Anime one shots I. (Befejezett)

Kaneki Ken x Reader; Új felszolgáló

Hitomi_Yuki kérésére, itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Amúgy gyak. 0 visszajelzés érkezett az előző részemnél a 100. résszel való ötletemre, so most megkérdezek mindenkit, hogy mit tanácsol, mi legyen. Nem adok most ötleteket, írjátok le, hogy milyen "különlegességet" látnátok itt. És nagyon szépen kérlek titeket, hogy írjatok, akár azt is, hogy "fasznak kell ilyesmi, csak hozz egy részt, oszt puszika", nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne valamit írni, akár tényleg csak az előbbi példát is. Mindenesetre köszönöm annak, aki veszi erre a fáradtságot, xoxo Tama

[Név] majdhogynem újként költözött a városba. Nem sok mindenkit ismert ezen a környéken. Pontosabban csak az egyetem igazgatóját, ki a nagybátyja volt, meg azt az 1-2 barátját, kit az egyetemen ismert meg. Mivel jómódú családból származott, megkapta a család vagyonának egy részét, hogy házat vehessen magának. Elvégre nem akart bent maradni az iskolában, valamint le is akart véglegesen telepedni Tokyoban.

Szülei segítették a költözés során. Elmentek bevásárolni vele, hogy megvegyék a még szükséges bútorokat, valamint némi ételt is vettek, hogy legyen valami a legújabb hűtőben. Pár napba beletelt, mire mindennel végeztek, mindent elintéztek. Ezalatt a néhány nap alatt [Név] állást is keresett, amit az iskola mellett csinálhatna, hogy legyen miből fizetni a házat, ha már a szülei leveszik róla a kezüket. Így talált rá egy kedves kis kávézóra, amely az Anteiku nevet viselte.
Amint végeztek a pakolással, másnap már nyitás előtt az ajtóban toporzékolt a [Hajszín] hajú lány. Ahogy pedig fogadóképessé vált az üzlet, be is ment.

- Ohayou!- köszönt mosolyogva.- Láttam, hogy lehet jelentkezni az állásra, reméltem, hogy beszélhetek a főnökével erről.

- Máris szólok neki.- biccentett halvány mosollyal a rövid hajú, egyenruhát viselő nő, s eltűnt egy időre.- Már mehetsz is.

- Nagyon köszönöm!- hajolt meg illedelmesen a lány, és már ment is, ahová a hölgy mutatta.
Odabent egy idősebb férfival találkozott. Elsőként a férfi nem is arról kérdezte, amire számított. Eleinte az életéről kérte, hogy meséljen, hogy hogyan került Tokyo városába, valamint az is érdekelte, hogy miért pont oda szeretne menni dolgozni. [Név], bár kicsit furcsállta, válaszolt neki, hisz bízott benne, hogyha elárulja az igazat neki, talán jobb benyomást kelt és fel is veszik. Szóval kitálalt. Elmesélt mindent, igaz nem túl részletbe menően, de a fontosabb dolgokat elmondta az úrnak. Ezek után pedig a szakmai dolgok jöttek természetesen. [Név] bevallotta, hogy még nem dolgozott felszolgálóként, sem pultosként, viszont nagy híre van a kávéjának. 

- Akkor megkérhetném, hogy mutassa be, milyen kávét is tud csinálni a kisasszony?

- Hogyne.- bólintott a lány, s felkelve a fotelből, amin eddig ült, odament egy kis asztalhoz, ahol a kávé elkészítéséhez minden szükséges dolog megtalálható volt. Így neki is látott. Pontosan úgy csinálta, ahogy azt már fiatal tinédzser kora óta tanították neki, persze az ő saját kérésére. A családjának igen sok kávéháza nyílt a szülővárosában, illetve azon túl is. Szóval nem akart szégyent hozni a hírükre, már ha hallottak róluk errefelé.

Tisztelettel bánt a kávéval, ahogy az a fejébe volt vésve. Minden tudását felhasználta, majd az idős úr elé tette, s meghajolt egy kicsit.

- Egészségére.- mosolyodott el a lány. A férfi megkóstolta az elkészült italt, majd lassan kortyolgatva meg is itta azt. A [Hajszín] hajú lány izgatottan, hátra tett kezekkel, ujjait tördelve várta a visszajelzést. Igazán reménykedett abban, hogy ízlett az úrnak, s azt is, hogy alkalmazza majd.

- Ez igazán ízletes.- biccentett a férfi elismerően. Letette a csészéjét, és kezét a lány felé nyújtotta.- Fel van véve!

- Nagyon köszönöm!- rázta meg a kezét, egy boldog vigyor kíséretében.- Ma már kezdhetek is, vagy..?