Anime one shots I. (Befejezett)

Karma Akabane x Reader; Találkozzunk!

Khm nos.. Az a helyzet, hogy mikor ezt elkezdtem írni, akkor tudtam, hogy valaki kért vele egy részt.. Na igen.. Csak mikor megkerestem ki is volt az, akkor láttam, hogy nem egy x Readeres részt kért, hanem egy x OC-sat, ami ugye az előző. De úgy vagyok vele, ha már megírtam, rakjuk ki! Szóval jó olvasás! 💕

Én és Karma az internet csodálatos világa által ismertük meg egymást. Bár ez nem olyan meglepő, tekintve, hogy mindketten ismertünk egy bizonyos személyt, aki berakott engem egy olyan csoportba amiben ő is benne volt. Ez a személy pedig nem más mint az édes, kedves, imádni való Nagisa volt.

Fokozatosan megnyíltunk a másikkal szemben és állandóan chateltünk. Rettenetesen ritkán találkoztunk de akkor is a nyakán csüngtem. Magamnak is nehezen ismertem be mikor beleszerettem.

Azóta természetesen beismertem magamnak is és neki is elmondtam, amit nagy meglepetésemre jól fogadott. Mosolyogva zárt karjaiba és csak annyit motyogott a fülembe: "Megelőztél, dühös vagyok rád!" Erre a mondatára tisztán emlékszem.

Ő és a legtöbb barátom is, mind Tokyoi levegő rontók, amíg én Chiyoda jó levegőjét mocskolom jelenlétemmel.

Este volt, épp a lefekvéshez készülődtem sminkes asztalom előtt ahol egy uborkás, saját készítésű kencét pacsmagoltam bőrömre. Az ágyon rezegni kezdett a kis, rózsaszín tokos készülékem, miközben kedvenc zeném indult el rajta.

- Ki keres ilyenkor?- kérdeztem összevont szemöldökkel mikor ránéztem digitális órámra, mely szerint jóval elmúlt már 10. Felpattantam és felkaptam a párnáról telefonom.- Karma? Szia Édesem!- köszöntem vidáman a telefonba.

- Szia!- ásított a telefonba.

- Te miért nem alszol?- kérdeztem kihangosítva a hívást, hogy tudjak tovább dolgozni arcomon.

- Ezt én is kérdezhetném.. De egyébként csak volt valami rossz megérzésem.

- Valóban? Pedig velem semmi baj nincs. Nem lehet, hogy az az idióta kék hajú keveredett valami szarba? Hmm de jó íze van!- csillantak fel szemeim mikor véletlen számba is került a masszából.

- Minek van jó íze?- kérdezte furcsállón.

- Az ubis maszknak. Jól hidratálja a bőrt.- magyaráztam mutató ujjam feltartva és behunyt szemekkel.

- Aha.. De egyébként nem tudom, lehetséges. Viszont..

- Viszont?- kérdeztem mosolyogva.

- Hiányzott a hangod..

- Aww~ Karma! Ez nagyon édes volt!

- Még szép, én mondtam!

- Baka! De el van telve magától valaki!- nevettem fel, mire a vonal túlsó végén csak puffogás hallatszott.- Most behisztiztél?

- Tch.. nem.

- Karma~!

- Mondd.- hangja lágy volt és kedves. Ha nagy ritkán találkoztunk mindig így beszélt hozzám. Ahogy a hívások nagy részében is. És tudta nagyon jól, hogy milyen hatással is van rám, mikor így beszél.

- Izé.. Most várj egy kicsit mert lemosom ezt a krémet az arcomról aztán mondom is amit akartam, rendben?- kérdeztem mire egy hümmögés volt a válasza.

Vittem magammal a telefont a fürdőbe és leraktam magam mellé. Amíg én arcomról szedtem le a darabkás hidratálóm, addig ő elmesélte milyen vicces dolgok történtek vele. Nevetésünk töltötte be a csendes kis szobát. Oda meg vissza voltam a nevetésétől, jól állt neki és hangját is imádtam.