Anime one shots I. (Befejezett)

Denki Kaminari x Nina (OC); Az ex hőstanonc

szandra0502 kérésére ❤❤. Remélem tetszik és nem nagy baj, hogy csak most hoztam meg, illetve, hogy csak 500 szavas.

Csak egy különc lány vagyok. Nem voltam az, de így lett. A képességemnek annyi. Kikészültem... Nem bírom tovább... Hasznavehetetlen vagyok.. Egy senki..

- Nina!

Hallottam meg nevem, mely segítségével kizökkentem az önmardosó gondolataim fogságából.
Egyedül ácsorogtam kint, az iskolám előtt. Ez már rég nem a U.A. volt. Arról lecsúsztam.

Csak, hogy megértsétek ezt a nagy katyvaszt, dióhéjban elmondom nektek, hogy mi is történt velem az elmúlt hónapokban.

Egy teljesen átlagos, képességgel rendelkező diák voltam a U.A. középiskola hős tagozatán. A képességem veszélyes volt, de meg akartam mutatni a világnak, hogy egy ilyen képességű emberből is lehet hős, nemcsak gonosztevő.

Azonban a számításaim rendesen összetiporták, mikor is éppen egy gonosztevővel harcoltunk. Egészen addig nem használta a képességét, így úgy döntött, hogy rajtam mutatja be. 10 kínzó másodpercig volt egész keze az arcomon, majd volt képesség, nincs képesség. Üvöltöttem a fájdalomtól, de próbáltam menekülni. Mindhiába...
Szóval eljöttem a U.A. suliból és beiratkoztam egy átlagos, normál intézménybe. A depresszió kezdett felemészteni, de volt egy fénypontocska az életemben, ami.. Jobban mondva aki nem engedte, hogy mélyebbre süllyedjek, és segít kimászni a gödörből.

- Denki. Szia!- mosolyogtam rá, s elindultam felé. A fiú amint tehette vigyorogva felkapott és megpörgetett.
- Jó újra látni téged Nina!- nyomott köszöntő csókot ajkaimra.

- Téged is Pikachu!- pusziltam meg orrát.

- Ugye nem vártál rám sokat? Sajnálom, csak kicsit bent tartott Kero meg Kirishima.

- Nem sokat, csak 5-10 percet, nagyjából. De semmi gond Denki, megesik. Egyébként puszilom az osztályt.. Hiányoztok..!

- Te is nekünk Nina. Főleg Tokoyami-éknak. Legalábbis ő mindig emleget téged, lassan találkoznod kéne velük. Ugye tudod, hogy mind imádnak téged?

- Tudom Denki, de ti mind magasabb szinten vagytok nálam. Nem tudom feltűnt-e, de nincs már meg a képességem!- emeltem meg a végére kicsit a hangom. Éreztem, hogy a szemem kezdi ellepni a könny.

- Csakhogy mi nem az miatt szeretünk téged!- csattant fel a fiú, mire kissé megilletődtem.- Nina, a fenébe már, értsd meg, hogy akár van képességed, akár nincs te ugyan az a lázadó, visszaszólogató, kétbalkezes, imádnivaló lány leszel! Senkinek nem számít ezen a téren, hogy megvan-e még neked a Pusztítás.

- D-Denki...

Megtörtem... Akkor és ott, az utcán, barátom átölelve sírtam. Egész eddig egyedül, elzárkózva mindenkitől és mindentől sírtam csak a szobámban. De akkor, nem számított már a büszkeségem. Csak a szavak amiket a fiúm mondott és az érzéseim, melyek pont ütötték egymást, annyira ellenkeztek.

Kaminari átölelt engem, fejét az enyémre hajtotta és simogatott addig, amíg be nem fejeztem a bőgést. Utána letörölte könnyeim egy bíztató mosoly kíséretében, majd kaptam egy puszit a homlokomra.

- Szeretlek Nina! Mindennél jobban!

- Én is szeretlek Pika-boy!- kuncogtam el magam.

Ismét mosoly ült ki, könnyáztatta arcomra, s átöleltem nyakát. A fiú fenekemnél fogva felemelt, szóval, hogy le ne essek, inkább összekulcsoltam lábaim dereka körül.

- Mi vagyunk a koala duo!- kiáltotta el magát a fiú nevetve.

- Mindenki rettegjen a koala duotól!- kiabáltam, jobb kezem az égbe emelve, majd én is elnevettem magam.

Hogy csinálod? Akármilyen rossz a kedvem, neked sikerül feldobni engem. Ez az egyik dolog, amit a világon a legjobban szeretek benned Denki Kaminari.