Szerelmem I.

5.rész

Lilla POV

Ha valaki reggel azt mondja nekem, hogy este már a BTS-szel fogok vacsorázni, biztos a hogy beleröhögök a képébe és hívom a diliházat. Szótlanul mentem utána. Féltem mi lesz. Az interjún csak kutyafuttában találkoztam velük. Remélem, hogy az csak egy rossz pillanat volt és majd megtörik a jég.
Az előtér akkora volt, mint egy bálterem. Levettük a cipőnket, NamJoon adott egy papucsot nekem is, majd a szemközti ajtóra mutatott.
-Arra van a nappali, ezen a jobb oldali ajtón pedig egyenesen a lakrészedhez tudunk menni. Gyere!- indult el arrafelé.
Az ajtó egy folyosóra vezetett. Több helyiség is nyÍlt belőle.
-Az vezet a konyhába- mutatott az egyetlen ajtóra bal oldalt. Ha jól hallom, Jin már neki állt főzni.- zene szűrődött ki és halk edényzörgés. Jó, ezek szerint "anyuci" is szeret zenét hallgatni főzés közben. Örültem, hiszen én is mindig berakok valamit és táncikálva, énekelve főzök. EllazÍt és megnyugtat. A különbség talán annyi, hogy én legtöbbször BTS-t hallgatok. Oda kell majd figyelnem, hogy csak olyankor hallgassam hangosan, amikor nincsenek itthon.Gondolom nem akarják hallani, ahogy elkap a gépszÍj és teli torokból éneklem a FIRE-t. Igazából azt senki nem akarja hallani. Néha még én sem.
Kinyitotta a lakrészemhez vezető ajtót és befelé intett. Kellemes, békés hangulatú szobába léptem. Látszott, hogy ezt is belsőépÍtész rendezte be és nőnek szánták. BarackszÍnű falak, virágmintás, de nem csicsás függöny és puha, süppedős szőnyeg. Fehér ágytakaró és fehér dÍszpárnák. Az ágy mellett balra is nyÍlt valami.
-Az ott a saját fürdőd. Apró- szabadkozott- de azt hiszem a célnak megfelel.
-Ez gyönyörű és nincsenek nagy igényeim, elvégre dolgozni vagyok itt.
-Ez igaz, de azt szeretném illetve szeretnénk, hogy jól érezd magad velünk. Ha idővel családtag lennél és nem csak egy alkalmazott.
- Én is ezt szeretném, de ne szaladjunk előre.- mosolyogtam rá.- Először ismerkedjünk meg egymással mindannyian aztán majd kialakul. Rendben?
Bólintott, értette mire gondolok.
-Rendben. Ismerkedj a hellyel aztán 10 perc múlva várlak a nappaliban. Addig összecsődÍtem a bandát.
Biccentettem és már ment is kifelé. Körbenéztem a szobán és leültem az ágyra. Kényelmes, nem túl puha, nem túl kemény. VégigsimÍtottam az ágytakarón. Gyorsan elővettem a telefonom, hogy üzenjek a húgomnak. Meg akartam nyugtatni, hogy minden oké és hogy megváltozott a menetrend, egy darabig Dél-Koreában maradok, mert nagyon tetszik a hely. Részleteket nem Írtam. Eleve ugye ott a titoktartási szerződés meg szerintem el se hinné, hogy a BTS-szel vagyok egy házban. Vajon milyenek a mindennapokban? A felvételek soha nem adják vissza teljesen a valóságot, a java beállÍtott.  Én viszont megismerhetem az őszinte valójukat.
Rápillantottam az órára. Itt a idő. Szedd össze magad és menj, mondtam magamnak. Kimentem a fürdőbe. Arcot és kezet mostam, kicsit meg is csÍpkedtem, hogy legyen valami szÍnem. Megigazgattam a hajam is az ujjaimmal. Ez volt talán az egyetlen büszkeségem. Hátközépig érő, sötétbarna, természetes hullámos. Elindultam a nappali felé. Először ugye a konyhába léptem,ahol isteni illat fogadott. Összefutott a nyál a számban. Körbenéztem. Gyönyörű , tágas helyiség. Fehér konyhabútor, a sarokban egy asztal padokkal, középen konyhasziget, négy támla nélküli  székkel és az elképzelhető összes kütyü. Oké, majd Jin úgyis megmutatja mi hogy működik. És biztos mutat egy-két trükköt. Láttam egy lengőajtót ami mögül beszélgetés szűrődött be. Á, a nappali. Benyomtam és bedugtam a fejem. Azonnal csend lett. NamJoon odajött és a vállamnál fogva szinte betolt az U-alakú ülőgarnitúra elé.
- Lilla, hagy mutassam be neked SeokJint, Yoongit, HoSeokot, JiMint, TaeHyungot és JungKookot. Mi lennénk a BTS. Ő pedig itt Lilla. Ő fog gondoskodni a házról és segít az angolban. Vele lesz alkalmatok gyakorolni és tanulni.
Végigpillantottam rajtuk. Volt aki mosolygott, volt aki csak nézett és volt aki le se szart, hanem a telefonját bámulta. Igen, JiMin. Fájt, rohadtul.
Jinhez fordultam. A koreai etikett szerint a legidősebb az első. Egy évben születtünk és igazából csak pár nap van közöttünk, hiszen én november 21.-én születtem, ő pedig december 4.-én. De ez itt számÍt. Most én vagyok a legidősebb, de utánam ő következik. Istenem, élőben még lenyűgözőbb! WorldWideHandsome. Tökéletes arca komoly volt. Felállt, meghajolt és kis akcentussal ezt mondta:
-Noona, örülök, hogy megismerhetlek.
Elmosolyodtam és meghajoltam.
- Az öröm az enyém.
YoonGi csak nézett a fekete szemeivel, mintha a lelkembe akarna látni. Kicsit ijesztő. Felállt ő is.
-Üdvözöllek, a nevem Min YoonGi.
-Örvendek.
Hobi szélesen mosolygott, de a szemeiben tartózkodást láttam.
-Helló! Én J-Hope vagyok.
-Szia! Örülök, hogy megismerhetlek.

