Szerelmem I.

161.rész(+18)

Jungkook POV

Szórakoztassam? De hogy? Üres volt a fejem.
- Bocsánat, nem vagyok valami jó társaság.- mondtam pár perc múlva.
- Nem zavar a csend.- mosolygott Eunbi-noona.- És sokan bár hallgatnának.- vonta meg a vállát.
Elnevettem magam.
- Van benne valami.
- Milyen volt otthon? Gondolom te is örültél a plusz szabadnapnak.
- Jó. Sokat beszélgettünk, ettünk. Jó volt.
- Elhiszem. Várod már az utazást?- kérdezte.
- Máltán még nem jártunk, szóval igen. Csak a hyung-okat sajnálom. Nem akarják itthagyni a barátnőiket.
- Hát igen.
- De noona próbál jó kedvet csinálni nekik hozzá. Hozott útikönyveket meg minden.
- Jól teszi. Amilyen elfoglaltak vagytok, ki tudja mikor lenne rá lehetőségetek, hogy ellátogassatok oda. Ki kell használni. És elrepül az az egy hét, majd meglátják.
- Noona is ezt mondja. Bár azért a szemén látszik néha...
- Hogy szomorú? Biztosan az. Hiányozni fog neki Jimin-ah.
Olyan elmerengőnek tűnt. Biztos a Jin-hyung-ra gondol.
- Hát igen.- helyeseltem.
- De ahogy mondtam eltelik az az egy hét.- mosolygott újra.
- El.
- Miről folyik a szó?- jött be Jin-hyung a teákkal.
- Csak a közelgő utazásotokról.- válaszolta neki Eunbi-noona.
- Ó... igen. Holnapután este megyünk.- szorította össze a száját a hyung.- De csak egy hét. Majd eltelik.
- Pont ezt mondtam én is.- mosolygott rá a noona.
- Jól van, én is felmegyek. Jó éjszakát!- köszöntem el tőlük.
- Jó éjt!

Jin POV

Bekopogtam Jungkookie-hoz. Hátha nem alszik még. Eunbi-ya már elment, én pedig már átöltöztem pizsamába.
- Igen?- nyitotta ki az ajtót.
- Van kedved dumálni?- kérdeztem.
- Baj van, hyung?
- Nem.- ráztam a fejem.- Csak... elég sok minden történt mostanában. Gondoltam beszélnél, én meg nem vagyok még álmos.
- Oké.- elmosolyodott.- Gyere... gyere be!- állt félre. Elfeküdtünk az ágyán.
- Eunbi-noona hazament?- érdeklődött.
- Igen.
- Minden oké?
- Persze. Megkérdeztem.
- És?- mosolygott szélesen. Jó gyerek. Olyan őszinte és ártatlan.
- És megkértem, hogy ne válaszoljon azonnal. Gondolkodjon, amíg elvagyok.
- Igen? De hát miért?- csodálkozott.
- Azért amiért Hobi-ya is ki volt. Meg Jimin-ah. Hogy velem... nem egyszerű. Kedves, jólelkű lány. Nem akarom, hogy... illetve meg akarok neki adni mindent. De nem tehetem meg. Még nem. És tudnia kell, hogy mire vállalkozik, ha igent mond.
- És ezt elmondtad neki is?
- Természetesen.
- Szerintem igent fog mondani.
- Meglátjuk. Egyébként ha a véleményemet kérdezed, te hatalmas golyót kerültél ki. Tzuyu-ya-ra gondolok.- magyaráztam, amikor láttam, hogy nem érti.
- Jaaa... azt hiszem igazad van. A múltkor, amikor itt volt... utána sokat gondolkodtam. Elemezgettem az érzéseimet.
- És mire jutottál?- faggattam.
- Lehet, hogy hülyén hangzik... de elképzeltem, hogy én ülök Taehyungie helyében... érted? És nem tetszett. Ez az oppa-zás...- felhúzta az orrát.
- Hát ja.- kuncogtam.
- Meg a folyamatos aegyo-zás. Kicsit erőltetett.
- Az. Mi ugyanezt gondoljuk. De Taehyungie-nak tetszik.
- Irigylem Jimin-ssi-éket, hogy szerelmesek. Azt hogy... hogy is mondtátok? Á, hogy egy húron pendülnek. Hobi-hyung-ék is. És ti is Eunbi-noona-val.
- Iiigen. Azt hiszem. Látod ezt magyaráztuk. Hogy minden kapcsolat más. Másképp vannak noona-ék is, meg Hobi-ya-ék is. Attól még ugyanolyan jó. Ha partnerek vagytok. Ha ugyanazt az utat járjátok, ahogy noona mondta. Te meg Tzuyu-ya... nem működött volna, mert nem hozzád való. Nem azt kaptad volna, amit szeretnél.
- Mint Jimin-ssi azokkal a lányokkal.
- Pontosan. Persze még belefuthatsz te is pár zsákutcába, de mindegyikből tanulhatsz. Hogy állsz Tae-vel?
- Nem tudom.- nézett maga elé.- Néha így, néha úgy. Tudod... múltkor szívesen ugrattam volna... Tzuyu-ya miatt, de félek, hogy félreértené. Hogy esetleg akaratlanul megsérteném vagy azt hinné, hogy féltékeny vagyok.
- Nem egyszerű, az tuti. De rendbe fognak jönni a dolgok. Haragszol még rá?
- Kicsit igen.- biggyesztette a száját.
- Ellhiszem neki, hogy nem tudta mit mondjon. Hogy hogy mondja.
- Én is. De akkor is... azt hittem vagyunk olyan jóban, hogy... mégiscsak elmondja.
- Vagytok is. Ez csak... azt hiszem a tapasztalatlanság miatt történt.
- Biztos igazad van.- mosolygott.
- Nem biztos. De ezért is beszélgetünk. Elmondom én mire gondolok és te is. Aztán előbb vagy utóbb letisztázódnak a dolgok. Nem vagy fáradt?- kérdeztem, mert láttam, hogy elnyom egy ásítást.
- Kicsit. Itt maradnál?
- Persze. Emlékszel, régen mindig egymás hegyén-hátán aludtunk? Néha hiányzik. Néha.- nevettem.
- Nekem is.
- Jól van, próbáljunk meg aludni. Reggel 8-kor kelni kell.
- Jó éjt, hyung!
- Jó éjt, Kookie!