Lavi x Reader; Szabadság, elköteleződés

1K 31 3
                                    

Koizumi311 kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Jó régi kérés és nagyon bocsi, hogy csak most hozom >< Nem mellesleg ez a "Ki hitte volna!" folytatása, hölgyeim és uraim! És köszi az segítséget az ötletelésben Vanadyn 💕

Eltelt néhány év, pontosabban 3 csodálatos és mesébe illő esztendő. Életem legszebb időszakaként tartottam számon. Az évfordulónk előtt jártunk 2 héttel, szóval úgy döntöttem, hogy ideje lenne valamit beszerezni Szerelmemnek. Úgyhogy folytonosan lejárkáltam a városba mindenfélét venni. Csak sajnos nem maradt túl sok pénzem, így be kellett érjem egy csokival, Lavi kedvenc könyvének következő részével és reményeim szerint egy romantikus kis vacsorával. A tervek legalábbis ezek voltak. Azonban valami kezdett megijeszteni. Ez a valami pedig párom távolodása volt.

Sokszor lerázott, elkerült és egy bizonyos lánnyal a városból, feltűnően sok időt töltött, ami megingadta a hitem. Rettegtem attól, hogy lecserél, mindennél jobban féltem ettől. Még a halál gondolata sem okozott ekkora pánikot bennem, pedig attól is tartottam elég rendesen. Nem mertem felhozni neki a dolgokat, mondjuk nem is nagyon adott rá esélyt. Azonban egy küldetést kaptam Kandával, így pedig sikerült kicsit kiszellőztetnem a fejem. Az egész csak 6 napomba fájt, de ebből 1-1 volt az utazás. Hazafelé a vonaton ülve, az ablaknak döntöttem a fejem és csak bámultam kifelé a tájat.

- Mi bajod van? Árasztod magadból a depressziót..- morogta Kanda, mire keserűen elmosolyodtam, de nem néztem jó barátomra. Lelkem keserűen összefacsarodot, szemembe könnyek gyűltek, így beharaptam alsó ajkam és karjaim szorosan magam köré fonva bámultam továbbra is kifelé.- Szerintem amúgy rohadtul kérdeztem valamit és várom a válaszod.- bökte meg a karom könyökével.

- Szerintem megcsal..- motyogtam vékony, alig hallható hangon.

- Te egy idióta vagy.- nevetett fel a hosszú hajú, mire ingerülten kaptam rá a tekintetem.

- Igen? Kurva jó barát vagy te is, Kanda, igazán! Inkább maradj kussban, ha már segíteni nem tudsz! Tudod te egyáltalán mióta akarok vele beszélni erről és mennyi ideje emésztem magam és forgolódok álmatlanul az aggodalmaim miatt? Hah? Nem hiszem..- halkultam el kifakadásom végére, mire a férfi vagy nagyokat pislogott.

- Akkor ahogy hazaértünk, szépen megbeszéled vele a dolgokat. Biztosra veszem, hogy hiányzol neki.

- Bárcsak így lenne..- sóhajtottam fel, majd inkább Kanda vállának dőlve elaludtam. 

Mikor megérkeztünk, akivel csak összefutottunk, üdvözölt minket és meg is lettünk dícsérve. Én azonban csak egy arcomra fagyott, tökéletesre fejlesztett hamis mosolyt erőltettem arcomra és határozott léptekkel siettem a szobám felé. Útközben azonban a folyosón megpillantottam a felém siető Lavit. Egyszerre támadt sírhatnékom és örültem annak, hogy újra láthattam őt. Ahogy pedig elért hozzám, lendületből felkapott és vigyorogva pörgetni kezdett, mire felnevetve kapaszkodtam vállába. Mikor végre letett, kissé megszédültem, de szorosan tartott, szóval nem dülöngéltem jobbra-balra. Mosolyogva, izgatottan fürkészte az arcom.

- Mi az?- mosolyodtam el, mikor már hosszú percekig le sem vette rólam teintetét a vörös.

- Csak iszonyatosan hiányoztál és szeretné a szemem bepótolni az elvesztegetett időt, amíg nem láthattalak.- vigyorgott kisfiúsan, mire a szívem hatalmasat dobbant, szám pedig magától húzodott boldog mosolyra.

- Édes vagy..- öleltem magamhoz és mélyen beszívtam kellemes illatát.

- Nálad nem jobban. Nálad édesebb emberrel sosem találkoztam még.- puszilt hajamba, mire arcom elöntötte a pír. Végül segített kipakolni, majd elfeküdt velem az ágyamon. El sem akartam engedni, csak teljesen hozzásimulva hallgattam heves szívverését. Én mellkasánál babrálta a ruhájával, míg ő hajammal játszadozott.

Anime one shots I. (Befejezett)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon