Anime one shots I. (Befejezett)

Rin Matsuoka x Reader; A Matsuoka ház

- Kou~!- ugrottál legjobb barátnőd, Gou Matsuoka hátára.

- [Név]-chan! Hát te?- döbbent meg.

Igaz, teljesen jogos alapon hiszen nem egy iskolába jártok.

- Nincs tanítás!- vigyorogtál. Nem volt a kedvenced az iskola, így szebbé tudta tenni a napod ha volt egy-két lyukas órád vagy (ha nagy ritkán) elmaradt egy teljes nap.

- Te szerencsés mázlista...- morogta sértődötten.

- Az vagyok! És ez a szerencsés mázlista fog boldogítani a mai nap!- vigyorogtál.- És ha megengedik akkor átmegyek.

- Mert te ezt már eldöntötted.- nevetett miközben elindult be az iskola épületébe.

- Hát még szép! Már lassan 1 teljes éve barátnők vagyunk de még nem jártam nálatok, kíváncsi vagyok.- biggyesztettem le alsó ajkam.

- Anya biztos megengedi. És ma Rin-nek sem lesz edzése, ha jól emlékszem.

- Rin? Ő a bátyád igaz, Kou?

Kérdezted zsebrevágott kézzel, teljesen gondolkodóba esve. De a lány szerencsédre bólintott így nem kellett azon agyalnod, hogy mikor is említette neked a fiú nevét.

- Nahát [Név]-chan! Miért nem vagy iskolában?- csapódott hozzátok Nagisa egy nagy mosollyal arcán.

- De hát én iskolában vagyok..- gondolkodtál. Persze ez az egész mind csak vicc volt, nem voltál te olyan lassú felfogású... általában.

- De [Név]-chaan! Úgy értem te nem ebbe az-

- Tudom Nagisa, csak húzom az agyad!- nyújtottad ki a nyelved mire a kis szöszi bevágta a durcát.

A nap iskolában töltött része olyan középszerű volt, hogy azt inkább nem írom le, nem fárasztalak vele titeket.

- Kou!

- Mi az [Név]-chan?- nézett rád unott tekintettel.

- Csak annyit akartam mondani, hogy maradok amíg edzetek de ha ennyire nem érdekel akkor át sem megyek.. Gou!- fontad keresztbe karjaid majd egy kaján vigyorral mondtad ki valódi nevét, amint mint mindenki, így te is, nagyon jól tudott, hogy nem szereti. Mármint ha így hívják, szóval értitek.

- Ne hívj Gou-nak!

Imádtad amikor morcosba vált át. Olyankor a 160 centis test magasságával rettenet aranyos tudott lenni.

- Jól van na.. Inkább megyek Haruka-senpaihoz!

Sétáltál el sértődötten. És mivel makacs és kitartó vagy, egész az edzés végéig nem beszéltél Kou-val.

Pedig próbálkozott. Nem is kevésszer, de te hajthatatlan voltál. Ezt is természetesen csak edzés végéig szándékoztad csinálni.

- Akkor megyünk?- ugráltál legjobb barátnődhöz, boldogan csillogó szemekkel.

- Még akarsz jönni?

- Ez alap! Ugyan Kou, ne csináld már!- nyafogtál.

- Jól van, akkor gyere.

Végre! Végre megint kedvesen mosolygott, legnagyobb örömödre.

Amíg a házhoz nem értetek mindenféle lányos dologról beszéltetek. Na meg persze a fiú eredményeiről. Még neked is feltűnt, hogy Haruka ma nem volt önmaga és rontott is. Mivel ez nem volt megszokott fekete hajú barátotoktól eléggé aggódtatok miatta.ű