Szerelmem I.

27.rész

Lilla POV

Valami isteni csoda folytán végre befejezték a próbát. És Suga meg Hobi is visszavettek. Mindenki elment készülődni. Még megkérdezték, hogy biztos nem megyek-e, de újra nemet mondtam. Amúgy is kicsit görcsölt a hasam. Majd bekuckózok a nappaliba és filmezek. Kikísértem őket és búcsút intettem.
- Hívj, ha bármi van!- szólt még vissza Nam.
- Bezárkózom, ne aggódj. Nem lesz semmi. Érezzétek jól magatokat!- integettem nekik. Jiminen kicsit hosszabban időzött a tekintetem, de remélem nem vették észre.

Jin POV

Jól éreztük magunkat Namjoonéknál. Az anyukája nagyon kedves és az apukája is jó fej. Hiányzik a család mindannyiunknak, bár már felnőttek vagyunk. Most azért jobb a helyzet, hogy noona ott van velünk. Jó hatással van ránk. Miután elbúcsúztunk beültünk az autóba, de még nem indítottam be a motort.
- Srácok- fordultam hátra- lenne itt valami. Tegnap, amikor bekentem noona hátát, megláttam a photocardjainkat az éjjeli szekrényén. Elhoztam őket- nyúltam a zsebembe.
- Elvetted úgy, hogy ő nem tudja?- kérdezte Namjoon meghökkenve.- Hyung, ez nem vall rád.
- Tudom. De olyan zavarba jött, amikor megkérdeztem, hogy miért csak téged kért meg eddig, hogy aláírd. Azt mondta, hogy hülyén jött volna ki, miután hozzánk költözött. Én meg arra gondoltam, hogy ez nem járja. Mindig figyel ránk, meghallgat, gondoskodik rólunk. Igazán megérdemel annyit, hogy írjunk neki valamit és mégse mer megkérni?- csóváltam a fejem.- Így arra gondoltam, hogy elhozom és majd ha alkalmatok és kedvetek lesz írjatok neki valamit.- és mindenkinek odaadtam az övét.
- Ez király ötlet- veregette meg a vállam Hobi.
- Te mit írtál, Namjoon- hyung?- kérdezte Jungkook.
- Azt, hogy " Minden úgy van, ahogy lennie kell. Véletlenek nincsenek."
- Nekünk is valami ütőset kell kitalálni- vigyorgott Taehyung.
- Apropó, Namjoon-ah. Mi az ott a kezedben?- kérdeztem.- Csak nem anyukád manggaeteokja?
- De. Noonának csomagolta. Tudod, hogy nem tudok titkot tartani előtte. Így hát elmeséltem neki mindent. Amikor búcsúztunk a kezembe nyomta, hogy adjam át a köszönetével együtt.
- Hiányzik az anyukám- szontyolodott el Jungkook.
- Nemsokára gyereknap. Akkor ugyan nem tudunk hazamenni, de a comeback után kaptunk egy napot. Már megbeszéltem Bang PD- vel.- jelentette be Nam.
- Ó, te vagy a legjobb leader- ujjongtunk mindannyian.
- Na, menjünk haza!- és beindítottam az autót.

