Anime one shots I. (Befejezett)

Levi Ackerman x Nina (OC)

szandra0502 kérésére. Remélem tetszik! :3 ❤💕  

Kis infó, hogy érthető legyen: A sztoriban Nina szülei válnak, testvére folyton alkoholizál, így nehéz neki meglennie otthon.

Büntetés. Imádom őket, egyszerűen imádom! Ne persze, elhittétek, mi? Meg a nagy francokat szeretem! Kinek van kedve még 2 órán át a suliban poshadni ahelyett, hogy otthon csináljak bármit is. Vagy a barmokkal, akiket a barátaimnak tartok.

Mi a fenéért vagyok büntetésben? Mert az az idióta, seggfej, kibaszott helyes irodalom tanárom (Személy szerint Levi Ackerman-sensei) úgy döntött, hogy ma (még ha péntek is van) nem mehetek haza fél 6-nál hamarabb. Ez az ára annak, ha annak a tanárnak a fülébe jutnak az undorító pletykák, akivel néhány hete randizgatsz.

Oh, bizony Aranyom, jól olvastad. Randizok egy tanárral. Jó, mielőtt félreértés lenne, nem azért vagyok együtt vele, mert az hű de kurva menő, ha az egyik tanárod a barátod, hanem mert szeretem. Na nem mintha bárki véleménye is érdekelne, tartsátok meg magatoknak.

- Senseiii! Már rég nincs mit csinálnom, nem mehetnék haza?- fetrengtem a padon, mint valami elme roggyant.

- Nina, nem. Ugyan úgy maradsz, mint a többiek. Inkább aludj mint Eren..- fogta a fejét, majd tovább foglalatoskodott a papírokkal.- De várj, gyere csak ide!- nézett rám szigorúan, mire bennem megállt az ütő.

A lehető leg nemtörődöm stílussal lépkedtem lassan az asztala felé. Megálltam mellette és bár nagyon nehezemre esett, de megálltam, hogy ne karoljam át a nyakát, miközben nézem amit mutat.

- 2-es lett. Miért nem tanulsz? Direkt egyszerűre terveztem, hogy mindenkinek meglegyen a minimum 3-as..- sóhajtott fel.

- Sajnálom.. Csak otthon..- néztem kínosan oldalra.

- Igen, tudom. De akkor is. Legyél egy hármas mindenből, és jól állunk. Rendben?- nézett rám egy aprócska mosollyal szája jobb sarkában, melyet csak én láthattam.

- Hai!- vágtam rá.

- Tudnánk kint beszélni egy kicsit?- biccentett fejével az ajtó felé, mire értetlen fejjel, de bólintottam egyet.- Mindjárt jövök, valamit meg kellene beszélnem Nina-val. Addig senki ne merjen akármi rosszat is csinálni, értve vagyok?- pillantott végig a pár emberen, akik kicsit megijedve a sensei-től bólogattak.

Elindult, én pedig mögötte battyogtam zsebre vágott kézzel. A folyosó végéig mentünk, majd megállt én pedig vele szemben álltam. Szemeibe néztem, mire tekintete és vonásai megenyhültek.

- Mit szólnál, ha ma nálam vacsoráznál? Esetleg ott is aludhatnál, addig se kellene velük lenned.- célzott itt a szüleimre és a testvéremre. Sóhajtottam egyet, majd egy halvány mosoly mellett, bólintottam.

- Szuperül hangzik!

- Örülök! Viszont a jegyeidet fel kell tornázni valahogy közepesre.

- Ahj, tudom.. De nem megy. Képtelen vagyok elégségesnél jobbat összekaparni. Már annak is örülök, ha a kettesem megvan Levi!- fontam keresztbe karom magam előtt, mire a férfi, kit olyannyira szeretek, átölelt.

- Megoldjuk. Majd segítek, jó?- suttogta fülembe.

- Levi...

- Nincs semmi Levi. Jó vagy sem?- puszilt nyakamba.

- Jó..- motyogtam, mire kicsit eltolt magától és megpuszilta a homlokom, mire elmosolyodtam.- De ugye tudod, hogy ezután is kibírhatatlan maradok?

- Gondoltam. A tanári kar egésze ki van rád bukva te lány!- mosolygott, mire elnevettem magam.

- Elértem a célom! Nem is bírom az itteni tanárok nagy részét! Csak mert egyszer megbuktam és visszapofázok még nem kéne bunkónak lenni.

