Szerelmem I.

53.rész

Lilla POV

Hazamentünk Seoyunnal, csináltam egy kis uzsonnát és beszélgettünk.
- Várod már, hogy megint lásd Amerikát?- kérdeztem.- Irigyellek, hogy te mehetsz a turnéra.
- Ne gondold túl fényesnek a dolgot. Kőkemény munka lesz és ezer ember körülöttünk. Nem lesz különb mint itt. Sőt.- húzta a száját.- Az amerikai paparazzik nagyon pofátlanok.
- De legalább egy helyen lesztek. Én meg egy másik kontinensen.- görbült le a szám.- Nem, nem. Nincs sírás. Most boldogság van.- Jiminre gondoltam, a tegnap estére és elmosolyodtam. Seoyun meghökkenve nézett.
- Tudod, Seoyun-ssi, tegnap este kaptam életem legromantikusabb ajándékát.- mosolyogtam.
- Mit?- kérdezte kiváncsian.
- Jiminie virágot hozott nekem. És mivel nem tudta, hogy melyik a kedvencem, így mindenből kért egy szálat. Azt hittem elolvadok. De tényleg.- sóhajtottam.
- Ez a fiú nagyon tud.- mosolygott mindenttudóan.
- Igen. Tökéletes.- ábrándoztam.
- Hoseokie is az.- ábrándozott most már ő is.
- Mint két kótyagos tinilány!- nevettem magunkon.
- Igaz.- vigyorgott.
- De olyan jó, nem? A pillangók, meg a tüzijáték?
- Csodálatos- merengett.
- Kérdezhetek? De elég intim.- néztem rá.
- Legfeljebb nem válaszolok.- grimaszolt.
- Hoseok-ah szerelmet vallott már?
- Igen.- pirult el.
- És te?
- Megmondtam, hogy én is szeretem őt.- párás lett a szeme.
- De jó! Örülök nektek!- mosolyogtam rá.
- Köszönöm. Vagyis köszönjük.- nevetett.
- Figyelj, nem tudom mikor jönnek a srácok. Ha gondolod, menj fel Hobi-ya szobájába. Felfrissíted magad, én meg addig gyorsan elvégzem, ami délelőtt elmaradt, jó?
- Huh, az jó lenne- bólintott.
- Összeszedem gyorsan, ami kell és akkor adok is tiszta törülközőt, oké? 5 perc.
Elmentem, megraktam a kosaramat és együtt felmentünk.
- Amíg lezuhanyozol lecserélem az ágyneműt. Már ha nem zavar.
- Persze, miért zavarna?
- Nem tudom mennyire vagy szégyenlős. Van akit zavar az ilyesmi.
- Laktam kollégiumban, annyira nem vagyok.- nevetett.
- Csak kérdeztem. A szállodában voltak olyan vendégek, akik nem szerették. Meg persze olyanok is, akik egy szál semmiben kisétáltak- rázkódtam össze.- Fúj!
- Igen, gondolom. Sok a beteg ember.
Gyorsan lecseréltem a törülközőket és neki is adtam pár extrát.
- Oké, lent leszek. Majd gyere le, ha végeztél- mosolyogtam rá.
- Megyek.
Végigmentem a szobákon. Aztán lementem. 2 percenként néztem a telefont, hogy be van-e kapcsolva, hátha ír Jimin. Közben sütöttem egy kis brownie-t. Mikor Seoyun lejött átöltözve, jelzett a telefonom. Az övé is.
J:" Szia Jagi! Most végeztünk, összeszedjük magunkat és megyünk. És behajtom a millió puszidat meg ölelésedet! Már alig várom😘"

- Jiminie írt. Végeztek és indulnak haza.- néztem Seoyunra.
- Hoseokie is írt.- mosolygott.
Visszaírtam Jiminnek.
L:" Csak gyere és megkapod. Kamatostul💜"

