Anime one shots I. (Befejezett)

Hitoka Yachi x Reader; Barátság? Nem!

Másodévesként jelentkezem a Metropolitan Nekoma High-ból. Elég sokan ismernek onnan, tekintve, hogy én vagyok a lány röpisek csapatkapitánya. Oh és majdnem elfelejtettem, hogy Tetsuro barátnője.

Most biztos megfordult a fejetekben, hogy ha ez a legjobb barátnőmről és rólam szól, hogy kerül a képbe Tetsuro. A válasz annyi, hogy biszex vagyok, de Tetsuro nekem inkább egy nagyon jó barát nem a szerelmem. Már rég rágom magam miatta, de félek hogy fog reagálni szóval húzom amíg tudom.

- Min gondolkodsz [Becenév]?- húzott magához közelebb a folyosón Tetsuro.

- Semmin, csak az edzőmeccseken. Hozzátok jön a Karasuno, nem?

- Ja, de leverjük őket.- fintorgott, mire elnevettem magam.

- Elhiszem, ti nagyon jók vagytok. De ne becsüld le őket sem, ők is elég jók. Főleg az új első évesekkel.

- Ne kezdd te is kérlek, Cicám!- sóhajtott.

- Ahj... Oké!- morogtam. Mindig is utáltam, ha így hív, nem tudom miért.

- Mit szólnál egy edzőmeccs előtti gyertyafényes vacsihoz [Név]?

- Benne vagyok.- mosolyogtam fel rá, mire ajkát az enyémnek nyomta. Derekamra csúsztatta kezeit, én pedig mellkasára helyeztem aprócska tenyerem.- Na de menj, még a végén a csapatkapitány késik!- kuncogtam, mire bólintott és elindult de a lelkiismeretemnek nem én vagyok a kedvence szóval jó "barátnő" módjára megragadtam csuklóját s visszahúztam még egy apró csókba, mibe belemosolygott.

- Most már tényleg megyek, szia [Becenév]!- integetett én pedig hazamentem.

A vacsora amit elkészített nagyon finom volt. Kellemes lágy zenével és majdnem teljes sötétségben, egyedül a gyertyák aranysárga fénye világított. Nagyon jól éreztem magam, kitett magáért.

Másnap reggel már indultunk, hogy üdvözölhessük a Karasunot.

- Mizu Kislány?- karolta át vállam Taketora.

- Áh, ne is kérdezd... Olyan fáradt vagyok, hogy hamarosan valaki vállán fogok szundizni!- ásítottam.

- Szeretnéd, hogy felélesszelek?- vonogatta szemöldökét mire nevetve boxoltam vállába.

- Idióta!- nevettem még egy ideig.- Aztán sok pontot szerezzen a kedvenc ászom!- öleltem át legjobb barátom.

- Ugyan, mintha ezt mondani kéne! ÉN VAGYOK A LEGJOBB!- kiáltotta el magát mire Tetsuro rácsapott egyet a fejére.

- Mit mondtam a kiabálásról idióta?- morogta, mire én csak mosolyogva hozzábújtam.

- Hagyd szegényt, így is elég hülye.

- HÉÉÉ!

- Bocsi, Tora-chan ez az igazság. De attól még szeretlek.

- Én is téged [Név]-chan!- vigyorgott. Meg is érkeztek. Valakin megakadt a szemem. Egy földre szállt angyalon, kinek rövidebb, szőke haja, mogyoró barna szemei és valami elképesztő édes személyisége van. A legjobb barátnőmön, Hitoka Yachin.

- Hitoka~!- vigyorogtam, mire felén nézett és egyszerre szaladtunk átölelni a másikat.- Úgy hiányoztál! De jó újra látni téged, szentséges Neko!- szorongattam meg alaposan a lányt, aki mindvégig mosolyogva és kuncogva tűrte érzelmi kirohanásom.

- Te is nagyon hiányoztál [Becenév]! Sok mesélni valóm van!

- Oké, ti mentek szépen edzeni, mi pedig dumálunk. Sziasztok!- vigyorogtam és elkezdtem hurcolni Hitoka-chant.