- Jaj te...- fogta a fejét.- Na mindegy. Irány vissza a terembe kölyök!

- Kölyök a segged! 19 vagyok!- néztem dühösen rá, amit nem nézett jó szemmel.

- Ezért ma nem lesz semmi, ugye tudod?

- Csak kibírom!- kacsintottam és beléptem a terembe.- EREN, ÉBREDJ!- csaptam meg egyik barátom, aki édes álmából felriadva visított egy jó kis nőieset.

- Nina, basszus! Ezt miért?

- Mert élvezetes!- kuncogtam és visszaültem a helyemre.

- Hé Nina! Adj már egy tollat!- szólt nekem Jean.

- Nem.

Azzal elnyúltam a padon arra a maradék 1 órára.

~ Time skip ~

Levi-vel elkocsikáztunk hozzá. Az odaúton feltekertem a rádión a hangerőt, és torkom szakadtából énekeltem a számokat, amit a férfi mosolyogva hallgatott. Leginkább az fogott meg benne, hogy alapból egy mogorva kis törpe, de nagyon gondoskodó és kedves tud lenni. Főleg ha kettesben vagyunk. Akkor eszméletlen édes. És olyankor én sem vagyok bunkó. Az a csöpp romantika, ami belém szorult, olyankor előbújik.

Megérkezve a házhoz csalódottan konstatáltam, hogy a koncertemnek vége.

- A virágokat az öltözőmbe kérem.- hajoltam meg mikor kiszálltam a kocsiból, mire Levi felnevetett.

- Mindenképp. Na gyere!- nyújtotta felém kezét, amit boldogan fogtam meg, s kulcsoltam össze ujjainkat.

Belépve a házba levettem cipőm és kabátom, majd nagyot nyújtózkodva néztem körbe. Ugyanolyan volt mint mindig mikor beléptem. És persze az imádott illat sem változott. Levi és citromos fertőtlenítő illat. Imádom!

Álom világomból két kéz ragadott ki, melyek derekam köré fonódtak. Levi állát a vállamhoz fektette, majd apró puszikat adott nyakamra. Kuncogva fordultam a kis törpém felé, majd óvatosan összeillesztettem ajkainkat. Belemosolygott a csókba, s csípőmnél közelebb húzott magához.

- Ez hiányzott már.- suttogtam ajkaira.

- Nekem is..- nyalta meg ajkait a fekete hajú férfi.

- Mi lesz a vacsi?

- Te haspók! Mit szeretnél?- kócolta össze hajam, mire hasba vágtam.- Tch...

- Kellett neked összekócolni. Tudod jól, hogy ki nem állhatom.

- Igaz, bocs.

- Nincs gond!- nyomtam puszit ajkaira, majd dúdolva indultam a konyhába teát csinálni.

Levi nekiállt egy kis virslinek és rizsnek, míg én a teát készítettem nagy gonddal, hisz nem iszik ám ő meg mindent. Nagyjából pont egyszerre lettünk kész.

- Ittadakimasu!- mondtuk egyszerre, a már megterített asztalnál.

- Amúgy milyen napod volt?- törte meg a csendet.

- Tűrhető. Páran kiakasztottak, de ez már mindennapi.- legyintettem.- Neked?

- Borzalmas. Tényleg! Mesélj csak nekem erről a pletykáról! Mi ez, hogy te meg Bertho-

- Valamelyik kis kurva kitalálta. Bertholdt és én csak párba lettünk állítva kémián, és jól szórakoztunk. Mármint nem úgy, ahogy azt bemesélték mindenkinek, hanem csak poénkodtunk meg nevettünk. Még csak tetszeni sem tetszik. Te vagy az egyetlen akit szeretek és szeretni is fogok, ezt tudod te is jól, nem?

- De, csak kicsit meginogtam. Elvégre vele majdnem egyidős is vagy, így neked is könnyebb lenne, mint egy 32 éves faszival.

- Csakhogy nekem ez az öregember kell! Levi, értsd meg: soha nem foglak elhagyni téged, kivéve ha te nem kéred.

- Ami nem fog megtörténni.- mondta komolyan, mire elmosolyodtam.

- Ennek örülök.. Levi?- néztem mélyen acélkék szemeibe.

- Igen?

- Szeretlek..

- Én is téged, kölyök!- azzal áthajolt az asztal fölött, s apró puszikat nyomott számra.