Anime one shots I. (Befejezett)

Suna Rintaro x Reader; Lelkitárs

kirkom kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Nem mellesleg... Valaki megszánna és segítene a Bokutos könyvemmel? 👉🏻👈🏻*puppy eyes* Egyedül nehezebben haladok, mint mikor volt valaki, akivel együtt tudtam írni és jövő év január/február fele el szeretném kezdeni kitenni a részeket, viszont csak a prológus és az 1. rész van meg (az 1. sem teljesen, még kell bele egy kicsit, de azt megoldom). Úgyhogy valaki légyszike? TwT

A világot sosem láttam színesen, ahogy rengeteg ember sem ezen a bolygón. Eleinte nem volt zavaró, hozzászoktam, hogy egy színek nélküli világban nőttem fel, azonban ahogy sokan körülöttem elkezdtek látni, mármint igazán látni azt, ami a szemünk előtt volt, kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Nem az zavart, hogy ők boldogak, hogy megtalálták azt, aki nekik volt szánva az életben, hanem inkább az, hogy én nem. Kivancsi voltam milyen lehet színesen látni. Milyen lehet a piros, az ég kék színe, vagy mikor rózsaszínes-narancsos színt vesz fel a horizont, amely mások szerint az egyik legcsodásabb természeti jelenség. Meg akartam tapasztalni, de sajnálatos módon még nem találtam rá arra, aki végett csodálkodhattam volna akár egy virág szirmaianak színeiben is.

Az Inarizaki High volt hozzánk legközelebb lévő felső közép, így oda jelentkeztem. Nem volt nagy ismerettségem ott, egyedül Kitát ismertem, de vele sem voltunk elválaszthatatlanok, csak volt valaki, akihez tudtam fordulni, ha segítség kellett. Az első félévem egész unalmasan telt, nem volt semmi, ami miatt izgulgattam volna, ami miatt lelkesedhettem volna, vagy tarthattam volna. A vizsgákra tanultam, szóval semmi érdekes nem történt. Aztán jött a fordulópont, amire nem is számítottam.

Kivételesen torkomban dobogott a szívem, ugyanis majdnem elkéstem az egyik órámról. Előtte lyukasunk volt, így elugrottam egy közeli boltba venni magamnak reggelit, viszont azzal nem számoltam, hogy a világ összes létező piros lámpáját kifogom majd visszafele. Az iskola folyosóin rohantam végig, rajtam kívül csak néhány kósza diák sietett órára. Velem szembe jött egy sötét hajú srác, akit ki akartam kerülni nagy spintelés közepette, viszont megbotlottam az időközben kikötődött cipőfűzőm, és mindent elejtve hatalmasat taknyoltam a fiú előtt, aki megilletődve lépett hátra párat.

- Minden oké?- lépdelt végül elém és a kezét nyújtotta, mire megfogtam azt, segítségét elfogadva, s felkeltem. Ahogy pedig szemeibe néztem, megláttam, hogy a szemei sárgásan csillogtak.

- M-mi a..?- suttogtam magam elé. Körbe kezdtem kapkodni a fejem, mindent láttam. Minden színt, ami jelen volt akkor.

- Nem hittem, hogy így találok rád.- eresztett meg egy halvány mosolyt a fiú, ahogy elkezdte felszedegetni az elejtett füzeteim és csokis müzlijeim. Ahogy visszatértem a sokkból, siettem is segíteni felszedni mindent.

- Hát én sem.- nevettem fel halkan.- Már abban is kételkedtem, hogy van valaki egyáltalán számomra is. Köszi.- köszöntem meg, ahogy kezembe adta a felszedett dolgaim és inkább a táskámba is tettem őket.

- Mi a neved?- kérdezte zsebre dugott kézzel.

- [Név] vagyok, [Teljes Név].- mosolyogtam rá.- És te?

- Suna Rintaro.- biccentett.- Nem fogsz elkésni az órádról?- kérdezte a faliórára pillantva, mire belém hasított a valóság és egy pillanat alatt lefehéredtem, ahogy az órára kaptam a fejem. Bő 18 perc késésben voltam.

- Úgyis igazolatlan már, felesleges bemennem...- sóhajtottam fel.- Többet nem megyek le a kisboltba sem iskola időben...- mormogtam.

- Hát, nekem nincs most órám, szóval ha gondolod, akkor kimehetünk az udvart beszélgetni.