Anime one shots I. (Befejezett)

Satori Tendo x Reader; Idővel minden helyrejön

Under_girl kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^
A "V/N" a vőlegény neve, a "L/N" pedig a lányod nevét jelenti

"I used to shut my door while my mother screamed in the kitchen
I'd turn the music up, get high and try not to listen
To every little fight, 'cause neither one was right"

Már tízéves korom óta gyűlöltem, ha otthon voltam. Ha a szüleim külön voltak, nem volt sok gond. Szeretve éreztem magam. Ám mikor összekerültek... Mindig veszekedtek. Ordibáltak, szitkozódtak, csapkodtak, leverték dolgokat és volt, hogy apa megverte anyát. Gyűlöltem gyerek lenni. Sokat sírtam, pánikbetegségem pedig csak nehezített a helyzeten. Nem foglalkoztak velem. Nem foglalkoztak azzal, amikor éppen alig kaptam levegőt, sírtam és remegtem egész testemben. Azt mondták majd elmúlik. Ők nem törődtek velem. Eleinte igen. Aztán minden kedves szó, aggódó tekintet, szeretetteljes érintés lassan eltűnt. Egyedül éreztem magam, a barátaim és bátyám sem tudtak elég támaszt nyújtani. Hiába sírhattam a vállukon, nem csendesült a lelkemben a vihar. Egyre többször veszekedtek a szüleim, egyre kisebb dolgokon egyre hangosabban. Lassan a zene sem segített, hiába tekertem minél magasabbra a hangerőt, azt is túlhatsogta anya vékony, ideges ordítása, apa mély kiabálása és az apróra, ripityára tört vázák, tálak, poharak, emléktárgyak zörgése és csörömpölése.

"I swore I'd never be like them
But I was just a kid back then"

A vőlegényemmel nem mentek jól a dolgaink az utóbbi időben. Amióta megvan a kicsi [L/N], sokkal többet járt el otthonról és sokkal többet ivott. Amikor nem volt különböző okok miatt otthon, mindig Satorival töltöttük az időt a kicsivel. A férfival már kiskorunk óta jó barátok vagyunk és mindig segített amiben csak tudott. Igazi tökéletes barátom volt. Viszont volt, amit nem bírtam neki elmondani. Olyan dolgokat, amiket [V/N]-nak/nek akartam elmondani. A szörnyű gyerekkorom miatt nem akartam sosem olyan anya lenni, mint az enyém volt. Nem akartam, hogy a szobájában összegömbölyödve, sírva zenéthallgatva próbálja átvészelni azokat az időket, mikor veszekszem a párommal.

- Az Isten szerelmére [V/N]! Hol a francban voltál eddig?- kérdeztem idegesen sziszegve részegen hazaért vőlegényem. Ne akartam felkelteni a lányunkat, szóval próbáltam minél halkabb lenni.

- Jaj hagyjál már! Oda megyek ahova akarok, pont nem te fogod megmondani, hogy hova mehetek és hova nem. Ki vagy te nekem?- mordult fel, s ledobdta magáról a cipőjét.

- Esetleg a menyasszonyod és a gyereked anyja? Gondolkozz már egy kicsit! Nem csak ketten vagyunk már! Ott a 2 éves [L/N] is, [V/N]! Ma is Satorinak kellett átjönnie, hogy el tudjam altatni!

- Már megint az a Satori! Satori így, Satori úgy! Hányok attól az elmebeteg fasztól, [Név]! Ha annyira kurvára jó ő a gyereknek, akkor húzzatok el hárman és soha ne is halljak felőletek!

- Jól gondold meg mit mondasz! Ezt akarod?- csaptam idegesen az asztalra, miközben megeredtek a könnyeim.- Nyolc kicseszett évet húztam le melletted! Nyolcat, érted? A gimiben végig kitartottam a flegma, elcseszett éned mellett! Egy kurva szót nem szóltam sosem! Sose akartalak megváltoztatni mert mindig így szerettelek!- ordídottam rá felzokogva. De meg sem rezzent. Keményen bámult a szemembe, majd egy undorító vigyor jelent meg az arcán.

- Pincsi.

- Dögölj meg!- sziszegtem ki fogaim közt, s egy Satoritól tanult szép ütéssel gyomorszájon vágtam.- Józanodj ki te részeges! Utána megbeszéljük!- söpörtem le egy poharat a pultról idegességemben, majd otthagytam az összegörnyedt vőlegényem és a felsíró lányomhoz siettem megnyugtatni. Ha már az én háborgó lelkem nem találhatott egy csendes zugot, őt szerettem volna megnyugtatni.