Szerelmem I.

154.rész

Taehyung POV

Oké, lélegezz.
- Szia!- nyitott ajtót Tzuyu-ya.
- Szia!- csak sikerült kinyögnöm.
- Gyere be!- invitált.
- Igen, jövök... köszi.
Mi legyen a virággal? Ezt nem gondoltam át. Basszus...
- Ez... ezt neked hoztam.- nyújtottam át.
- Köszönöm szépen. Nagyon szép.
Hallottam, hogy a többiek bent beszélgetnek a nappaliban.
- Beszélhetnénk négyszemközt?
- Persze. Erre!- indult el jobbra, én követtem. Lélegezz...
- Foglalj helyet! Bocsi, de hárman vagyunk ebben a szobában... azért van itt ilyen... kupi.- vett el pár cuccot az ágyról és félredobta.
- Semmi gond.
Emlékszem még, hogy milyen volt régen. Azért a saját szoba most nagy könnyebbség.
- Miről szeretnél beszélni?- ült le velem szemben, az emeletes ágy alsó felére.
- Én... szeretnék bocsánatot kérni. Amiért... amiért ilyen hülyén kezeltem a helyzetet.
- Jungkook-ah elég feldúlt volt. Nagyon össze... összevesztetek?
Hogy nagyon? Majdnem... de csak majdnem. Ügyelj mit mondasz, Tae! Nem adhatod ki a dolgokat. Még nem. Ezt talán soha. Ez... még rágondolni is rossz.
- Volt... volt egy kis nézeteltérés, igen. De megbeszéltük.
- Az jó.- mosolygott.
- Igen, jó. Azért is bocsánatot szeretnék kérni, hogy eltűntem utána. Gondolkodnom kellett.
- Értem. És mire jutottál?
- Hogy te... te is tetszel nekem. Hiányoznak a beszélgetéseink.
- Nekem is.- nagy bambi-szemekkel nézett.
- Arra... arra gondoltam, hogy adhatnánk magunknak egy esélyt.- basszus, kiröppent a fejemből a tervezett beszédem. Oké, akkor Jimin-stílus.- Khmm... lennél a barátnőm?
Talán át kellett volna ülnöm mellé. Vagy legalább felállni? Nem tudom...
- Igen. Nagyon szívesen lennék a barátnőd.
- Hú... az jó.
Meg kéne csókolnom, ugye? De még csak két lánnyal csókolóztam... mindegy, akkor is meg kell. Felálltam és felényújtottam a kezem. Megfogta, felállt és nem engedte el. Jó.
- Meg... megcsókolhatlak?
- Persze, oppa.
Fura volt a szájából hallani. A rajongók szokták... mindegy. Nem kellemetlen... csak fura. Föléhajoltam és összeért a szánk.

Jimin POV

Újra Suga-hyung-ba botlottam a lépcsőfordulóban, amikor igyekeztem az angyalkámhoz a konyhába.
- Na?- kérdezte.- Elmondta?
- Még nem.
- Miért nem?- csodálkozott.
- Mert mindegy. Ha nem akar még gyűrűt, akkor nem akar.- mosolyogtam rá.- Tiszteletben kell tartanom a kérését.
- Jól van, Jimin-ah.- ölelt magához és meglapogatott.- Jól van.

Lilla POV

- Mit csináljak?- kérdezte a kiskuktám, miután kért egy kis fizetéselőleget.
- A világbajnok tojáslepényeidet, jó? Odakészítettem mindent.- intettem jobbra a fejemmel.
- Jó, angyalkám.- adott még egy cuppanós puszit.- Taehyungie írt az előbb.
- Mit?- érdeklődtem.
- Hogy ott marad vacsorára.
- Oké, akkor ott eszik. De lássunk neki a főzésnek, mert a többiek meg minket fognak megenni, ha nem leszünk kész!