-JiMin- biccentett felém az említett miután felállt, de már le is ült vissza és tovább bogarászta a telefonját. Hát köszi. Összepréseltem az ajkaim, hogy ne törjön ki belőlem a csalódás. NamJoon is meghökkent a durvaságán. Hevesen magyarázni kezdett neki. A hangsúlya mindent elárult. Leckéztette, mint egy rossz gyereket. JiMin visszafeleselt szemtelen arccal. Nam Joon még idegesebb lett. Folytatta az okítást. Mi többiek csak hallgattuk. Én ugye nem értettem semmit, de a többieken láttam, hogy ez most komoly, de nem is az első alkalom. Tae és JK azt bámulta, hogy dagadnak az erek Nam nyakán. Suga és Hobi egy félmosollyal nyugtázták, hogy JiMin egyre kisebbre húzza össze magát. Jin megpróbált biztatóan mosolyogni rám, hogy ne aggódjak.
Rátettem a kezem Nam karjára, hogy lecsendesítsem. Rám nézett, még égett a harag a szemében. Megpaskoltam a karját, hogy minden oké.
Odafordultam JiMinhez, meghajoltam és csak annyit mondtam:
-Hát örülök, hogy megismerhettelek. Tényleg egy élmény volt. De helyesen úgy kell bemutatkozni hogy: Az én nevem JiMin vagy JiMin vagyok. Bármelyik jó. Majd gyakoroljuk.
Nam hangosan elkezdett hahotázni. A hyungok is mind. JiMin elvörösödött. Látszott, hogy megsértődött. Felpattant és felviharzott az emeletre. Oké, hát ez kicsit másképp alakult mint terveztem. Én meg az a nagy szám! Kínos. Lehajtottam a fejem. Nam megkocogtatta a vállamat:
-Minden oké, ne törj le! Látod, mondtam, hogy szükséged lesz a humorérzékedre.
Felemeltem a fejem és ránéztem. Biztatóan mosolygott rám, és a többiek is. Azért még zavarban voltam.
-Nem haragszol?- kérdeztem.
-Miért haragudnék? Mert helyre tetted? Áldásom rá- nevetett.- Igazad volt. Nem így kell bemutatkozni, igaz?- nézett körbe a többieken. Ők bólogattak.
Tae pattant elém. Meghajolt és köszöntött:
-Üdvözöllek, noona. Én vagyok Tae.- megint dobozmosolygott. Viszonoztam.
-Örülök, hogy megismerhetlek, Tae.
JK fészkelődött egy kicsit, majd elhatározásra jutott. Odaállt Tae mellé.
-Örülök a találkozásnak, noona. Az én nevem Jeon JungKook.- majd meghajolt. Miután felegyenesedett megjelent a kis nyuszimosoly. Édes gyerek. Egy Casanova szexepiljével. Nem hiába ő az egyik legnépszerűbb bias. De nem az enyém. Az enyém fent dühöng a szobájában és valószÍnűleg épp a pokolba kÍván engem. De akkor is udvariatlan volt és ez fájt. Elhessegettem a negatÍv gondolataim és JK-re mosolyogtam.
-Szia JungKook! Én is örülök.
-Na, ezzel megvolnánk- csapta össze a tenyerét Nam- Menj, rendezkedj be aztán egy fél óra múlva vacsora?- nézett kérdőn Jinre.
-Fél óra, oké- bólintott vissza neki az emlÍtett. Visszafordult hozzám.
-Megvacsorázunk, aztán valamelyikünk körbevezet, hogy mi hol van.
Tae megragadta JK karját és mondott valamit a leadernek. Ő jóváhagyólag bólintott.
- Meg is vannak az önkéntesek. Tae meg JK megmutatnak mindent.
Örültem, hogy önként vállalták. Legalább ők nyitnak felém. A többiek tartózkodóbbak, amit a történtek fényében meg is értek.
-Szuper- mosolyogtam Namra és a két ifjoncra.- akkor fél óra múlva. Segítsek esetleg valamit a vacsorában, teríteni vagy valami mást?- fordultam Jin felé. Értette nagyjából, de Nam azért lefordította. Jin csak rázta a fejét és hessegetett kifelé és valamit mondott.
-Azt mondja nem kell. Menj nyugodtan, fújd ki magad, rendezkedj be- tolmácsolta Nam.
-Rendben- ezzel elindultam vissza a kis menedékembe. Kifelé menet még hallottam, ahogy Nam komoly hangon mond valamit a többieknek.