Anime one shots I. (Befejezett)

Yuri Plisetsky x Reader; Csinos kis arc

Itt is az új rész _Sarcii_Plisetsky_ kérésére, remélem tetszik ^^

Sosem volt megdícsérve szinte a belsőm. Mindenki csak azt hangoztatta, hogy mennyire szép vagyok, úgy nézek ki, mint egy porcelán baba. Eleinte, mikor még kisebb voltam, nem zavart. Hogy is zavart volna, mikor mindenkinek csak szép szavai voltak hozzám? De aztán kezdtem felnőni, és egyre inkább furdalt, hogy azt, aki valójában én vagyok, sosem dicsérték. A barátaim is mind csak azért jöttek velem össze, mert jól mutattunk együtt, trófeaként funkcionáltam számukra. Egy igazi kirakati baba voltam, ezt pedig kezdtem egyre jobban unni. Már nem estek jól a kedveskedő mondatok, csak azt akartam, hogy felejtsék el, hogy valaha is léteztem. Nem én választottam azt, hogy így nézzek ki, szóval ne bókoljanak nekem.

Kezdtem elszigetelődni mindenkitől, eltaszítottam magamtól az állítólagos barátaim is, így senkim nem marad a szüleim kivételével. Nem is bántam, legalább nem vettek körbe hazug emberek. Hiányoztak néha az érintések, amiket kaptam az aktuális páromtól, de nem annyira, hogy fejvesztve keresgéljek kapcsolat után.

Sóhajtva húztam ki a fülest hallójáratomból, s telefonomon kinyomtam a zenét is, úgy sétáltam tovább. Zsebembe tuszkoltam az összegabalyodott zsinórköteget, úgy sétáltam tovább az utcákon, fejemre húzva a kapucnim. Orrom alatt morogva szidtam az aznapi problémáimért felelős embereket, mikoris nekimentem valakinek, s a következő pillanatban valami meleg loccsant a nyakamba.

- Faszom!- kiáltottam fel idegesen, egyszerre a másikkal. Rákaptam a tekintetem, akkor vettem csak észre, hogy ő is úszott a -feltehetőleg- kávéban.

- Nem hiszem el, nem tudsz odafigyelni?- hurrogott le idegesen a szőke srác, mire csak szemeim megforgatva mentem el mellette.- Te meg hova a faszomba mész?

- Venni neked egy újat, vadbarom. Szóval gyere te is, ha kéred a pótlást.- morogtam vállam felett ránézve, mire idegesen vörösleni kezdett az arca, de végül követett.

- Legközelebb figyelj oda jobban. Ha rosszabb kedvembe találsz meg, lehet díszelegne egy monokli már a szemednél..

- Akkor nagy mákom volt.- mosolyogtam rá gúnyolodva.- Amúgy meg amilyen nyüzügének tűnsz, kötve hiszem, hogy nagy bunyós lennél.

- Nem fogok magyarázkodni egy kislánynak...

- Kislány?- nevettem fel.- 16 vagyok, öcsi.

- Na persze. Ilyen arccal meséld be másnak, Porcelánka.

- Inkább fogd be.. Milyen kérsz?- néztem rá a kávézó ajtajára téve a kezem.

- Fahéjas latte, sok tejszínhabbal.

