Anime one shots I. (Befejezett)

Todoroki Shouto x Reader; "Mr. Badboy"

AndysaBrooklen kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Ebben a részben Todoék már végzősök (3-A-sok), valamint Reader-chan félénk és alacsony. Nade másodsorban.. Boldog szülinapot Todo babámnak 😍🎂

A képességemnek köszönhetően nem a hősi utat választottam magamnak. De még mielőtt valaki azt hinné, hogy gonosztevő lettem, téved. Sportoló vagyok. A képességem pofon egyszerű, tudok lélegezni a víz alatt. Eleinte vitatták, hogy szabályszerű-e ezzel a képességgel versenyszerűen úsznom, de mivel egy kikötés sem volt a Nagykönyvben erről, így engedélyezte az edzőm.

Egy normális, teljesen általános középsuliban tanulok, közel a U.A. hatalmas és elképesztő iskolájához. Sosem zavart, hogy nem oda járok, elvégre nem is jelentkeztem és sosem vonzott a hősi élet. Ahhoz nem volt elég önbizalmam, hogy cselekedni merjek. Na persze, ha a szeretteimről van szó, akkor értük bármikor, bármit.

Viszont a mai napon meghívást nyertem valami buliba. Az egyik jó barátom, Midoriya Izuku ott tanul a U.A. híres neves iskolájában, és valami osztálybuli lesz vagy mi a franc. De mivel már bőven a megszervezte előtt lebeszéltük, hogy együtt leszünk aznap, így meghívott. Eleinte nagyon is tiltakoztam, de állítása szerint nem zavart senkit, hogy egy kívülálló is részt venne a bulin, úgyhogy végülis nyugodt lélekkel mentem bele. Habár a bulizás nem épp az én reszortom. Sose szerettem. Ha meg is jelentem egy-egy ilyen alkoholos, hangos "rendezvényen", akkor is csak iszogattam az alkohol mentes italokat és egy sarokban meghúzódva figyeltem a tömeget, esetleg kint a teraszon vagy a kertben szellőztettem a fejem.

- Akkor nem kell kiöltözzek?- kérdeztem a telefonban Izukutól.

- Ugyan, úgyis az osztály háromnegyed része be fog rúgni mint az állat, nem azt fogják nézni, hidd el nekem.

- Ha te mondod.- mosolyodtam el.- Akkor ha csak egy pulcsit meg egy szoknyát veszek fel, az jó?

- Több mint tökéletes.

- Szuper. De azért majd gyere ki légyszi a suli elé, mert én eltévedek. És tudod, hogy nem merek eligazítást kérni.

- Igen.- kuncogott fel a kócos hajú.- Mint én még elsőben.

- Kis cuki voltál akkor.- nevettem fel.
Izuku és én már óvodától barátok vagyunk. Ő az egyetlen barátom, ami igazán meglepő, ugyanis már óvodában is elég visszahúzódó és félénk voltam. De vele igazán jóban lettem. Sokan azt hiszik, hogy együtt is vagyunk, de igazság szerint ez csak egy iszonyat erős barátság és a testvériség keveréke. Előtte mostanra már merek császkálni még fehérneműben is. Na de persze az a maximum azért tudjuk a határokat.

Fél 5re volt megbeszélve a találkozó az iskola kapuja előtt. A fülesem eltettem a zsebembe, amint megláttam, hogy valaki vár a kapuban. Nem Izuku volt, de pont akkor rezdült meg kezemben a telefon. Sms jött, hogy takarítania kell segíteni a többieknek, szóval Todorokit leküldte maga helyett. Csak tudnám melyik az a Todoroki. Bár valószínű a srác, aki kint vár engem. Eltettem a telefonom a zsebembe, a fülhallgatóval együtt, s siettem is a kapuhoz. Ahogy a srác meglátott, végigmért, majd ellökte magát a vaskos kék, fém kaputól.

- Te lennél [Vezetéknév]-chan?

- Uhum.- bólintottam csendesen. Iszonyat zavarba jöttem attól, ahogy végigvezette rajtam felemás tekintetét, na meg... Iszonyat jól is nézett ki.

- Midoriya mondta, hogy vezesselek fel a koleszba. De ha gondolod onnan mehetünk egyből a szobámba is, kislány.- mosolygott rám önelégülten, s élvezte ahogy az arcom egyre vörösebb árnyalatot vesz fel.