Anime one shots I. (Befejezett)

Osamu Miya x (Male!) Reader; A nyaraló

Itt is az új rész SugawaraIsMyHusband kérésére, remélem tetszik ^^ És hivatalosan is lehet kérni :3 Ha betelik a könyv (mert még van pár, amit meg kéne írjak, azokkal foglalkozok elsősorban), valószínű megnyitom az x reader 2.0-t, ha nektek is megfelel és lenne rá igény

Igazi túlpörgött társadalmi pillangó voltam, mindenkivel barátkoztam, aki szóba állt velem, így sok barátra tettem szert. Noha ezeknek a barátságoknak nem az összes tagja volt az igazi barátom, csak olyan "összefutunk és tudunk miről cseverészni" barátok voltak. Nem voltam büszke erre, de legalább nem éreztem egyedül magam. Merthát otthon a dolgok viszont nem alakultak ennyire jól. A coming outom után a szüleim úgy döntötték, hogy szellemként kezelnek és ha mégis beszélniük kell velem, az undor ott csillogott a szemükben. Azt mondták, hogy az egyetlen oka annak, hogy nem tesznek ki a házból, az az, hogy nem annyira kegyetlenek.

A sulimban nagyrészt a Miya ikrekkel lógtam, mert ők voltak a legjobb barátaim. Tsumu hangulat ingadozásait imádtam, ahogy azt is, hogy testvérét hogyan tudja kirángatni a komoly formából, noha csak addig, amíg leordítja és verekednek, mert utána minden a régi. Magával a röpicsapattal is jóban voltam, szárnyaik alá vettek és minden olyan programra elvittek engem is, ahova csak engedélyezett volt a megjelenésem, így rengeteg emlékez szereztem általuk.

- Nee~, [Név]-kun!- akaszkodott nyakamba Atsumu az iskola folyosóin, mikor útban voltam hazafele.

- Igen?- néztem szemeibe, ami nem volt túl nehézkes, hiszen majdnem egymagas voltam vele.

- A hétvégén a jó idő végett kimegy a csapat a nyaralónkhoz, lenne kedved jönni?

- Naná!- mosolyodtam el szélesen.- A legnagyobb örömmel megyek veletek.

- Szuper!- boxolt vállamba vigyorogva.- A testvérem ennek nagyon fog örülni.- kacsintott rám, mire kissé elpirulva ráncoltam homlokom értetlenségemben.

- Ezt meg, hogy érted?

- Majd meglátod, ha nem leszel vaksi és észreveszed mi folyik a szemed előtt, öcskös.- azzal háttam megpaskolva indult el sietve lefelé a lépcsőn. Nem értettem, mi van az orrom előtt? És mi köze van mindennek Osamuhoz?

~~~

A hétvége hamarabb elérkezett, mint azt gondoltam. Úgy látszik, hogy a folytonos tanulás, hogy lefoglaljam magam, bevált, mert el sem hittem, mikor pénteken az utolsó óta után fellélegezhettem. A srácok azt mondták, hogy mivel nincs messze az a bizonyos nyaraló, így ha este 8-kor indulunk el, az tökéletes. Mivel egyiknek sem volt jogsija, hármunk közül csak nekem, így én vállaltam az ő fuvarukat. Odahaza összepakoltam a cuccaim egy sporttáskába, amit csak bevágtam a csomagtartóba, s már indítottam is a motort. Halkan dudolászva vezettem el a már jól ismert házig, ahol a két testvér már kint várt. Nekik jelentősen több holmijuk volt, dehát ezt a házigazdáktól el is lehetett várni. Az édesanyjuk az ablakban kiintegetett, amit szélesen mosolyogva viszonoztam, majd kiszálltam a kocsiból és megindultam a fiúk felé.

- Sziasztok! Na gyertek, pakoljatok be. Ha a hely nem elég, a hátsó ülésre is mehet még valamennyi, csak férjetek be te is.- nyitottam ki nekik a csomagteret vigyorogva, mire megköszönve elkezdtek bepakolni. Természetesen segítettem nekik, hisz milyen barát lennék én, ha hagytam volna, hogy egyedül tegyenek mindent.

- No, irány a kocsi!- tapsolta le Atsumu kezeiről a piszkot, és már nyúlt a hátsó ülés kilincséért, de testvére is oda nyúlt épp, így amolyan "most komolyan?" fejjel ránézett.- Iszkiri az anyósülésre.

- Te nem parancsolgatsz nekem!- horkant fel Osamu, de meglepetésemre tette, amit testvére mondott neki. Végülis nem bántam, hogy a nyugodtabbik fivér ül mellettem majd, hiszen jól tudtam, hogy Tsumu nem hagyná, hogy az útra tudjak koncentrálni, így viszont minden figyelmem az úté lehetett... Majdnem.