Anime one shots I. (Befejezett)

Tetsuro Kuroo x Reader; Edző

Szpisjak kérésére. Bocsi, hogy csak most tudtam hozni, de remélem azért tetszeni fog ^^ ❤

Utolsó évem tapostam a középsulimban. A női röpladba csapatban voltam ász, ami számomra egy nagyon nagy dolog volt. Imádtam ezt a sportot és a csapatom is, így mindig izgatottan vártam az edzéseinket. A mait különösképpen.
Új edzőt kaptunk. A régi már nagyon öreg volt, így nyugdíjba vonult és már csak a meccseinkre fog járkálni. De biztosított minket arról, hogy az új edzőnk is nagyon jó, kemény és kedves.

Az órák még csak akkor kezdődtek, de én már vigyorogva beszélgettem barátaimmal a folyosón sétálva. Ebben nem lett volna semmi extra, elvégre mindig ezt csináltuk, de szembe jött veletek egy fekete, furcsán beállított hajú, mogyoró barna szemű férfi sétált el mellettünk. Tekintetünk egyből találkozott, de csak egy pillanat erejéig, elvégre elhaladtunk egymás mellett. Valami különös érzés kerített hatalmába, de nagy nehezen megálltam, hogy ne forduljak meg. Fejem megráztam és folytattam tovább a beszélgetést.

Az edzés időpontjáig csak azon a sármos férfin járt az eszem. Kíváncsi voltam. Hány éves, mit kereshetett a sulinkban, mit szeret? És ez csak három a megannyi kérdés közül, amelyek a fejemben keringtek.

- Sziasztok!- léptem be a mosolyogva a csarnokba, ahol az edzéseket tartottuk. Mindenki mosolyogva visszaköszönt és mentem is átöltözni. Felvettem fekete-rózsaszín ruhám, hajam copfba fogtam és párat ugrálva kimentem a többiekhez.

- Állítólag valami középkorú pasit kapunk.. Miért utálnak minket ennyire?- nyafogott egyik csapattársam, mire vállon veregettem.

- Addig örüljünk, amíg kapunk edzőt. És jól is csinálja a dolgát. Ha valami szexi pasit kapnánk, csak a figyelmünket terelné el.

- Igazad van [Név]-san. A lényeg, hogy győzzünk a közreműködésével!- bólintott mosolyogva az első éves lány.

- Ez a beszéd!- vigyorogtam.

- Lányok, sorakozó!- szólt a csapatkapitányunk, mikor meglátta közeledni a senseit.

Mi egyből beálltunk nagyság szerint, és úgy vártuk az új edzőnket és a jól ismert menedzserünk.

Az ajtó nyitódott és belépett rajta ő. A szívem kihagyott egy ütemet és végig mértem. A férfi mosolyogva állt meg.

- Lányok, ő az új edzőtök. Tetsuro Kuroo-san. Nemrég végezte el az edzőit, és egyből ide jelentkezett. Legyetek tisztelettel felé.

- Hai! Jó napot Kuroo-san!- hajoltunk meg egyszerre.

- Sziasztok! Köszönöm a bemutatást, akkor átvenném őket.

A sensei távozott, minket pedig utasított az edző, hogy fussunk 6 kört, majd 2 kör vetődést tegyünk.

Mi csináltuk is amire kért. Végig magamon éreztem a tekintetét, amitől kissé zavarban is voltam, de inkább ez edzésre figyeltem.

- Rendben. Álljatok párokba. Egymással szemben álljatok meg és adogassátok egymásnak a labdát az alkarotok segítségével. A terem ezen végéből irány a másik. Ha a labda leesik, kezditek elölről. Gyerünk!- tapsolt kettőt, mire mindenki párba állt és elkezdtük.

Szinte mindenki végig bírt menni úgy, hogy nem kellett elölről kezdenie.
És csak ezek után jött a java. Az edző úgy döntött, hogy ennyi elég volt a "szakmai" részéből, inkább erősítünk. Szóval a nap végére teljesen meghaltam. Pontosabban nem csak én. Az egész csapatről folyt a veríték, arcaink vörösek voltak, hajunk rátapadt az arcunkra és lélegezni is csak kapkodva tudtunk.