Suga POV

A nappaliban aludt, amikor hazaértünk. Először azt hittük, hogy csak egy összegyűrt takaró, olyan picire összehúzta magát.
- Felkeltem.- Jin mellé ült és szólongatni kezdte.- Noona! Megjöttünk.
El kezdett mocorogni. Aztán kinyitotta a szemét.
- Ó, sziasztok! Már meg is jöttetek?
- Mindjárt 7 óra- nevettünk.
- Ú, ez a gyógyszer mindig kiüt- dörzsölte meg az arcát. Aztán felült.- Mi újság otthon? Minden oké?- fordult Namhoz.
- Persze, jól vannak. Ezt anyukám küldi neked.- adta oda csomagot.
- Mi ez?
- Édesség.
Amikor kibontotta, meg tudott volna ölni a szemével. Csak mosolyogva ráztam a fejem és feltettem a kezem. Ez csak puszta véletlen. De hogy is írta Namjoon? Véletlenek nincsenek.
- Hogy kell ezt enni? Pálcikával vagy lehet kézzel is? És a levelet is be kell...meg lehet enni?- majd megfulladtam a visszafojtott röhögéstől. Vetett rám egy lesújtó pillantást. Mindegy, kibírom. Ez mindent megér.
- Mindjárt mutatom- mondta Jin.- A levelet nem esszük meg, az a csomagolás. Megfogod, lejjebb húzod és már eheted is.
Noona utánozta, Jiminnek meg kiesett a szeme. Megbökdöstem Hobit, hogy nézze ő is.
- Hmmm, finom. Kicsit nyúlós. És nem gondoltam, hogy ennyire édes.- mondta mosolyogva miután lenyelte az első falatot. Megnyalta a száját, Jimin összerezzent egy picit.
- Kértek ti is?- kínálta körbe noona.
- De ez a tiéd. - hárítottuk.
- Egyedül nem bírok ennyit megenni. Vegyetek nyugodtan. Te is- nyújtotta felém.- Csak vigyázz, óvatosan. Nehogy megfulladj.- a szemeiben láttam, hogy szívesen segít. Megfulladni.
- Noona, inkább magad miatt aggódj. Neked még új. De majd belejössz. Lesz alkalmad gyakorolni.- jöttek is a villámok a szeméből.
Kész, biztos meghalok. Ennyi elég lesz egyelőre. Azt mondtuk nem avatkozunk bele, csak ha muszáj. De azért egy kis noszogatás nem árt. Noona is úgy gondolta, hogy elég már. Elterelte a témát.
- Mi a jövő heti program?- kérdezte Namjoont.
- Próba, forgatás, a srácok felveszik az új dalt, kreatív megbeszélés. Csak a szokásos. Hétvégén Hobi- hyung megy a maknae-kkal Japánba. Meghívták őket valami showműsorba szombatra, másnap fotózás és csinálnak egy reklámspotot.
Tae és Jk felnyögtek.
- Ugh, tényleg. Az jövő héten lesz.
- Nem akartok menni?- kérdezte noona együttérzően.
- Nem akarnak, de reklámoznunk kell a közelgő albumot meg a comebacket.- válaszolta Hobi helyettük.
- Igen. Máskor meg mi megyünk. Ez van.- mondta Namjoon.- Csak egy nap. Szombaton mennek, vasárnap jönnek.
- Majd csinálok nektek valami finomat, amit szeretnétek, jó? Mire haza jöttök. Majd találjátok ki mit, oké?- paskolta meg Tae lábát noona.
- Oké. Köszönjük.- válaszolták egyszerre kicsit vidámabban.
- Kér még valaki? Nem? Akkor berakom a hűtőbe.- noona kiment a konyhába.
- Noona, nem szóltál reggel, Gyere, kenjük be a hátadat- állt volna fel Jin, amikor visszajött.
- Maradj, nem kell.- intette vissza.- Már bekentem.
- A hátadat?- kérdezte Jin értetlenül.
- Nem, amit elértem. A hátam meg jó lesz így. Nem leszel alkoholista miattam. De azért köszi.
- Noona, most miért csinálod ezt? Nem ittam le magam, csak...- megállt. Nem tudta, hogy mondja.
- Épp ezért. Tudom, hogy segíteni akarsz, de...- és ekkor Jimin közbevágott.
- Majd én bekenem.- és azzal el is indult noona szobája felé.
- Jimin- ah!- szólt rá noona. Nem állt meg, ment tovább. Ki is ment. Noona meg csak leesett állal nézett utána.
- Noona, ha most látnád az arcodat- grimaszoltam neki.
- Kösz, el tudom képzelni.- nézett rám ő is egy grimasszal. Utána masírozott. Miután kiment, hátradőltem.
- Az úthenger beindult.
Nam, Jin és Hobi felnevetett.