- Egyébként akartam mondani, hogy legközelebb hozz fürdőruhát és akkor lemehetnénk a medencéhez.
- Hmmm, ez jól hangzik. Majd legközelebb hozok.
Még cseverésztünk, de már tűkön ültünk. Aztán végre megjöttek. Elindultam az előtér felé, amikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, de Jimin már kiabált.
- Jagiya, megjöttem! Ígértél valamit!
Az égnek emeltem a tekintetem. A türelmetlen mindenit! Seoyun csak nevetett rajtam. De azért sietősebbre vettem a lépteim és a végén belefutottam a karjaiba. Fülig ért a szája. A többiek csak rázták a fejüket ránk.
- Kezdhetsz számolni- fogtam meg a fejét és puszilgatni kezdtem. Lehunyta a szemét és élvezkedett. Jó, én is élveztem.
- Ez volt az első részlet. Zsibbad a szám.- fúrtam a nyakába az arcom.
- 148 meg egy ölelés. Elsőnek megteszi.- adott most ő egy puszit az arcomra.
- Hogy ment a próba?
- Jól. Minden a helyén volt. Az énektanárunk is meg volt elégedve. És neked? Hogy telt a délután?
- Seoyun-ah megmutatta a terveket. Aztán hazajöttünk, ettünk és beszélgettünk. Te ettél valamit? Mert az a két szendvics...
- Igen, ettem.- forgatta a szemeit. - Jin-hyung főzött a kamudormban.
- Te, ne forgasd a szemeid!- bigyesztettem a szám. - Egy fél délutánt táncoltál meg énekeltél, kell az energia!
- Nekem te kellesz!- csókolt meg hevesen. Megőrjít a szája, a nyelvéről nem is szólva. Miután kifogytunk a levegőből csak pihegve ölelkeztünk.
- Menjünk be!- adott egy puszit a halántékomra és összekarolva bementünk.
- Azt hittük már, hogy nem találjátok a kilincset- szólt be Suga kaján mosollyal.
- Nem is kerestük, mással voltunk elfoglalva.- szóltam vissza neki. A többiek kiröhögték, bár ő is csatlakozott hozzájuk.
- Ezt megkaptad.- veregette vállon Jin.
- Az én jagim- nyomott egy cuppanós puszit az arcomra Jimin aztán leültünk mi is.
- Na srácok, mi a helyzet? Jiminie mondta, hogy jól ment a próba.
- Igen, nagyon jól.- mondta Tae.
- Ja, odatettük magunkat, hogy a két kótyagosunk időben itthon legyen.- mosolygott Namjoon.
- Köszi- mosolyogtam vissza rá.
- És ti? Mit csináltatok?- kérdezte Hobin Seoyunt.
- Megmutattam a terveket Lilla-ya-nak aztán idejöttünk és beszélgettünk.
- Miről?
- Mindenféléről.- pirult kicsit Seoyun. Hobi meghökkenve nézett rá.
- Jaj, Hobi-ya, rólatok beszéltek, az isten áldjon meg!- világosította fel Suga.
- Ó!- vágott fura képet Hobi. Jól kiröhögtük.
- És, hogy tetszettek a tervek?- kérdezte Jin.
- Nagyon jók. Seoyun-ah nagyon tehetséges. El lesz mindenki ájulva. Dupla orvosi személyzet kell majd a koncertekre.- Jimin karjaiba dőlve ültem és a térdét simogattam. Körbevett. Aztán meghallottam Seoyunt pajkos hangon megszólalni.
- Köszönöm a dicsérő szavakat. Pedig az egyik terv nem tetszett neki.- pörgettem magamban mire gondolhat.
- Melyik?- kérdezte azonnal Hobi.
- Az egyik, amit Jimin-ah-nak terveztem.
Megállt a kezem. Éreztem, hogy Jiminie rám mered.
- Mit is mondtál?- nézett rám huncut szemekkel Seoyun. Kislány, ezt a játékot ketten játszák. Félmosolyra húztam a szám.
- Nem is tudom. Mit mondtam?- dobtam vissza a labdát. Elvörösödött.
- Segítek. Azt mondtam túl sok...- Jiminhez fordultam és befejeztem- a gomb. És eltűnhetne egy-kettő. És mit mondtál te, Seoyun-ah?- Jimin kaján mosollyal várta a választ, de engem nézett csillogó szemekkel.
- Hogy ugyanolyan rossz vagy mint ő.- fúlt el a hangja. Jiminie hangosan kacagva rámdőlt.
- Na de jagi!- mondta Hobi, de ő is nevetett.
- Ne korhold, hyung! Hiszen csak az igazat mondta. Ugye, jagiya?- szólt Jimin amikor levegőhöz jutott.
- Igen.- adtam egy puszit a szájára.- Szomjas vagyok. Ti kértek valamit?- sorban bemondták ki mit kér.- Seoyun-ah, segítesz?
- Persze.
Kint a konyhában megállítottam.
- Seoyun-ah, ne haragudj, de le kellett csapnom. Annyira adta.
- Semmi gond. Én is lecsaptam volna.- még mindig zavarban volt.
- Barátok közt belefér egy kis ugratás. És tényleg az igazat mondtad.
Most már mosolygott. Gyorsan összekészítettünk mindent és bevittük a két tálcát.