Anime one shots I. (Befejezett)

Neito x Reader; A kulisszák mögött

[Teljes Név] vagyok, színésznő. 20 éves. A Boku no Hero Academia-ban játszok most egy tizenéves lányt. Na de akkor a sztori!

Éppen az egyik rész hangját vettük újra a stúdióban. Már majdnem végeztünk, mindenki fáradt volt.

- Deku! Ne merj elbím- bocsi bocsi!- kuncogott Katsuki, mint mindenki más is.- Szóval... Deku! Ne merj elém vágni!

- Fenébe. Lassulok, bár ez meglepő.

- Akarod mondani, nem meglepő, igaz Deku-kun?- kuncogtam.

- Oh, igen, igen! Lassulok, bár ez nem meglepő. Seperc alatt megelőznek.

És így tovább, és így tovább.

- Áh végre, végeztünk!- nyújtózkodtam majd Aizawa nyakába csimpaszkodtam hátulról.

- Pedig ma csak dumáltunk, [Név]. Mi lesz egy újabb résznél?- mosolygott.

- Ahj, ne szólj már be. Alig aludtam valamit és csak egy kávét ittam. Hazaérek és a napom további részében aludni fogok..- ásítottam már mellette sétálva.

- Akkor holnap!- integetett Deku a holnapra megbeszélt találkozóra utalva.

- Szia~! hallatszott mindenkitől.

- Szia Életem!- mosolygott Neito az ajtóba.

- Neito~!- ugrottam karjaiba.- Hiányoztál!- néztem rá lebiggyesztett alsó ajakkal.

- Te is nekem.- nyomott puszit homlokomra.- Áh, itt vannak az A-osztályos korcsok!- vette fel karaktere viselkedését.

- TAKARODJ SELEJT!- kiáltott reszelős hangján Kacchan.- Amúgy szia haver!- mosolygott.

- Hali!- koccintották össze öklüket.- Szia [Név]-chan, holnap talizunk!- ölelt meg majd ment ő is dolgára.

- Hogy ment?- kulcsolta össze ujjainkat és elindultunk kifelé.

- Sziaszto~k!- vigyorogtam a társaságra.- Jól, csak fáradt vagyok... Te és a horkolásod, Neito..- cukkoltam.

- Hé, nem is horkolok!- szegte fel orrát.

- Azt mondod? Akkor beengedsz egy megfázott disznót minden este a lakásba?

- Ch..

- Most besértődtél?

- Nem!

- Ugyan már.. Ne-i-to~- bújtam közelebb hozzá, mire elengedte kezem és átkarolta vállam.

- Utálom, hogy nem tudok haragudni rád!- puszilt fejem búbjába, mire kuncogva néztem fel rá.

- Szeretlek, nálad jobb dolog nem is történt velem.

- Awww [Becenév]-chan!- szipogott.- Én is így vagyok vele.

Hazasétáltunk.

Levettem cipőm és vékony kabátom majd ledőltem a kanapéra TV-t nézni. Drága kiskutyánk pedig leszaladt az emeletről és felugrott mellém, majd rám mászva arcom kezdte nyalogatni.

- Naa, [Kutya Név] elég! Nekem is hiányoztál!- simogattam meg kölyökkutyám.

- És velem mi lesz [Kutya Név]?- kérdezte leguggolva, kitárt karokkal Neito, mire a kis cukorfalat leugrott rólam és már a párom boldogította.- Csináljak vizet a kádba, hogy lazíthass egy kicsit?- cirógatta meg arcom Neito.

- Mhmmm légyszi!- mosolyogtam fel rá fáradtan.

- Vettem!- kacsintott.

Imádom, hogy ilyen törődő. A sorozatban egy beképzelt, féltékenykedő, idegesítő személyt játszik de a való életben teljesen más. Pont mint a legtöbben. Például Shouto sem olyan komoly, Katsuki pedig egy csupa szív meleg férfi.

Mindig a kedvemben jár és rettenetesen aranyos mikor bevágja a kisfiús hisztit.

- Kész is van.- puszilta meg homlokom, ezzel visszarángatva a valóságba a róla álmodozó kis világomból.

- Köszi, megyek is.- ültem fel, majd egy csók után bementem a fürdőbe. A szemeim nagyra nyíltak és kezdett látásom is elhomályosulni a könnyektől.

A kádban és a padlón rózsaszirmok és tea mécsesekből kirakva ott volt a földön a "Will u marry me?" felirat. Lassan megfordultam. Szembe találtam magam a térdre ereszkedett barátommal aki kezében egy gyűrű tartóban lévő szép ékszerrel

- Szóval? Megtisztelnéd ezt a nyomit azzal, hogy egy szép napon hozzámész?

Mosolya bizonytalan volt, mégis próbálta a leghatározottabban feltenni a kérdést. Kezem szám elé kaptam és elsírtam magam.

- Te idióta! Hát persze!- öleltem át, mikor felállt.

- Akkor én vagyok a legboldogabb ember ezen a világon!- húzta fel ujjamra a gyűrűt, majd egy érzelmes csókkal ajándékozott meg.

- Szeretlek Neito!- mosolyogtam.

- Én is téged. Mindig!- törölte le hüvelykujjával könnyeim az arcomról.

Szipogásom lassan abbamaradt, amíg karjaiban leltem nyugodtságra. Végül kierőszakolta, hogy velem fürödjön, ha már ennyit vesződött vele.

Bevallom, egyáltalán nem bántam. Mint mindig, mikor együtt veszünk fürdőt, hülyéskedtünk és a víz, ami a kádat töltötte meg a padlón kötött ki. Na jó, nem az egész, de a fele minimum.

Fürdés után magamra tekertem a törölközőt, mire a fiú felkapott és menyasszony pózban felcipelt a szobánkba.

Lerakott az ágyra, majd fölém tornyosulva elkezdte csókokkal behinteni testem, amit én egyáltalán nem elleneztem.