközben gyakorolni az angolt a srácokkal. Fel kell készülniük az interjúkra és a turnéra. Lehetőleg angolul kommunikálj mindenkivel, hogy szokják és muszáj legyen használniuk. Majd én is segÍtek. Apropó, mi volt fent?
Tömören elmeséltem neki. Hümmögött, fújtatott. Éreztem, hogy feszült. Próbáltam elvenni a dolgok élét.
-Gondolom Jimin nincs hozzászokva, hogy egy alkalmazott, ráadásul az első nap, visszaszóljon neki, azért ennyire sértett.- rántottam egyet a vállamon, próbáltam a lazát adni, hogy ne lássa mennyire rosszul esett.
- Ez akkor is gáz. Igazad volt, amikor beszóltál neki. Udvariatlan volt. Tisztelnie kell a nőket, főleg, ha még idősebbek is nála. Akkor is, ha alkalmazott. Aztán meg telerakja a levesedet chilivel? Hol vagyunk? Az óvodában?
-Csak nem szeretnék neked problémát okozni. Majd megbékél. Legalábbis remélem. Sajnos néha nem tudom visszafogni a szám.- grimaszoltam.
-Nem is kell. Mi is emberek vagyunk. Neki is be kell ezt látni. És úgy is viselkedni. - csóválta a fejét.- Itt van a telefonod?
-A szobámban.
-Idehoznád?
-Persze.- feleltem. És már mentem is érte. Visszafelé menet még átállÍtottam a háttérképet, mert túl árulkodó volt. Igen, jól gondoljátok. Jimin félmeztelenül a MAMA-n. Beraktam egy tájképet inkább. Odaadtam neki. Valamit csinált rajta, majd visszaadta.
-Elmentettem a számom, hogy el tudj érni, ha esetleg valami adódna és elküldtem magamnak a tiéd, hogy én is tudjak üzenni, rendben?
-Természetesen. Majd megpróbállak nem zaklatni.- mosolyogtam rá. Viszonozta.
-Holnap fotózásunk lesz 10-kor, de kicsit messzebb. Fél 9-kor jönnek a testőrök. Ez azt jelenti, hogy 7-kor kelünk, aztán reggeli és készülődés.
-Mit szoktatok reggelizni?
-Csak a szokásos. Tojás, pirÍtós, müzli, gyümölcs, kinek mi. Gyere, menjünk a konyhába, megmutatom, hogy tudsz rendelni meg odaadom a bankkártyát is.
A konyha már üres volt, Hobi és Jin már felmentek. A kezembe nyomott egy tabletet és megmutatta mit kell csinálnom.
- Persze, ha akarsz rendelhetsz máshonnan is, rád van bÍzva. Csak arra ügyelj, hogy kávé mindig legyen, különben kitör a háború. És Suga lesz az ellenséges fővezér.- nevette el magát.
- Nyugi, az nekem is a lételemem. Koffein a vércsoportom.- csatlakoztam hozzá.
- Figyelj, minden oké lesz. Ne izguld túl, csak add önmagad. Ki fog alakulni, és hozzám tényleg mindig fordulhatsz, ha valami kérdésed van. Egyelőre ennyi. Reggel akkor 7-kor, kérlek, verd fel a társaságot. Most viszont menjünk pihenni. Ez egy hosszú nap volt, gondolom te is kimerült vagy.
-Kicsit, de nem tudom, hogy fogok-e tudni aludni. Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok.- pirultam egy kicsit.- Hogy itt beszélgetünk meg minden.
-Elhiszem. Sokan ölni tudnának ezért, sajnos, szó szerint. Ha a sasaengek rájönnének, veszélyben volna az életed. Sajnálom, de tényleg titokban kell tartanod- nézett rám komolyan.
-Világos, nem szándékozom idő előtt elhalálozni.
-Akkor jó éjszakát! Reggel találkozunk.- intett búcsút egy meleg mosollyal.
-Jó éjt neked is! Akkor reggel.
Lekapcsoltam a lámpát és visszamentem a szobámba. Felvettem az alvós cuccomat, ami egy spagettipántos top és egy sort és lefeküdtem. Beállítottam az ébresztőt fél 6-ra. Kell az extra idő magamhoz térni meg a konyhát se ismerem. Nem akarok csalódást okozni rögtön az első nap. Van ugyan rutinom a reggeliztetésben, de ez most fontos. Ki akarok tenni magamért. Még tervezgettem meg álmodoztam egy darabig, de végül elnyomott az álom.