Anime one shots I. (Befejezett)

Akaashi Keiji x Reader; Szabadnap

Vanadyn számára lett írva ez a rész, hátha picit feldobhatom vele a kedved és, hogy legyen mit olvasnod majd, mikor másik könyvben Akaashi szomorú lesz ^^ Remélem tetszik 💕

Keiji és én már rég óta együtt voltunk, sok mindenen mentünk keresztül. Vagy hát számomra soknak számított az az öt év. Minden pillanat az életben vele, egyszerűen meseszép volt és csodálatos. Odáig voltunk egymásért. Még felső közép első évében jöttünk össze, mikor ugyanarra a csendes helyre jártunk el ebédelni az iskolában. Akkor kezdtünk el beszélgetni, majd idővel már nem csak ebédszünetekkor találkoztunk, hanem a másik osztálytermében, a folyosókon, a büfénél vagy az iskolán kívül. Szerettem, hogy a fiúnak nyugodt a természete, nem ugrált körbe és nem volt hiperaktív. De a kedvencem az volt, mikor mosolyogni vagy nevetni láttam, ami az idő teltével egyre gyakrabban megesett. Megdobogtatta a szívem, hogy az alapvetően nem egy mosolygós fiú, már úgy közelít felém, hogy egy aprócska mosolyra volt húzva a szája.

Nem volt sok veszekedésünk, azt sem mondanám igazi nagy veszekedéseknek. Egész idő alatt egyszer vesztünk csak össze úgy igazán, de akkor annyira, hogy Akaashit inkább elküldtem, mert ha nem tettem volna, biztosan annyira forrt volna az agyvizem, hogy szakítok vele. De akkor sem bírtuk tovább egy napnál, reggel már az ajtónk előtt várt rám, ahogy mindig, mikor iskolába mentünk.

~~~

- Jó reggelt..- nézett rám, tekintete fájdalmas volt. Láttam, hogy megrezdült a keze, biztos azért, mert ilyenkor általában magához szokott húzni és puszit adni az orromra.

- Neked is, Keiji.- picurka mosolyt húztam ajkaimra és a fiú karjaiba bújtam, aki megkönnyebbülve fújta ki a levegőjét és szorosan magához ölelt, fejét az enyémre hajtva.- Sajnálom, túlreagáltam... Igazad volt..- motyogtam mellkasába.

- Nem, pont, hogy neked volt igazad. Az a lány még tegnap este kimondta, hogy vele kéne lennem, helyetted, szóval jók voltak a megérzéseid és  jogosan buktál ki. Legközelebb mindenképp hallgatok rád, sajnálom.- nyomott puszit fejemre, mire felnéztem rá.

- Nagyon szeretlek, Keiji.- mosolyodtam el végre igazán.

- Ahogy én is téged, [Név].- vékony ajkai széles mosolyra húzódtak, végül enyémekre találtak. Jól esett az ilyen békülés.

~~~

Azóta is csak aprócska nézet eltéréseinek voltak. De egyetlen egyszer sem emelte fel a hangját velem szemben, ellenben velem, aki néha kiabált vele. Ő ilyenkor csak magához ölelt és puszit adva fejemre mondta, hogy most megoldjuk.

A mai nap viszont különleges volt; összeköltöztünk 20 évesen a fiúval. Beletelt pár hétbe mire rendesen kipofoztuk a megvásárolt házat, de mindenképp megérte a kemény munka, mert gyönyörű lett a végeredmény. A házavatót a jövő hétre szerveztük meg, addig pedig csak kettecsként voltunk a házban.

Mivel mindkettőnknek volt külön autója arra az esetre, ha kétfelé kéne szakadni, teszem azt a munka miatt, így én reggel bepattantam a sajátomba, és elkocsikáztam a kedvenc bútoráruházamba. Ott nézelődtem és megvettem pár dolgot. Azzal viszont nem számoltam, hogy egy kocsiba nem fog elférni minden, szóval kénytelen voltam felhívni párom. Nem kellett sokat várnom, néhány csengés után felvette.

- Szia, miért hívtál?

- Szió, ide tudnál jönni a Recycle-be (Tokióban található bútor áruház, teljes nevén Tokyo Recycle imption 下北沢店)? Elkélne egy kis segítség, kicsit sok mindent vettem..- vakartam kínosan tarkómat, mire egy kis ideig csend volt a vonal túlsó felén, végül egy sóhajt hallottam.