Anime one shots I. (Befejezett)

Sugawara Koshi x Reader; Milyen is ő

Vanadyn kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Ez a rész kicsit másabb mint az eddigiek, de remélem nem nagy baj, ha nem tetszene esetleg, akkor újat is írhatok. De ezt most hosszabbra is írtam, mint az eddigieket, hogy a változást valamennyire jobbá tegyem ^^"

Megbízható

Elsőévesként iszonyatos teher volt rajtam. Féltem a változástól, kiszakadni a megszokott dolgok ölelő karjából. De a legnagyobb kihívást az évnyitó jelentette. Az egyenruhámban sétáltam odahaza fel-alá idegességemben. Minden zavaró volt. A szoknya mérete, a hajam is ellenem szegődött, de még egy pattanás is nőtt az eddig sima arcbőrömre. Koshi megígérte, hogy értem jön, hogy valamennyi nyomást levegyen a vállamról. Már majdnem épp idegösszeroppanást kapott az introvertált, antiszociális és tömegiszonyos lelkem, mikor kopogtak az ajtón. Még volt fél óra a megbeszélt találkozóig, így nem tudtam, hogy ki lehetett az. De ahogy kinyitottam a fa berendezési eszközt, a fiú mosolyogva nyújtott felém egy pohárnyi kávét.

- Gondoltam segíthet a stressz ellen. Szia [Becenév]-chan!- vigyorgott az ezüst hajú, mire boldogan elvettem kezéből a papírpoharat és már ittam is az energialöketet.- Akkor jó választás volt az újat kérjem a menüből.- nevetett fel.- Remélem nem gond, hogy hamarabb jöttem.

- Dehogy gond. Tudod, hogy mindig nagyon örülök neked, Koshi!- öleltem át szorosan szerelmem és mélyen beszívtam illatát.- Köszönöm, hogy eljöttél és elkísérsz az évnyitóra.

- Ez csak természetes. Én már mióta járok a sajátomra, a tiéd fontosabb most.

- És én is kihagyom az évzárómat.

- Nem mintha ezért csinálnám..- fújta fel az arcát, mire felnevettem és nyomtam egy puszit a szájára.

- Tudom jól.

Segítőkész

A matematika sosem tartozott erősségeim közé. Gyakorlatilag a harmadik legrosszabb vagyok ebből a tárgyból az osztályban. Egyszerűen nem tudtam sohasem megérteni semmit belőle, hiába próbálkoztam bármivel. Az a sok jel és tört, nameg a szögek és a szabályok is csak összezavartak. Hiába ültem órákat a feladatok felett, aligha bírtam megoldani a negyedét. Úgyhogy ilyenkor mindig panaszkodok inkább és egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy elmenjek remetének valahová, ahol nem kell alkalmazzam az ilyesféle sületlenségeket.

- Koshi~~!- vinnyogtam, ahogy felvette a videóhívást.

- Csak nem megint matek?- tette füle mögé a grafitceruzát, amit addig használt.

- De...- biggyesztettem le alsó ajkam és elfeküdtem az asztalon.

- Mit nem értesz?

- Semmit, Baba.. Semmit...- néztem a képernyőre, ahol erősen gondolkodott valamint a fiú. Végül csettintve elvigyorodott és izgatottan nézett a kamerába.- Mit talált ki az a brilliáns agyad?

- Diktáld amit kaptatok feladatot, én leírom és elmagyarázok mindent pontról pontra, addig ismételve amíg nem érted meg és nem tudsz megcsinálni legalább 3 feladatot ilyen példával.

- Nem is tudom..

- Nem hagyom, hogy megbukj, [Becenév]-chan!

- Köszönöm.. Szeretlek.- mosolyogtam rá.

- Én is szeretlek!- vigyorgott elpirulva.

Imádnivaló

- [Becenév]-chan~!- bújt hozzám, mint egy szeretetéhes kiscica, mikor inkább játszottam az egyik kedvenc netes játékommal, minthogy vele foglalkoztam volna.- Nem azért jöttem át, hogy azt nézzem, ahogy elvered mások seggét virtuálisan..- morcoskodott, mire elmosolyodtam.