Szerelmem I.

173.rész

Jimin POV

- Kezdjük az első jó hírrel. A harmadik apátok...- húzta közelebb Sejin-nim-et magához.- Igazából is apuka lesz.
- Ó... gratulálunk!- álltunk fel egyszerre és meghajoltunk.
- Köszönöm szépen.- szélesen vigyorgott. Bang PD visszaintett minket, hogy üljünk le.
- Érthető okokból a poziciója, mármint, hogy a manager-etek, ellentétben áll a családja és az ő kívánságával. Hogy több időt lehessen otthon.- magyarázta az értetlen arcunkat látva.- Ez...- mintha könnyes lenne a szeme. Vagy csak én látom úgy? Megköszörülte a torkát és folytatta.- Ez azt jelenti, hogy a turnét még végigcsinálja veletek, de aztán új feladatot kap. Egy új csapatot.- nézett körbe rajtunk. Elnyúlt az arcunk. A kezdetektől velünk volt. A francba!
- Mingyu-ya veszi át a helyét.- az említett előrébb is lépett egyet. Ismerjük, szeretjük. Oké, ha ő, hát...- És Lilla-ssi.- őt úgy húzta előrébb a karjánál fogva.
Leesett az állunk.

Lilla POV

A srácok ledöbbentek, kérdezősködtek, kicsit szomorkodtak Sejin-nim miatt, de aztán gratuláltak, örömködtek. Én meg olyan voltam, mint egy szellem. Kívülről néztem magamat, magunkat. Ez... ez túl sok.
- Jiminie...- kapaszkodtam a szerelmem kezébe. Láthatta, hogy kivagyok, mert maga után húzott a Hobi-ya-val közös szobájukba. Bent, az ágyon, az ölébe ültetett. A nyakába fúrtam a fejem. Muszáj volt. Megnyugtat az illata.
- Mi a baj, angyalkám?- simogatta a hátam.- Ez... ez nagyszerű.
- Tényleg úgy gondolod?- a szemébe néztem. Láttam, hogy nem csak le akar nyugtatni. De a bizonytalanság még mindig nem hagyott.- Mert... nem is tudom. Meg se beszéltem veled. Csak igent mondtam és...
- Ha... ha lett volna lehetőséged beszélni velem előtte, akkor is ezt mondtam volna. És ismerem Bang PD-nim-et. Tudom milyen. Igent mondasz neki helyben.- mosolygott.
- De milyen hatással lesz ez ránk? A kapcsolatunkra?- sóhajtottam.
- Majd meglátjuk. Angyalkám, megállapodtunk. Bármi jön, megoldjuk. Együtt. Igaz?- cirógatta meg az arcom.
- Igaz.- mosolyogtam rá. Igen, együtt.- Szeretlek. Nagyon-nagyon.
- Én is téged. Nagyon-nagyon.- adott egy lágy puszit.
- Minden rendben?- kopogott az ajtón Namjoon-ah.
- Persze.- szóltam ki neki.
- Bejöhetek? Illetve jöhetünk?
Jiminie kérdőn nézett rám. Imádom, hogy ilyen gondoskodó. Biccentettem, hogy oké.
- Gyertek, hyung!- válaszolta neki.

Namjoon POV

- Hova tűntek?- kérdezte tőlem Jin-hyung.
- Jimin-ah szobájába mentek.- válaszolt helyettem Suga-hyung.
- A noona-tok sokkot kapott.- kuncogott Bang PD-nim.
Nem csodálom.
- Egy óra múlva céges vetítés.- jelezte Sejin-nim.- Szedjétek össze őket, ebéd, aztán gyertek a nagyterembe!- indultak ki a főnökök.
- Igenis. Szólok Liza-ya-nak. Szegény, kint vár.- mondtam a többieknek.
Kimentem és pár szóban elmondtam neki, hogy mi történt.
- Ó... ez... nem semmi.- nyílt el szeme-szája.
- Igen. Nem semmi. Gyere, nézzük meg mi van vele!- hívtam magammal.
Amikor Jimin-ah engedélyt adott, mind besereglettünk. Liza leült melléjük és megfogta a nővére kezét. Ő hálásan rámosolygott.
- Nos, vélemény? De az őszintét, nem kell cukrozni.- nézett körbe rajtunk noona.
Megrökönyödtünk.
- Nem értem mire gondolsz.- néztem rá egyenesen.- Örülünk.
- Jó, de nektek nem fura, hogy így a semmiből...
- Nem a semmiből.- grimaszolt Suga-hyung.
- De nem ám.- erősítettem meg.- És ahogy kivettem a nagyfőnök szavaiból, nagyjából ugyanaz lesz a dolgod, mint eddig, csak több beleszólással.
- Noona, ez nekünk jót jelent.- mosolygott rá Jin-hyung.- Ha neked mondjuk, hogy éhesek vagyunk, te hozol kaját.
- Bélpoklos...- fújta, de aztán elnevette magát. Kicsit jobban nézett ki, de a szeme még mindig kis bizonytalanságot sugárzott.
- Komolyan, noona, ez jó. És tényleg örülünk neked.- mosolygott Hobi-hyung rá tele szájjal. Bólogattunk mind.
- Én csak... nem akarom, hogy megváltozzanak a dolgok közöttünk... értitek?
- A változás nem mindig rossz, angyalkám.- biztatta Jimin-ah.
- De ez talán nem is változás, hanem...- mi is... á, igen.- Ez fejlődés.- mondtam határozottan.
- Jól mondja Namjoon-ah.- támogatott meg Suga-hyung.- Noona, a lényeg nem fog változni. Barátok vagyunk és intézed a dolgainkat, ahogy eddig. Csak a volumen változik.