Anime one shots I. (Befejezett)

Akaashi Keiji x Reader; Új szomszéd

Ismeretlen_chaaan kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^
Oh, amelyik párbeszédek "~" jellel kezdődnek, az jelbeszédnek felel meg. A kéréseket pedig holnap vagy szombaton zárom egy utolsó ehavi résszel, addig lehet még kérni, ameddig nincs kint a kövi :3

A balaesetem óta már harmadjára költöztünk. Az iskolában mindig megaláztak és gúnyt űztek belőlem. Nem volt teljes életem. Sosem.  Születésemtől kezdve süket voltam. Aztán egy napon, még a régi otthonunknál elenedtek egyedül bringázni. Nagyon rossz ötlet volt. A mai napig alig emlékszem arra a napra. Annyit tudok, amit elmondtak. Nem hallottam a dudaszót aztán egy autó elgázolt, mire a lábam olyan szinten roncsolódott, hogy combközéptől lefelé amputálni kellett. Anyáék nem bírtak annyi fizetéssel, hogy műlábam lehessen, így maradt a tolószék. Eleinte iszonyú volt. Ordítva keltem fel az éjszaka közepén, rémálmaim voltak és annyira magamba zuhantam, hogy enni sem igazán ettem. Ahogy elvesztettem a lábaim folyton csak az járt a fejemben, hogy nem csak, hogy nem hallok, még járni sem tudok. Duplán fogyatékkal élő lettem. A normális testalkatomból, ahol bár volt hasam és combom, nem voltam kövér, lett egy csont és bőr lány.

Amíg csak süket voltam, nem voltam annyira terrorizálva az iskolában. Ám ahogy a lábam sem volt a régi, még sokkal többen rámszáltak. Folyton nekem jöttek, nekem dobáltak dolgokat, megesett az is, hogy kiborítottak a biztonságot nyújtó fekete székemből. Szóval ezek miatt költöztünk mindig. De minden iskolában ez a sors várt rám. Legutolsó mentsvárként szolgált azonban a Fukurodani iskolája. Annak az iskolának a híre volt a legjobb terrorizálást nézve. Azt híresztelték, hogy nem tűri meg az iskola a bántalmazást, s hogyha előfordul, a második alkalommal kicsapják a diákot bármilyen családi háttere vagy pénze van, milyen jó jegyei vannak. Mindenképpen kicsapás a vége. Így hát viszonylag közel költöztünk az iskolához.

Ahogy megérkeztünk a házhoz, elfogott a hányinger. Mindig nehezen szoktam meg az új otthont, így most sem volt másként ez. Apa kivett az autóból és beleültetett a gurulós székembe tett. Nagyot sóhajtva döntöttem hátra a fejem, s a lépcső helyett az eredetileg bicikliseknek fenntartott feljárón gurultam fel a bejárati ajtóig.

~ Lenne kedved majd sütit csinálni, [Név]?- mosolygott rám anya.~ Berendezve lett megvéve a ház, de pár dolgot kicseréltettünk persze. Szóval ha van kedved valami finomságot csinálni, akkor csinálhatnánk együtt.- nézett rám arcán azzal az elbűvölő mosollyal, miközben az utolsó szatyor ruhát vette ki a csomagtartóból.

~ Felőlem süthetünk.- vontam vállat.~ A szomszédoknak úgyis mindenhol kedveskedtünk eddig, ne most szakítsunk a hagyománnyal. A tripla csokis browniemra még úgyse panaszkodott senki.- mosolyodtam el halványan.

~ Igazad van Aranyom!- nyomot apa puszit a fejem tetejére, majd bementünk a házba. Már azelőtt is jártam ott ugyan, de valahogy akkor más volt. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy aznaptól az lesz az otthonom.

Amíg a szüleim mindent elredeztek és kipakoltak a legutolsó zsákból is, addig én neki is kezdtem a sütésnek. Anya felsegített a pult alatti kisebbik pultféleségre, ami miattam lett odaszerelve, hogy tudjak szinte bármit csinálni a konyhában. Igaz, hogy eltelet már bő 5 év a balesetem után, de megszoktam a kerekesszéket és nem akartam, hogy méregdrága lábakra költsék a szüleim a pénzüket. Így hát neki is kezdtem a sütésnek. Dudolászva kavargattam az alapanyagokat össze, majd tettem a sütőbe, ahogy beletettem a kicsi tepsibe.

Mire a sütemény megsült, a szüleim is végeztek a pakolászással. Lemásztam a pulról, bele a kerekesszékembe, amivel begurultam a szobámba. A földszinten volt nekem egy egészen tágas szobácskám. A falak színe [falszín], minták nem díszítették. Még mikor elsőnek jöttünk, hogy a legtöbb dolgot helyre tegyük, én csak a szobámba voltam elfoglalva. Jött velem egyetlen barátnőm is, hogy a posztereket a kedvenc hőseimről, előadóimról és színészeimről kitehessük magasabb helyekre is. Íróasztal, könyvespolc, rajta roskadozásig könyvek, pár bekeretezett kép a családommal, főleg még a balesetem előttről. Babzsákfotel, nagy TV, hatalmas ablak, virágok és egyéb növények, kis figurák, egész nagy gardrób, szőnyeg, hatalmas ágy, rajta pihe-puha takaróval, párnákkal és plüssökkel.