- Hé,hé,héé! Velem mi lesz Szívem?

- Oké, bocs!- nyomtam puszit szem forgatva Tetsuro arcára majd mentünk is hozzám.

~Nálam~

- Együtt vagytok?- mosolygott a lány, bár valamiért nekem az erőltetettnek tűnt.

- Igen..- sóhajtottam.- De nem is tudom, nem akarom megbántani de nem érzek iránta úgy. Nekem már elég rég óta más jön be..- néztem oldalra elpirultan, mire a lány az ágyon ugrálva kérdezgette, hogy ki az.

- Na~ [Név]-cha~n! Mondd el nekem! Ki a srác?- hajolt közel arcomhoz. Túl közel.. Arcom pirosba váltott, amit kezeimmel takartam el.

- É-és mi van akkor ha e-ez a személy nem... f-fiú, hanem l-lány?- dadogtam.

- Oh, azzal sincs semmi gond. Mi így szeretünk, én legalábbis. Na, akkor ki a lány?- vette el arcom elől kezeim, de [Szemszín] íriszeimmel még így is a takarót pásztáztam.

- Ne utálj meg..oké?- motyogtam, mire a lány csak értetlenül bámult rám.

- Miér' utá-

Nem hagytam, hogy befejezze. Megcsókoltam. Kezei, ami a lepedőn pihentek megfogtam és a lehető leggyorsabban lekaptam. Mikor vége lett összekuporodtam és vártam a fejmosást.

De ez nem következett be. Helyette kuncogást hallottam.

Felnéztem az amúgy elképesztő cukin alacsony lányra, aki ujjait a szájára téve, elvörösödve és lehunyt szemekkel kuncogott.

- Mi olyan vicces?

- Az, hogy azt hitted meg foglak utálni. [Becenév].. te engem szeretsz?

Olyan szédítő ártatlansággal tette fel ezt az egyszerű kérdést, hogy majd' leszédültem az ágyról.

- Há-hát izé... a-asszem j-jah!- dadogtam zavartan, mire megismertem egy újabb oldalát Hitoka-channak.

Közelebb kúszott, megfogta az arcom, miközben mélyen [Szemszín] íriszeimbe nézett. Szinte látta a lelkem, de én is az övét. Közelebb hajolt, majd mikor már csak tényleg milliméterekre voltak oly' hívogatóan édes ajkai megszólalt.

- Én is szerelmes vagyok beléd [Gyerekkori idióta becenév]...- motyogta lesütve szemeit majd puha szájával támadásba lendült.

Levegőt is elfelejtettem venni, teljesen ledermedtem. Végül elvált ajkaimtól, amit nem hagytam, ismét letámadtam, de most már nagyobb magabiztossággal. Ujjaimmal elkezdtem feltűrni derekánál a pólója anyagát, így felhevült bőrére csúsztattam kicsit hideg ujjaim, mire felszisszent.

- B-bocsi!- nyögtem bele a csókba.

- Mh.. semmi baj..!

- Nem tudod mennyi ideje akartam már ezt.. Hogy hányszor elképzeltem már...- néztem lihegve szemébe.

- És eleget tettem nekik?

- Túl is szárnyaltad őket!- mosolyogtam rá, mire elpirulva vigyorogni kezdett.- Szeretlek Hitoka, mindennél és mindenkinél jobban!- nyomtam puszit orrára.

- É-én is téged..!- motyogta teljesen zavarban.

- Így is gyönyörű vagy, de... ha megszabadulnánk még pár dologtól, mint a pólódtól is.. még szexisebb lennél..- suttogtam fülébe, majd nyakát kezdtem puszikkal behinteni.

- N-ne mondd e-ezt...- sóhajtozott zavartan.

- Én csak az igazat mondom..!- vigyorogtam kajánul majd megszívtam a kulcscsontjánál, mire egy aprót nyögött.

- B-baka..!- fúrta fejét vállamba.

- Olyan édes vagy, hogy ezt muszáj volt.- kuncogtam.

Nem tudom ki mennyire szeretni a lány x lány dolgokat, de gondoltam miért ne csinálhatnám meg ezt. Remélem azért tetszett