Csak bólintottam és odakint hagytam. Bent, amíg sorban álltam, sokan megbámultak az italfoltos pulcsim és a hajamba tapadt tejszínhab miatt, de pont hidegen hagyott az, hogy mit gondoltak rólam. Egyszerűen csak kikértem az italt, fizettem és már mentem is. Egy szó nélkül nyomtam a srác mellkasának a kávét és már hosszú léptekkel el is iszkoltam tőle. Még kiabált utánam, de nem izgatott, csak otthon akartam végre lenni.

~~~

Teltek a hetek, és azon kaptam magam, hogy feltűnően többször összefutottam a fiúval, akit mint az kiderült, Yurinak hívtak. Alapvetően kerültem volna, de mivel folyton baszogatott, így máris kedveltem. Számomra ez volt imponáló a sok undorító, hazug bók után. Kedvemre való volt, hogy végre nem kezeltek törékenyként és szabad szájú szőke picsa ezt meg is tette. Viszont a vészcsengő egyik hajnalban megkondult, mikor azon kaptam magam, hogy már sokadik napja, sőt, sokadig hete hajnalba nyúlóan, a fiúval beszélgettem, s mosolyogtam az üzenetein. Szinte eldobtam a telefonom, ahogy belém nyilalt a felismerés, s mintha átkozott tárgy lenne, még nekiálltam távolabb kúszni is tőle, szinte felnyalva magam a falra.

- Na bassza meg...- suttogtam magam elé. Összerezdültem, mikor a telefonom megrezdült a padlón, jelezve ezzel, hogy megjött a válaszüzenet a fiútól. Vettem pár mély lélegzetet, s -cseppet sem túldramatizálva a helyzetet-, remegő kézzel vettem fel a telefont.

Mogorva szőke fasz 😑❤: Na b+ most rémálmaim lesznek attól a kurválkodó videótól... Mi a fasznak mentesz te le egyáltalán ilyen hímringyókat?

Me: Felhívhatlak? Asszem baj van..

Válasz helyett csak egy pillanat alatt hívott is fel, amit nekem kis hezitálás után sikerült csak felvennem.

- Mi van?- hangja ugyan kemény volt, mégis érződött benne az aggodalom.

- Szerintem beléd szerettem..- mondtam idegesen, mire felhorkant.

- És ez akkora baj?

- Igen, mert nem akartam! Azt hittem végre találtam egy jó és igaz barátot, erre....

- Édes istenem...- morogta, s kinyomta a hívást. Nagyokat pislogva néztem a képernyőm, majd azt, hogy nem sokkal később offline lett. Csalódottan engedtem ki a levegőm, összerogyva az ágyamra. Magam vertem lelkileg, hogy hogy lehettem ekkora marha, hogy egyből elmondom neki, de ezt éreztem helyes megoldásnak.. Nos, úgy tűnt tévedtem. Inkább betakaróztam és elkezdtem volna próbálkozni az alvással, de nem ment. Nem sokkal később pedig őrült tempóban rezegni kezdett a telefonom. Álmosan néztem meg, ki a fene hívott, de csak Yurit láttam.

- Igen?- szóltam bele halkan.

- Gyere ki a ház elé.

És ismét letette. Értetlenül próbáltam feldolgozni, hogy miért kért ilyenre, de végül vállat vonva eleget tettem kérésének, s mamuszomba bújva kibaktattam a kapunkig, ahol a fiú állt pizsamában.

- Hát te?- néztem rá meglepetten, mire csak fogta magát, s megcsókolt. Egy pillanatra ledermedtem. Ez nem olyan volt, mint a többi csókom. Ez... Jobb volt, érzelmesebb. Elmosolyodva csókoltam vissza, kezeim dereka köré fonva.

- Szeretném, ha nem lenne baj az, hogy belém szerettél. Mert én is így érzek veled kapcsolatban, szóval...

- Legyünk hivatalosak?- mosolyogtam rá, mire szemöldökeit összevonva, piros arccal bólintott.

- Jó lenne. Victorék úgyis nyaggattak már egy ideje, hogy valljak neked.

- Akkor én szívesen lennék a barátnőd.- nyomtam puszit arcára.- Volna kedved... Tudod, itt maradni?- böktem a ház felé, mire kajánul elmosolyodva bólintott.

- Ki nem hagynám a lehetőséget, hogy veled legyek egy ágyban.- csapott a fenekemre, majd otthonosan besétált a házba. Mosolyogva néztem utána, s követtem őt.

Persze az este semmi illetlenséget nem csinált, csak egymás karjaiban pihentünk és beszélgettünk, vagy csókolóztunk addig, amíg el nem aludtunk.

~~~

Mióta felnőttünk, Yuri sokkal kedvesebb és... Nos, normálisabb lett. Hozzám is aranyosabban viszonyult, ami azért néha jól esett a szidás-sorozat után. Ő volt az első, aki úgy jelentette ki, hogy gyönyörű vagyok, hogy hozzátette, hogy kívül és belül is, ami ritka dolog. Összeköltöztünk, s a fiú miattam Japánban is maradt, itt horgonyoztunk le. Az összes versenyére elkísértem, mindig mellette voltam és egy percet sem késtem, ha nem tudtunk együtt menni, mert dolgoznom kellett.

Sokan alig hitték el, hogy együtt vagyunk, mert rengetegszer szívtuk egymás vérét, de nem is akartam, hogy lássák barátom azon oldalát, amit csak nekem mutatott meg; a kedves, édes, érzékeny, szerethető és gondoskodó oldalát. Bizalmat helyezett a kezembe, mikor nekikedtünk a kapcsolatunknak, ezt a bizalmat pedig halálom napjáig kincsként őrizgetem, ezt megígértem neki. Megígértem neki ezt egy randink alkalmával, ahogy az oltár előtt is, mikor úgy döntöttünk, hogy az életünket összekötjük, hisz tisztában voltunk azzal, hogy köztünk a kapocs örökre szól.