Jimin POV

- Jiminie, soha nem kérdezted miért maradtam vele olyan sokáig, amikor már rég ott kellett volna hagynom.
Már a tűzhelynél álltunk egymás mellett.
- És miért, angyalkám?
- Mert megkérte a kezem és én buta fejjel igent mondtam.
- Igent mondtál?- nyeltem egyet.
- Sajnos. Volt gyertyafényes vacsora, ezer virág, térdeplés meg minden. Két hónapja voltunk akkor együtt. Minden lány titkon ilyenről álmodik. Semmi mást nem erőltetett előtte. Persze csókolóztunk, kis tapogatás, de nem forszírozta, hogy feküdjünk le. Bizony. Én meg el voltam ájulva. Hogy ez tiszta szerelem. Szép is volt minden, legalábbis egy darabig. Vagyis hát voltak jelek, de nem vettem róluk tudomást.
- Milyen jelek?- közben megfordítottam a tojáslepényt.
- Volt egy kis lakásom. Rábeszélt, hogy adjam el és költözzek hozzá, hiszen úgyis nemsokára megesküszünk. Én nem akartam először. Arra gondoltam kiadom és az is kis plusz bevétel... érted. De ő hosszú kiselőadást tartott, hogy befektethetném azt a pénzt és kamatoztathatnám. És majd közösen veszünk egy házat, amikor már házasok leszünk. Belementem. Aztán azt mondta, ő gondoskodik rólam. Eltart. Így az én fizetésem ment az esküvő- és házalapba, ő pedig fizetett minden kiadást. Bérleti díj, rezsi, étel. Működött is egy darabig, de aztán...- fájdalmas volt a grimasza.
- Mi volt?- simogattam meg a hátát.
- Egyszer... elromlott a mosógép és hát ugye mentem hozzá. Olyan ramazurit rendezett, hogy csak na. Merthogy én semmire sem tudok vigyázni, mert előtte két héttel, ha jól emlékszem, elromlott a kávéfőző. És hogy már megint miattam kell költeni a pénzt. Mondtam neki, hogy nem csak az én ruháimat mosom és nem csak én iszok kávét, de nem érdekelte. Közöltem, hogy akkor veszek ki a befektetésből valamennyit és megveszem én, ha neki gondot okoz. Volt mindig valamennyi dugipénzem a borravalókból, de akkor épp nem volt annyi.
- Dugipénz?- ráncoltam a homlokom.
- Igen, arról elfelejtkezett. Aztán adtam neki a születésnapjára egy viszonylag drága órát és megkérdezte, hogy miből vettem. Meghökkentem, mert ajándékra nem illik rákérdezni, hogy mennyi volt és miből... érted. Utólag már rájöttem, hogy azt akarta, hogy teljesen tőle függjek. Mit ne mondjak, nem tetszett neki, hogy mégsem. Vagyis nem teljesen.
- És? Mit csinált?
- Konkrétan semmit, de utána árgus szemekkel figyelt. Kérdezgette, hogy mennyit kaptam meg ilyesmik. És természetesen hevesen tiltakozott, hogy hozzányúljak a befektetéshez. Megvette az új mosógépet. Azt hittem, hogy lerendeztük, minden oké. Aztán pár hét múlva hozott egy ruhát. Hogy meglátta és én jutottam eszébe. Hogy milyen szép lennék benne a főnöke születésnapi party-ján.
Olyan szomorú lett.
- Angyalkám, ha fáj róla beszélni...
- Semmi gond. El akarom mondani. Szóval a ruha... két számmal kissebbet hozott. Direkt. Motivációs céllal, azt mondta.
- Ó, bassza meg...
- Hát igen. Mindegy, ezer ilyet tudnék még mesélni, de a lényeg... valahányszor kiakadtam... kedves lett. Átölelt, összerakta a kezünket... a gyűrűinket, hogy "nézd, te leszel a kicsi feleségem... blablabla". És én minden egyes alkalommal bedőltem. Először a rózsaszín köd miatt, aztán pedig azért... mert a szavamat adtam. Eljött a húgom diplomaosztója. Mondtam Lizának, hogy találja ki, hova szeretne menni egy kis minivakációra, ez az ajándékom a sikeres vizsgájára. Párizst választotta, aminek én is örültem. Gondoltam ez jó alkalom, tudod, egy kicsit romantikázni. Merthogy én alapból hármunkra terveztem. Amikor nagy boldogan elújságoltam az ex-emnek... megkérdezte, hogy honnan van rá pénzem. Megint. Én meg azt találtam mondani, hogy ne foglalkozzon vele, hanem inkább örüljön. Borzasztóan összevesztünk, mert meggyanúsított, hogy biztos extra szolgáltatásokat nyújtok a férfi vendégeknek.
- Hogy mi...?- fulladoztam.
- Az út egyébként szinte csak a költőpénzbe került. A repülőjegyeket a hűségpontjaimból vettem, a két szállodai szoba pedig ingyen volt, alkalmazotti bónusz. De annyira ledöbbentett, hogy mivel gyanúsít, hogy ezt nem mondtam el neki. Pontosabban semmit sem mondtam neki. Egy szót se, 5 napig. Persze jött a szokásos menetrend. Jött, hogy ne haragudjak, de elveszi az eszét a szerelem és minden amit csak ilyenkor mondani lehet, hogy a másik megbocsásson. Meg is bocsátottam, amekkora hülye voltam. Az utazás előtti este kapott egy hívást, hogy valami hajcihő van valamelyik tőzsdén. Így ő nem jött.

Lilla POV

- Viszont jöttél te. Megláttalak és nem értettem mi történik velem.- simogattam meg az arcát.- Ő is észrevehette a változást. Rákapcsolt, de már nem hagytam magam. Többször szóltam vissza. Aztán leültettem és visszaadtam a gyűrűt. Volt, ami volt, de végül megszabadultam tőle.
- Igen, hál'istennek.- húzott magához.- Angyalkám, az ígéretgyűrűt akkor szokták adni, amikor az eljegyzés még korai, de szeretnék kifejezni az elköteleződést. Egy ígéret, ahogy a nevében is van. Hogy egy nap majd megkérlek, légy a feleségem. Ami így is lesz. Egy életre tervezek veled.
Komolyan nézett, de nem volt haragos vagy mérges. Elgondolkodtam. Miért is nem tetszik nekem, hogy gyűrűt vegyen? Hmmm...
- Jó. Akkor kössünk kompromisszumot!- mosolyogtam rá.
- Mi az ajánlatod?- mosolygott ő is.
- Egy nap majd megajándékozhatsz egy ígéretgyűrűvel. Mondjuk egy sima kedden.- kacsintottam rá.
- Miért pont kedden? És mi az, hogy sima?- nevetett.
- Ne azért vegyél gyűrűt nekünk, mert EZÜST-napon ezt szokták.- vontam meg a vállam.- Vagy mert 100 naposak vagyunk. Vagy hónapfordulónk van. Legyen egy random nap. Amikor semmi rendkívüli nincs, de épp attól különleges, mint bármelyik másik nap.- két kézbe fogtam az arcát.- Hogy szeretjük egymást.- nyomtam egy cuppanós puszit az ajkára. Felhúzta a szemöldökét meghökkenve, de aztán újra kisütött a nap. Imádom, amikor így mosolyog.
- Rendben, angyalkám, megegyeztünk. Megpe...
Belefojtottam a szót egy forró csókkal. Öröm vele üzletelni.