Lilla POV

Erről szó sem lehet. Valamit ki kell találnom. A szobám előtt állt.
- Jimin-ah! Nem kell bekenni a hátamat. Tényleg...
- De be kell. Megsérültél, kezelni kell.- határozott volt a hangja.
- Jimin-ah...
- Azt mondtad megbocsájtottál. Akkor meg mi a baj? Ki fogom bírni, nem fogok inni utána. Egy barát nem segíthet a másiknak?
Összeszorítottam a szám. Igaza van. Barátkozni akartam, hát tessék.
- Jó.- benyitottam és betessékeltem. Bent a kezébe nyomtam a krémet.- Mindjárt jövök.
Bent a fürdőben neki dőltem az ajtónak. Lélegezz! Ebben nincs semmi. De az tuti, hogy a melltartó marad. Levettem a pólót és magam elé vettem egy törülközőt. A pántot lecsúsztattam, hogy ne zavarja. Ellenőriztem a tükörben, hogy még véletlenül se látszódjon a tetoválás. Még vettem pár mély lélegzetet és kimentem. Ő már az ágyamon ült és a tégelyt forgatta.
- Akkor én ideülök, te meg mögém, jó?- mutattam az ágy sarkára.
- Kenheted nyugodtan, nem fáj- mondtam félig hátrafordulva, miután elhelyezkedtünk.
- Jó.- bólintott.
Visszafordultam előre. Hideg volt a krém, ahogy a felhevült bőrömhöz ért. Összerezzentem, ő megállt.
- Csak hideg a krém, folytasd nyugodtan- szóltam hátra.
- Oké.- mondta és a teljes tenyerét éreztem a hátamon, gondolom, hogy hamarabb felmelegedjen a krém. Próbáltam egyenletesen lélegezni. Ez most szimpla segítség, semmi több. Azért bevillant, hogy nem így képzeltem el, amikor először hozzám ér. Lekente a lapockám, aztán rátért az alsó részre. Kicsit előre hajoltam, hogy jobban odaférjen. Egyszercsak megszólalt.
- Útban van a... melltartód.
Basszus.
- Khmmm...akkor kapcsold ki- mondtam halkan. Esküszöm, éreztem, hogy még a hátam is elpirul. A fene egye meg, minek mondtam? Kikapcsolta és folytatta a krémezést.
- Kész- simított végig a gerincemen. Vagy csak légmozgás volt?
- Köszönöm. Visszakapcsolnád a ...
- Persze.
- Köszönöm, Jimin- ah. Mosd meg a kezed!- intettem a fürdő felé. Miután visszajött, felálltam.
- Még felöltözöm. Menj nyugodtan pihenni.- mondtam és a törülközőt igazgattam, nem néztem rá.
- Jó. Majd vacsoránál találkozunk.
- Persze- néztem végül rá- Tényleg köszi.
- Nincs mit.- biccentett és kiment.
Az ajtó csukódás után lerogytam az ágyra. Szedd össze magad! Azt mondtad vége! Nem lehetsz ennyire gyenge!
Bementem és hideg vízet fröcsköltem az arcomra. Aztán megnéztem a hátam. Hát az már holtbiztos, hogy ebben semmi erotikus nem volt, akármennyire is úgy tűnt, hogy néha simogat. Csoda, hogy el nem hányta magát. Tényleg nem fájt, de ahogy kinézett...Visszavettem a bő pólót és visszamentem a nappaliba. Jin és Nam ott voltak, a többiek nem. Jin csúfondárosan mosolygott rám. Elvörösödtem. Nam is mosolygott.
- Na? Bekente?- emelgette a szemöldökét Jin.
- Igen.
- És? Milyen volt?
- Szerinted? Meg fogom ölni Sugát. Meg Hobit. És ha így folytatod akkor téged is. Pedig rendeltem neked homárt. De megeszem egyedül. Az egészet. Egy falatot se kapsz. Namjoon-ah, valami hozzászólás? Van még hely a listán.
- Nincs, élni akarok.- tiltakozott nevetve.
- Rendeltél homárt?- Jin végre feldolgozta.
- Igen, már csak grillezni kell.
- Noona, a homárral nem viccelődünk.
- Nevetek talán?- szigorú arcot vágtam, hagy szenvedjen még egy kicsit.
- Noona- búgta- ne csináld, tudod, hogy az a kedvencem.
- Tudom, ezzel akartalak kiengesztelni. Mert tudtam, hogy haragudni fogsz.
- Igaz is, haragszom.- fonta keresztbe a karját.- Hol a kiengesztelés?
Megfogtam a fejem. Miért?
- Saját magadat húztad csőbe.- világított rá Namjoon.
- Tudom.- sóhajtottam.- Mindjárt megcsinálom. Csináltam egyébként gimbap-ot is, meg kimchi-jjigae-t, csak be kell fejezni. Te nem vagy éhes?- kérdeztem tőle.
- Tudnék enni.- hümmögött.
- Jó. Szólnál a többieknek is, hogy 20 perc múlva, aki éhes, jöhet vacsorázni?- bólintott és az emeletre indult. Én is felálltam.
- Jövök én is, noona.- állt fel Jin is.
- Gondoltam. Szemmel akarod tartani a homárjaidat, mi?
- Nem azért.- de elpirult.- Na jó, egy kicsit.
- Gyere, anyuci, azok a homárok csak a tieid.