Anime one shots I. (Befejezett)

Yuuri Katsuki x OC; Viszonzatlan szerelem. Vagy mégsem?

Te szent ég! Nézzétek ezt az angyali arcot! Hogy őszinte legyek egyáltalán nem érdekelt ilyen szempontból ez a srác, mégis valami késztetést éreztem arra, hogy megírjam ezt (az egyébként szerintem elég ratyi) a részt. Remélem azért tetszik. Az ihlet Happiness003- től jött ^^ Nem teljesen olyan, de próbálkoztam :D

Hogy mi is történt? Na várjál mindjárt belekezdek a mesedélutánba.. vagy estébe... esetleg reggelbe. Attól függ mikor olvasod és rakom ki.

A nevem Hidemi Plisetsky, 18 vagyok és imádok korizni. Csakúgy mint drága öcsikém Yuri.

- Yuri gyere egy kicsit!- kiabáltam tesómnak az egyik padon ülve amíg ő a jégen az ugrásokat gyakorolta.

- Mi van?- morgott miközben felém közeledett.

- Te is hallottad a hírt, miszerint Victor és Yuuri szétmentek?

- Tch mintha érdekelne..

- Nyomi vagy Ototou-san!- kuncogtam.

- Te is ne aggódj!- mosolygott undokul.

- Nem tudom te hogy vagy vele, de én megyek Hasetsu-ba.

- Hah?! Mégis mi a faszért?

- Mert Yuuri és én barátok vagyunk. Vagy legalábbis voltunk, ki tudja.. Rég nem beszéltem vele.

- Szerintem örül, hogy megszabadult egy ilyen házsártos banyától mint amilyen te vagy onee-san.

- Na kösz idióta! Én sem szeretlek!- szegtem fel az orrom.- Tudod mit? Aludj ma ott ahol akarsz, nálam tutira nem fogsz!- indultam kifelé a hidegbe.

- Ne csináld már Hide!- kiáltott utánam.

- Jössz te is velem!

- Hová?

- Hasetsu-ba hova máshova?

- Biztos nem!

- Tuti? Pedig ott lakik a barátnőd is~!

Tudtam, hogy megnyertem a csatát. Drágalátos kisöcsém arca vörösbe váltott és nem vágott semmit a fejemhez.

- Várlak otthon Yuri!- mosolyogtam rá majd elindultam haza.

Otthon bepakoltam a bőröndömbe majd felhívtam Yuurit.

Bevallom kissé féltem, mivel egy ideje már nem beszéltünk. Tudom milyen nehéz egy szakítás és valakinek muszáj támogatni.

Igaz ez az egész már nagyjából 1-2 hete történt és balfasz módjára csak ma jutott el hozzám a hír de akkor is ott akartam neki lenni. Hogy tudja: rám számíthat.

- Hidemi?- hallatszott a telefon túl végéről egy meglepett hang.

- Yuuri! Igen, én vagyok az. Hogy vagy? Minden rendben?

- Mi? Hogyne persze, már rendben vagyok. Miért hívtál?

- Megyünk Yurio-val Hasetsu-ba. Meglátogatunk téged!- vigyorogtam. Olyan jó volt hallani a hangját...

- Mi? Ne hülyéskedj! Maradjatok nyugodtan otthon, miattam ne fára-

- Ez nem fáradság. Nekem nem!

- Hah? Biztos?

- Teljesen...- mosolyogtam kábán. Nem akartam kihasználni a lehetőséget, hogy végre egyedülálló csak aggódtam érte. Jó persze az is közrejátszott, hogy egy ideje szeretem de ez most mellékes..